– A fotózás színhelye pazar, a New York Palace, de az interjúra már a Szombat esti láz szerkesztőségének büféjében kerül sor. A műsor adásmenetét hagyja félbe a kedvünkért, hogy egy tejeskávé mellett beszélgessünk.
– Egyáltalán fel sem merült a műsor készítőiben, hogy mentesítenek téged a szerkesztői feladatok alól?
– Szerencsére nem. Én szerkesztőként kezdtem a televíziózást, ma is annak tartom magam, és közben műsorvezetői feladatokra is felkérnek. Élvezem, hogy hétfőtől péntekig is fontos vagyok. Nem elégítene ki, ha csak szombaton pár órán át lenne rám szükség. Zenékről ötletelünk, vendégfellépőket kérünk fel, kreatív környezetben telnek a napjaim. Ha nem így lenne, mit csinálnék egész héten?!
– Várnád otthon vacsorával a férjed…
– Eljön majd annak az ideje is! De most kívánom a pörgést, szeretem magam körül a folytonos változást. Egyelőre olyan keveset vagyunk otthon, hogy a háztartásra sem kell sok energiát fordítani. Természetesen mosok, takarítok. Főzök is, ha kedvem van, bár elárulom: mostanában a férjem, Kristóf vállalja ezt a feladatot. Szeret is, tud is főzni, őt kikapcsolja. Úgyhogy inkább ő vár engem vacsorával… De nem tartok a feladattól, biztos vagyok abban, hogy háziasszonyként is boldogulok majd. Ha elkészül a házunk, az majd valószínűleg sok olyan változást hoz, amely ilyen szerepkörben is próbára tesz. Egyelőre az engedélyezésnél tartunk, hivatalokba járunk, papírok után szaladgálunk. Nem akarunk semmit siettetni, nem tűztünk ki határidőt. Most albérletben lakunk, majd meglátjuk, hogyan halad az építkezés. Egyelőre nincs sok dolgom ezzel kapcsolatban. Ha majd arról kell dönteni, milyen legyen a csempe vagy a padló, akkor következem én. Alig várom! Szeretem rendezgetni a lakást, és összehangolni az apró részleteket.
– Néhány hónapja házasodtatok össze. Változott valami az esküvővel?
– Bennem nagy volt a várakozás ezzel kapcsolatban, hogy jelent-e valamit, ha kimondjuk a boldogító igent, és úgy tapasztaltam: igen, nagyon is sokat. Mivel már hét éve együtt élünk, természetesen nem a mindennapjainkban érezhető ez. Viszont az, hogy közösen hoztunk egy ilyen fontos döntést, hogy mindketten azt mondtuk, együtt akarjuk leélni az életünket, még inkább összekovácsolt bennünket. Jó érzés, hogy a férjemnek hívhatom, vagy ő azt mondja rám, a feleségem. Az ember megítélése is változik, érzem, hogy komolyabban vesznek azáltal, hogy férjnél vagyok. A gyakorlatban még alig tudtuk élvezni a házasélet örömeit, mert ahogy hazaérkeztünk a nászutunkról, a munkája miatt két hónapra Argentínába kellett utaznia. Novemberben jött vissza, azóta igyekszünk pótolni, ami kimaradt.
– Ő is televíziós, de a te nevedet többen ismerik. Ezt hogyan kezelitek?
– Kristóf a saját területén, kreatív szerkesztőként sikeresebb, mint én. Benne nincs olyan vágy, hogy ismert legyen, műsort vezessen, sőt kifejezetten kerüli a nyilvánosságot. Inkább annak a megoldása okoz problémát, hogyan tud a rivaldafényen kívül maradni úgy, hogy közben engem se hagyjon magamra nyilvános rendezvényeken. Ő nagyon józan, kiegyensúlyozott a munkával kapcsolatban, én vagyok hajlamos arra, hogy ha készülünk egy műsorra, akkor annyira bele tudok merülni a feladatokba, hogy még hazamenni is elfelejtek. Olyankor a férjem szokott felrázni, hogy nemcsak a munka fontos, hanem a magánélet is.
– A Szombat esti láz mellett nem hiányzik a tánccal járó kemény edzés?
– De, nagyon. Ma már tudom, a tánc az a sport, amit nekem találtak ki. Nyolc éve hagytam abba, és azóta sem találtam rá arra a mozgásformára, ami pótolhatná.
A cikk folytatását megtalálod a megújult Maximában! Keresd az újságárusoknál!
www.maximanet.hu
