Ismeretségünk második percében kiderül: mindketten szeretjük a kávét, fogyasztásának szertartását és az elmaradhatatlan illatát. Miközben egy elegáns étterem hófehér termében kevergetjük forró feketénket, arról kérdezem őt, hogy benne is megvan-e most ez a kontraszt.
– Mit érzel? Örömöt vagy szorongást, szabadságot vagy félelmet? Félsz elszakadni? Hiszen hamarosan elhagyod a Barátok köztöt…
– Érdekes ez a helyzet. Tudod, egy váltás mindig új lehetőségeket hoz, ezért már nagyon várom, mit tartogat számomra az új év. De van egy kis nosztalgia is bennem, hiszen magam mögött hagyom az életem egy részét. De ami rám vár, azt elsősorban izgalmasnak tartom.
– Optimistán állsz a változáshoz, hiszen nem azzal kezdted, hogy majd biztosan nehéz lesz…
– Igen, abszolút optimista embernek tartom magam, így várakozással tekintek az előttem álló időszakra is. Szerintem a változás eleve pozitív élmény. Ha másért nem, hát amiatt, hogy tanulsz belőle, fejlődsz, erősödsz tőle.
– Te is erősödtél, sőt felnőttél a forgatásokon, hiszen tizenhét évesen kerültél a sorozatba.
– Igen, akkoriban még nagyon gyerek voltam – és sokkal gyerekesebb is, mint a velem egyidősek. Mivel nyolcosztályos gimnáziumba jártam, mi jobban védve voltunk attól a közegtől, ahol a tizennégy éves srácok már nagyfiúk és nagylányok. Szóval tényleg a sorozatban nőttem fel.
– Gondolom, Tilda karaktere meghatározta a személyiséged fejlődését, hiszen egy gyermeklány jelleme még könnyen formálódik.
– Épp ellenkezőleg: én adtam sokat magamból Tildának. Ha hat évig játszol egy karaktert, a saját egyéniségedet, vágyaidat kölcsönzöd neki.
– Hat év tényleg elég hosszú idő… Hogyan emlékszel vissza erre az időszakra?
– Talán a legfontosabb, hogy rengeteget tanultam! Rutint szereztem, hiszen naponta kamerák előtt álltam, és mindig a legjobbat kellett kihoznom magamból. Emellett hozzászoktam ahhoz, hogy akármilyen korán talpon legyek, és bemenjek a munkahelyemre, ugyanakkor az esti felvételeken is képes legyek a maximumot nyújtani. Emellett a saját szabadidőmet is jobban be tudom már osztani.
– És az emberi kapcsolatok? Hiszen egy kis túlzással nap mint nap együtt voltál a kollégáiddal, a stábbal, az ott megismert barátokkal…
– Az emberekről is sokat tanultam. Például azt, hogyan kell viselkedni társaságban, vagy hogyan köthetek új ismeretséget. Saját magamról is többet tudok már. Arra gondolok, hogy ha valaki napi szinten szerepel a televízióban, és tényleg megismerik az utcán, akkor ezt meg kell tanulnia kezelni. Ez nehéz feladat.
– És ezt például hogyan sikerült megoldanod, pláne az első időszakban?
– Most már megy a dolog, de eleinte nem volt könnyű…
A cikk folytatását megtalálod a legújabb Maximában, amelyet most szív alakú szemhéjpúderrel is megvásárolhatsz! Keresd az újságárusoknál!
www.maximanet.hu
www.maximanet.hu
