Szulák Andrea: “Ha tehetném, üvegburában tartanám a kislányomat”

Szulák Andrea és családja ideiglenesen áttette a székhelyét a fővárosból vidékre, mivel az énekes-színésznő hamarosan a veszprémi színház Hyppolit, a lakáj című zenés darabjában fog játszani, s a próbák ideje alatt sem akart távol lenni a kislányától, Rozinától és párjától, Gábortól. „Számomra a családom közelsége a legfontosabb. Egy napot sem tudnék tőlük messze tölteni. Ragaszkodtam ahhoz, hogy Gábor és Rozi a próbák ideje alatt is mellettem legyenek, s ebben a veszprémi színház vezetése nagyon együttműködő.”

Egyébként Andi a lánya születése óta alig-alig vállal munkát, mivel idejét a gyermekére szánja. „Nem akarok lemaradni Rozi életének nagy pillanatairól. Boldog vagyok, hogy jelen voltam, amikor először a hasára fordult, amikor felült, majd magától elindult. Ezt a csodálatos élményt egyik szerep sem tudja felülmúlni. Hogy most mégis színpadra állok, az kifejezetten a rendezőnek, a profizmusáról híres Bujtor Istvánnak szól. Vele nagyon szeretek dolgozni.”

Otthonossá tette a szállodai szobát

Persze Andi még így is sokat töprengett azon, vajon jót tesz-e Rozinak a változás, nem túl pici-e ő még ahhoz, hogy az otthonától távol legyen. „Legszívesebben üvegburában tartanám Rozit. Bevallom, aggódós anyuka vagyok, s szorongással töltött el, hogy Rozi miként fogadja az idegen környezetet. Ezerszer átgondoltam magamban, mi lesz, ha kiragadom a megszokott világából, de aztán eszembe jutott a barátnőm, Ungár Anikó bölcs tanácsa: »Andi, ne aggódd túl magad, érezni fogod, amikor eljön a pillanat, hogy a lányod felveszi a ritmusodat, és nem jelent számára problémát, hogy hol van, csak az fontos neki, hogy biztonságban érezze magát.«

S így is lett! Aggodalmam felesleges volt. Rozi könnyedén megszokta a szállodai életet. S talán azért is érzi ilyen remekül magát, mert igyekeztem számára otthonossá tenni a szobánkat. Hoztuk magunkkal a kiságyát, az etetőszékét és a babáit, így a személyes tárgyait, kedvenc játékait nem kell nélkülöznie” – mondja Andrea.

„Rozi barátkozó, nyitott kislány”

A 16 hónapos Rozi egyébként a szálloda kis kedvence. A cserfes csöppség a kedvességével már az első napon levette a lábáról a személyzetet és a vendégeket. A reggeliket és a vacsorákat a család mindig együtt tölti, napközben pedig az édesapja vigyáz Rozira. „Gábor csodálatos szülő. Viszi Rozit sétálni, játszótérre. A kislány egyszerűen imádja az édesapját! Olyan sok közös tulajdonságuk van, hogy le sem tagadhatnák a rokoni kapcsolatot. Rozina, akárcsak a papája, barátkozó, kiegyensúlyozott, optimista ember. De azért tőlem is örökölt egyet s mást: a zene és a szereplés imádatát! – meséli nevetve Andrea. – A minap egy esküvőn jártunk, és arra lettem figyelmes, hogy Rozi a terem közepén táncol, miközben a szeme sarkából azt lesi, figyelik-e az emberek…”

„Nem téma köztünk a házasság”

Ha már Andrea szóba hozta az esküvőt, muszáj megkérdeznem tőle: ő maga tervezi-e, hogy férjhez menjen Gáborhoz? Hiszen már hatodik éve élnek boldogan együtt. „Nem szoktunk erről a témáról Gáborral beszélgetni, mert a hétköznapi apró dolgok mindkettőnket lekötik. Nem mondom azt, hogy biztos nem megyek férjhez, de azt sem, hogy tuti, lesz esküvőnk. ”

Forrás: Meglepetés »

• Szulák Andrea.lap.hu »
• Műsorvezető.lap.hu »
• Tv.lap.hu »