Budafokon, egy kávézóban beszélünk meg találkozót. Már éppen odaérek, amikor észreveszem, hogy egy bioboltban áll. Vidáman újságolja, hogy éppen Stohl Andrásnak (a táncpartnere – a szerk.) vásárol vitamint, mert a színész-műsorvezetőnek nincs ideje a nagy hajtásban, hogy beszerezze magának. Fizet, majd egy jegeskávé mellett folytatjuk a beszélgetést.
– Mielőtt megláttalak, első kérdésnek azt szántam, különösen szerencsésnek érzed-e magad, mivel mostani táncpartnered jóval fiatalabb Hajas Lászlónál és Somló Tamásnál. Most viszont elgondolkozom: számít-e mindez, ha máris plusz vitaminbevitelre van szüksége?
– Andrással sokkal könnyebb (nevet). Tudod, ő negyvenegy, Laci ötvenegy, Tamás hatvanegy éves. Mindegyikük százszázalékosan odatette magát, kiváló partnerek, kitartóak, türelmesek és maximalisták. Mindegyikük nagyszerű választás volt. Most mégis úgy érzem, hogy könnyebb a dolgom, mint az előző szériákban.
– Amikor végre megtudtad, hogy ő lesz a partnered, mi volt az első reakciód?
– Az egekig ugrándoztam örömömben, mert arra gondoltam, óriási előny, ha valaki otthon van a színpadon. Aztán kiderült, hogy táncolni sohasem tanult, sőt a nap 24 órájából 14 már eleve be van számára táblázva, mert filmet forgat, színházi próbája, illetve előadása van, a Reggelit vezeti, sőt Franciska baba is megérkezett…
Az első próbán viszont megnyugodtam. Villámgyorsan tanul, jókedvű és fáradhatatlan.
– András hogyan viseli a kritikát?
– Nemcsak elviseli, de várja is. Első táncunk a szamba volt. Gyakorlás közben gyakran mondogatta, hogy nincs is annyi végtagja az embernek, amennyire figyelnie kell, de neki sikerül. Most már a finomításnál tartunk.
– Te vagy az egyetlen női szereplő, aki a műsor mindhárom részében feltűnik. Csalódtál volna, ha nem kérnek fel erre a szériára is?
– Igen, nagyon rosszulesett volna… De szerencsére nem így történt. Hatalmas elismerés az RTL Klub részéről, hogy úgy gondolják: még érdekes tudok lenni a nézőknek. Imádom csinálni, jobban élvezem, mint egykor a versenytáncot.
– A harmadik részben is harmadik helyezésre számítasz, mint eddig?
– Az, hogy hol végzünk, sok mindentől függ: leginkább a nézők szeretetétől, a pillanatnyi hangulatunktól és a szerencsétől is. Viszont biztos, hogy csalódnék, ha hátrébb végeznénk.
– Ilyen pörgés mellett jut időd másra is?
– Ha éppen nem próbálunk, akkor a tánciskolám ügyeit intézem, vagy éppen órát tartok Százhalombattán, esetleg fotózáson vagyok és interjút adok – de mindezt a műsornak és az általa szerzett ismertségnek köszönhetem. Járnak hozzám lányok Káptalanfától Gödöllőig, Tatabányától Budapestig, sőt Szlovákiából is. Egyéves a stúdiónk, de már versenyeken is indulunk.
A cikk folytatását megtalálod a legújabb Maximában. Keresd az újságárusoknál!
www.maximanet.hu
