Mit keres egy magyar transzvesztita a kolumbiai dzsungelben? Nicole, a népszerű budapesti előadóművész élete itthon sem mondható szürkének, de ezúttal boák és strasszok helyett csípésekkel és karmolásokkal díszíti a testét.
– Bea magánéleti krízisbe került kolumbiai szerelme, Alejandro miatt, és lelki támaszra volt szüksége – mesélte telefonon Nicole. – Amikor elindultam hozzá, még nem tudtam, hogy micsoda kalandokban lesz itt részem. Egy fotózásra mentünk a dzsungelbe, de sikerült eltévednünk, és egy indián faluban kötöttünk ki. Lebilincselt a dzsungel érintetlensége, elképesztő, hogy itt minden él és mozog. Nagyon mókás, hogy több ezer majom rohangál az ágakon, és pimaszul odajönnek hozzánk. El sem hinné az ember, hogy micsoda sebeket képesek okozni a karmukkal a pici majmocskák. Nagyon kell vigyáznunk, hogy mihez nyúlunk, hova lépünk. A növényektől nem látszanak a gödrök. Én annyira hebrencs vagyok, hogy folyamatosan töröm-zúzom magam. Most már tudom, hogy milyen fájó tud lenni a termeszek csípése is. Számomra megdöbbentő, hogy itt az embereket nem érdekli, hogy én transzvesztita vagyok. Nem téma, hogy milyen nemű vagy milyen szexualitású az ember. Egyik délután egy pici faluban futkostam órákon keresztül, és senki sem szólt be. Megbámulnak, mert nem nagyon láttak még ilyesmit, de nem botránkoznak meg, inkább csak kedvesen érdeklődnek és mosolyognak. Gyönyörű itt minden, de ezt látni kellene, mesélni nem lehet róla.
