Csonka András, a megunhatatlan

Fotó: Bársony Bence

Ő a „Pici”, meg az „Andris”, meg a „Bandi”. Családtagként üdvözlik a járókelők az utcán, mert szeretik. S mindezért sosem kellett kifordulnia magából. Maradt az a röhögős-sztorizós srác, aki a gimnáziumban volt.  

Reggelre ad találkozót, de mire odaérek a kávézóba, ő már élénken dumálgat egy pincérrel, kapkodja a mobilját, jegyzetel a naptárjába, issza a kávéját, majszol hozzá valami sütit, és egyszerűen jókedve lesz tőle annak, aki leül mellé.

– Sokszor gondoltam már, hogy téged biztosan klónoztak, mert mindenhol jelen vagy, és egyik munkád a másikat éri. Emlékszel egyáltalán olyan alkalomra, amikor unatkoztál?

– Engem úgy tanítottak, hogy az unalom nem jó, foglaljam le magam. Nehéz összehangolni, hiszen nem egészen én osztom be az időmet. Premier, fellépések, a Reggeli. Pár évvel ezelőtt megfogadtam, hogy telente elutazom valahova, ahol süt a nap. Bár téli születésű vagyok, utálom a telet minden hordalékával együtt. Mindig szakítok időt arra, hogy magammal foglalkozzam. Ha van egy szabad estém, akkor inkább otthon töltöm. Régebben sokkal gyakrabban jártam színházba, moziba. Könyveket is inkább nyáron olvasok. Zenét az autóban hallgatok, és a bulvárlapokat is ott futom át. Több dologgal foglalkozom, mint amire eredetileg a „jogosítványom” szól, de még annyi mindenhez szeretnék érteni… A számítástechnikához például, vagy jó lenne, ha jobban beszélnék idegen nyelveken.  

– Merre utazgattál legutóbb?

– Egy karib-tengeri hajóúton voltam. Beleszerettem a hajózásba. Van egy hatalmas szálloda, amely elúszik veled együtt gyönyörű helyekre. Kiülsz az óceán közepén az erkélyedre, és olvasol a naplementében. Ezt nagyon élvezem, és miután nincsenek káros szenvedélyeim, én erre költök. A pénzzel én úgy vagyok, hogy legyen biztonsági tartalékom, de amiért megdolgoztam, azt nem szeretném magammal vinni a koporsóba. Élvezni szeretném az életemet, vagy élvezze például a családom, akiknek segítek.  

– Ha egy ilyen hajóutazás – mondjuk – hónapokig tartana, és mindössze egyetlen dalt vihetnél magaddal, mi lenne az? Melyik sláger nélkül nem bírnád ki?

– Egy dalt? Ez nehéz kérdés, de biztos, hogy ABBA-dalt vinnék. Talán a Dancing Queent. Az ABBA volt számomra a bálvány. A kiskamaszkorom csúcsragadozói. Egy nyáron harminckétszer néztem meg moziban a filmjüket. Mit nem adnék, ha egyszer összeállnának, és megnézhetném a koncertjüket élőben! Okosak ők, nem lesz újra koncertjük, és pont ezzel őrzik meg a halhatatlanságukat.  

Fotó: Bársony Bence

– Mit szóltál a Mamma Mia! filmhez?

– Zseniális. Nem is kell ehhez kommentár. Láttam a musicalt Londonban, New Yorkban, Bécsben, és a film is tökéletes. Egy teljesen új színt láthattunk benne Meryl Streeptől, ami még egy lapáttal rátett a produkcióra. Ezeknek a daloknak olyan erejük van, hogy bármit lehetne velük kezdeni, az biztos siker lenne. Magyar slágerek nélkül is nehezen bírnám hónapokig, de nem tudnék egyetlenegyet kiemelni a kedvenceim közül.  

– Azért a te fejedben is komoly slágergyűjtemény lehet! Nagyjából hány dalt tudsz fejből elénekelni?

– Nagyon sokat ismerek, de nem mindegyiknek tudnám a teljes szövegét. A refrének általában mennek. Sajnos ezek a régi slágerek lassan kikopnak a köztudatból, nem játsszák őket a rádiók, és CD-n sem adják már ki őket. Pedig imádom a hangulatukat. Szerettem volna a hatvanas években tinédzser lenni. Az a fajta báj és romantika izgat engem. Tele volt a város táncos szórakozóhelyekkel, nem kapkodtak, és sokkal többet mosolyogtak.

– Bármilyen közvélemény-kutatás van, te biztos, hogy a legkedveltebbek között végzel. Mióta itt ülünk, sorban jönnek az emberek, köszönnek, mosolyognak rád. A szakmán belül is mindig csillogó szemekkel beszélnek rólad…

– Mégis szorongok, hogy ez így van-e. Tévképzetek élnek itthon azokról az emberekről, akik a képernyőn szerepelnek. Erre ráerősít az is, hogy egyre korábban és egyre érdemtelenebbül kerülnek be a média világába. Ez torzulásokhoz vezet. Én lebénulok ettől a helyzettől. Változom, de nekem fontos, hogy közvetlen kapcsolatban legyek az emberekkel. Látod, hogy itt a kávézóban is előre köszönök minden pincérnek. Senki ne érezze azt, hogy én több lennék másoknál. Bárkivel beszélnél a múltamból, mindenki azt mondaná, hogy ugyanaz vagyok, aki voltam. Mindig közösségben dolgozom, de szeretem a függetlenséget is. A terrort és a feszültséget nem bírom, akkor nem tudok teljesíteni.  

– Nagyon sok haverod van, de vajon igazi barátod is akad?

– Édesanyám halála döbbentett rá, hogy valóban vannak, akiknek fontos vagyok. Egy ilyen helyzet tanulságos tud lenni. Sosem gondoltam volna, hogy lesznek, akik naponta többször felhívnak majd, és aggódva érdeklődnek, vagy felajánlják, hogy aludjak náluk. Megható pillanatokat éltem át akkoriban.

– Most jelent meg egy DVD, amin Keleti Andreával táncolsz, és ahogy hallom, már nagyon sokan megvásárolták. Mi van az új lemezeddel?

– Hát ez az! Őszre mindenképpen szeretnék egy új albumot, de még nem találtam ki, hogy milyen dalok legyenek rajta. Vannak ötleteim, de erről majd legközelebb beszélgessünk!

Fotók: Bársony Bence