Kivonat a gyászbeszédből
 |
| Kattints a képre! |
Egy gyászoló család tagjaként állok itt, egy gyászba borult országban, egy megdöbbent világban. Valamennyien egyformán vágyunk leróni tiszteletünket Diana előtt, sőt inkább nekünk magunknak van szükségünk erre. Hiszen olyan különleges vonzereje volt, hogy még azok a tízmilliók, akik világszerte tévén és rádión át követik ezt a ceremóniát, és akik sosem találkoztak vele, ők is úgy érzik, hogy vasárnap hajnalban egy közeli hozzátartozójukat veszítették el.
Mindnyájunkat kétségbeeséssel töltött el veszteségünk az elmúlt hét során. Csak az adakozással töltött éveid üzenete tette lehetővé számunkra, hogy továbblépjünk. Életörömöd, mely ragyogott, amerre csak mosolyod és feledhetetlen tekinteted járt, határtalan energiád, mely alig fért beléd.
De a neked adatott legnagyobb adomány bölcsen használt intuíciód volt.
Ez állt valamennyi csodálatos tulajdonságod mögött, és ha megpróbáljuk elemezni, vajon mi volt az benned, amely ennyire széles körű rajongást váltott ki, ráébredünk, hogy ösztönöd volt, mellyel ráéreztél életünk igazán fontos dolgaira. Istenadta érzékenységed nélkül kevesebbet tudnánk az AIDS-ben és HIV-ben szenvedők kínjairól, a hajléktalanok helyzetéről, a leprások elszigeteltségéről és a taposóaknák véletlen pusztításáról.
Végül szeretném megköszönni Istennek azokat az apró kegyeket, melyekben minket részesített ezekben a szörnyű időkben. Azt, hogy legszebb és legragyogóbb korában szólította magához Dianát, amikor boldog volt magánéletében.
Mindenekfelett köszönetet mondunk egy asszony életéért. Rendkívül büszke vagyok, hogy a nővéremnek szólíthatom az egyetlen, bonyolult, különleges és pótolhatatlan Dianát, akinek testi és lelki szépségét semmi sem halványíthatja el elménkben.
