Fenekestül felfordult Czippán Anett élete

Bár Czippán Anett számára nem volt idegen a televíziózás, hiszen 12 évesen tűnt fel a Kölyökidőben, az Aktív kapcsán mégis váratlan rosszindulattal és kemény kritikákkal kellett szembesülnie. Ráadásul szinte ugyanabban a pillanatban, ahogy megtalálta a várva várt képernyős munka, véget ért öt éves, nagy szerelme. Anett azonban nem sokáig volt egyedül, hiszen a szilvesztert már új párjával, Rendes Zoltánnal, a TV2 kreatív vezetőjével töltötte, és időközben megtanulta azt is, hogy mely kritikákkal nem érdemes foglalkoznia.

Idő előtt kitudódott a szerelmük

–    Amikor valakiből közszereplő válik, az addigitól eltérő életet kezd. Ilyenkor gyakran megesik, hogy a partnere nem tud vele lépést tartani, más irányba kezd el haladni az életük, és ezért ér véget a kapcsolat. Nálatok is ez történt?

–    Nem. Amikor a volt párommal szétmentünk, szinte még el sem kezdtem az Aktívos munkámat. A kapcsolatunk a főiskola alatt kezdődött, öt évig tartó nagy és boldog szerelem volt. Ő mindenben támogatott, mellettem állt, ezzel nem volt gond. Egyszerűen elmúlt az érzés.

–    Te hiszel abban, hogy ha valakinek a karrierje beindul, akkor a magánélete látványosan darabokra hullik, vagy fordítva?

–    Nem feltétlenül. Én igyekszem tudatosan egyensúlyt tartani, és mindig figyelni arra, hogy elég időm és energiám jusson a magánéletemre. Hiszen ebből táplálkozom. Az Aktív indulása óta minden hétköznap déltől estig dolgozom, így a délelőttökbe préselek bele mindent- az ügyek intézésétől a barátokig. Minden hétvégén elutazom a Budapesttől 30 kilométerre élő szüleimhez, és figyelek arra is, hogy a páromra is jusson idő.

–    Nem titok, hogy a kedvesed néhány hónapja Rendes Zoltán, a TV2 kreatív vezetője. Eredetileg is ilyen hamar vállalni akartátok a kapcsolatotokat a nyilvánosság előtt, vagy „lebuktatok”?

–    Ilyen hamar talán nem akartuk volna elárulni az érzéseinket. Annak ellenére, hogy viszonylag régóta képernyőzöm, és felkészültem rá, hogy a közszereplői léttel ez a fajta fokozott figyelem is együtt jár, mégis váratlanul ért, ahogy kiderült a kapcsolatunk. A szilvesztert egy zalakarosi szállodában töltöttük, ahol az egyik vendég felfigyelt ránk, és „feljelentett” minket egy napilapnál. Miután ott lejött a hír, már nem titkoltuk a viszonyunkat, nem bujkálunk, de nem is szeretnénk mindenhol erről beszélni. A privát életünket megőriznénk magunknak.

–    Milyen férfi az, aki mellett el tudod képzelni az életedet?

–    Társ, akire felnézhetek, és olyan férfi, aki minden helyzetben mellettem áll.

„Ha nem tévézhetek, tanítani fogok”

–    A képernyős munka, és az egész média nem életbiztosítás, hiszen napról napra szűnnek meg munkahelyek, műsorok, lecserélhetnek embereket. Van „B” terved arra az esetre, ha valamiért egyszer nem képernyőzhetnél?

–    Nagyon régóta a médiában dolgozom. A Kölyökidő után a Duna Tévén vezettem műsorokat, majd Egerbe kerültem a főiskolára, ahol kommunikáció- magyar szakon tanultam, és mellette a főiskola tévéjében műsorokat szerkesztettem és vezettem. Úgyhogy nagyon beleszoktam és megszerettem ezt a világot. De van elképzelésem arra az esetre is, ha egyszer nem dolgozhatnék a médiában. Hamarosan államvizsgázni fogok magyar tanár szakon. Azelőtt sosem gondoltam volna, hogy akár ez is lehet a hivatásom, de a tanítási gyakorlatomon mégis megfordult a fejemben.

–    Mi vonz benne?

–    Nagyon tetszik annak a lehetősége, hogy a magam látásmódja szerint adhatom át a tudnivalót a diákoknak, és ott megtapasztaltam, milyen nagyszerű érzés, amikor elfogadnak, és csak azért, hogy imponáljanak neked, felkészülnek az órádra. 

–    Önmagad elfogadtatása képernyősként is fontos neked?

–    Azt hiszem, alapvetően nyitott ember vagyok, aki mindenkivel megtalálja a közös hangot, de amikor megkaptam az Aktívot, előre felkészültem rá, hogy lesznek, akik majd nem szeretnek, akik nem fogadnak el. Eleinte nagyon bántott, hogy akadnak, akik a fogaim állása, vagy a szám vastagsága alapján ítélnek meg. De aztán megtanultam, hogy melyek azok a fórumok, amiket nem érdemes olvasgatni, és – bármilyen nehéz-, nem szabad mindenki kritikájára adni. Az viszont nagyon fontos számomra, hogy használható szakmai kritikákat kapjak. Most már azonban tudom, hogy kinek a véleménye igazán fontos.