A november 30-ai koncertre való felkészülés finisében vagyunk. A próba szünetében is beszélgetünk, hiszen Dóra csak pár órára jött el a 11 hónapos Zora mellől, így szükség van a szoros időbeosztásra.
– Az előbb még felhívtad a bébiszittert…
– Csak elfelejtettem valamit. De nem vagyok olyan anya, aki nem tud elszakadni a gyerekétől, és féltékeny, ha a kicsi mással is jól érzi magát. Tudom, hogy Zorka jó helyen van akkor is, amikor nem vagyok mellette. Vagy valamelyik nagymama vigyáz rá, vagy Rita, akit szintén nagyon szeret. Ráadásul igyekszem úgy szervezni az életemet, hogy négy-öt óránál ne legyek tovább távol. Estére mindig hazaérek, fontos, hogy én fektessem le. Marci fiam tizenkét éves, ő már elkezdett vágyni magánéletre, igényli, hogy elvonulhasson, vagy a barátaival tölthesse az idejét. Szerencsésen alakultak
a dolgok, most otthon lehetek a kislányommal, de némi nyüzsgés is belefér a napjaimba.
– Hogyan készültök a koncertre?
– Próbálunk otthon, próbálunk a színházban, próbálunk ketten és próbálunk a zenészekkel. A tökéletesre törekszünk. A műfaj megengedte volna, hogy a zenei alap felvételről menjen, de az igazi kihívást az jelenti, ha élőben játszó zenészekkel lépünk fel. Így viszont nagyon sok embernek kell együttműködnie a sikerért.
– A férjeddel hogyan tudtok együtt dolgozni?
– Már jól. Eleinte nem volt egyszerű, rá kellett jönnünk, hogyan megy ez nekünk. Zoli maximalista, és tőlem még többet követel. Ezt nehezen viselem, ugyanis nem tudok munka közben sem elvonatkoztatni attól, hogy közöttünk milyen a viszony. De tudomásul kellett vennem, hogy ő olyankor a partnerem, nem
a férjem, és meg kellett tanulnom ehhez méltóan viselkedni. Az első lemez felvételénél ez még nehezen ment, sokat küzdöttünk egymással és magunkkal, de mára összeszoktunk.
– Láthatóan boldogok vagytok együtt. Egyedülálló anyaként anno azonban nem lehetett könnyű újra társat találni, akit a fiad is elfogad…
– Édesanyám mindig azt szokta mondani, hogy a szeretet, az munka. Én úgy gondolom: a boldogságért is meg kell dolgozni. A kezdet kezdetén nem lehetett elmondani, hogy Marci, Zoli és én összeillő hármast alkottunk volna. De összecsiszolódtunk. Marci is, én is mindig keressük, hogyan teremtsük meg a harmóniát. Ezért hajlandóak vagyunk rengeteget tenni, engedünk is sok mindenben. De Zolinak is fontos volt, hogy idomuljunk, így ő is sokat változott, hogy könnyebb legyen nekünk együtt.
– Hogy jön ki a nagyfiad és a pici lányod?
– Jól, nagyon jól. Nem vagyok jártas az asztrológiában, de úgy hiszem, nem véletlen, hogy ki melyik jegyben született. Marci Mérleg, kiegyensúlyozott, kerüli a konfliktusokat, mindig azt keresi, hogyan tudja jól érezni magát. Zorka pedig Nyilas. Az ő kis személyisége most kezd kialakulni, de más, mint a bátyja volt ilyen idős korában.
A cikk folytatását megtalálod a legújabb Maximában. Keresd az újságárusoknál!
www.maximanet.hu
Szinetár Dóra.lap.hu »
Bereczki Zoltán.lap.hu »
Színház.lap.hu »
