Ha egyszer arra vetemednék, hogy összegyűjtsem a bulvárvilág legszimpatikusabb figuráit, Kristóf minden bizonnyal előkelő helyet foglalna el a tízes toplistán. Azon ritka kivételek közé tartozik, akik szemernyire sincsenek elszállva maguktól, s elég bátrak ahhoz, hogy ha már beteltek vele, kiszálljanak a médiacirkuszból. Kristóf jelenleg élete első komolyabb filmes munkáján dolgozik, s ha végez a feladattal, egy időre eltűnik a hazai közönség szeme elől, s orvostanhallgató barátjával Izraelbe költözik.
– Éppen most zajlanak az Álom.net című film utómunkálatai. Eredetileg csupán arra kértek fel, hogy javíts a már elkészült forgatókönyv színvonalán. Ehhez képest végül teljesen te jegyzed a munkát, ráadásul a vágást is rád bízták.
– Tündérmeseszerű volt a dolgok alakulása. Forgács Gábor rendező azért keresett meg, mert tudta, hogy a VIVA tv-s munkám miatt elég jól ismerem a tinédzserek nyelvezetét. Eleinte valóban csak arról volt szó, hogy formáljam maivá a forgatókönyvet. Miután pár mondatot átírtam, megkérdezte, vannak-e további ötleteim. Majd kétoldalnyi észrevételt írtam fel, hogyan lehetne izgalmasabbá tenni a sztorit. Tetszettek neki, s egy idő után szabad kezet kaptam a történet alakításában. A vágás úgy jött képbe, hogy Gábor mindenképpen olyan vágóval akart dolgozni, aki érzi a film a hangulatát. S ha már a forgatókönyv kapcsán ilyen jól ment a közös munka, hát ezt is együtt csináljuk egy nagyon kreatív vágóval, akivel már a VIVA-nál is együtt dolgoztam.
– A vágás közepette mennyire vagy elégedett a forgatókönyvvel?
– Természetesen jó néhány olyan dolgot észrevettem, melyek fölött átsiklottam az írás közben, alapvetően azonban nagyon jól alakulnak a dolgok. Örülök, hogy Gábor a vágásra is felkért, mert így részese lehetek annak, ahogy a film elnyeri végső formáját. Lehet akármilyen jó a forgatókönyv, a rendezés vagy a színészi munka, ha rosszul van összevágva, akkor élvezhetetlen lesz a végeredmény. Egy jó vágás azonban még egy rossz filmet is meg tud menteni.
Névjegy
|
– Miben különbözik a film a magyar felhozataltól?
– Leginkább abban, hogy merészek vagyunk. Egyáltalán nem vesszük halálosan komolyan magunkat, nem próbálunk különböző értékeket hangoztatni, egyszerűen csak szórakoztatni akarunk. A filmet valószínűleg le is húzzák majd a kultúrsznobok, mondván: túlságosan populáris hangvételű. Magyarországon egyébként még nem készült hasonló film: csajos, önironikus vígjáték lesz az Álom.net, főszerepben egy tipikus szőke lánnyal, akiről nem lehet levakarni a rózsaszín ruciját, és szinte csak hülyeségeket beszél.
– Valóban érzed a tinik nyelvét? Annak idején azzal jöttél el a VIVA-tól, hogy már kinőttél ebből a világból.
– Azért nem maradtam a csatornánál, mert ahhoz a munkához nem elég ismerni a tiniket, hanem azonosnak is kell lenni ezzel a korosztállyal. Ezen már valóban túl vagyok. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy akár tíz év múlva is képes leszek szerkesztőként, forgatókönyvíróként olyan dolgokba kezdeni, amelyek fedik a tinik aktuális világát. A mindennapi problémáik már távol vannak tőlem, de még mindig nagyon sok olyan dolog érdekel, ami őket is: naponta nézegetem az internetes pletykaoldalakat, és engem is legalább annyira izgat, hogy Lindsay Lohan együtt van-e a szerelmével, mint őket.
– Magadnak is írtál egy szerepet: egy vérestollú, kíméletlen bulvárújságírót alakítasz. Mennyi a tiéd a figurából?
– Maximum annyi, hogy amíg televíziós újságíróként dolgoztam, én is nagyon ironikus voltam mindenkivel. Ha például bejött hozzám egy énekelgető nyuszilány, egy másodpercig sem tettem úgy, mintha komolyan venném. Néha igen kellemetlen helyzeteket teremtettem, mert fontosabb volt számomra, hogy megvédjem a műsorom értékeit. Valahol itt találkozom a figurával. Sem én, sem a megírt alak nem tudja komolyan venni, hogy a pomponlányok azt képzelik, történelmet írnak.
– Te magad is bulvárhős vagy. Miért olyan fontos számodra, hogy ott legyél ezekben a lapokban?
– Örülök ha írnak rólam, mert ez viszi előre a szekeremet. Egyre többen ismernek, ezáltal egyre jobban eladható produktum leszek, újabb és újabb lehetőségeket kapok. S ami még nagyon fontos: minden szereplés után közelebb kerülök az emberekhez. Annak idején én voltam a furcsa srác, akit nem tudtak hová tenni. Később, amikor elmondtam, hogy a férfiakhoz vonzódom, én lettem a meleg fiú az országban, ennél többet azonban nem tudtak rólam. Minél többet látnak, annál tisztább képet kapnak rólam az emberek.
– Hogyan tudod elkerülni a botrányokat?
– Úgy érzem, egyedülállóan jó kapcsolatom van a sajtóval. Sok rossz példát láttam, mások hogyan teszik tönkre a viszonyukat az újságírókkal, akiket pedig tökéletesen ki tudnának használni. Általában az történik, hogy aki kezdetben mindenhol ott akart lenni, az egyszer csak kitalálja, hogy már elég nagyra nőtt, és nem kell kiszolgálnia a sajtót. Jó példa, hogy valaki, aki annak idején Pikáns, pimasz, provokatív címmel vezetett műsort, ma már megsértődik, ha egy újságíró pikáns, pimasz és provokatív.
– Televízióztál, újságban publikálsz, forgatókönyvet írtál, belekóstoltál a vágásba is. Miben szeretnéd még kipróbálni magadat?
– Konkrét terveim sosem voltak, viszont gyakran álmodoztam. Kiskoromtól kezdve szerettem volna színházban játszani, saját tévéműsort készíteni, újságot írni, bejutni a filmvilágban. Túlzás nélkül állíthatom, hogy huszonhét éves koromra eljutottam odáig, hogy ezeket maradéktalanul megvalósítottam. Elképzelni sem tudom, hová lehetne továbblépni. Hozzátartozik a dologhoz, hogy nem szeretem túlhajtani magamat. Számomra fontosabb, hogy jusson idő a kapcsolatomra, hogy otthon legyek, vagy hogy a hobbimnak, a sütésnek élhessek.
– Most először hallom, hogy sütsz. Mióta foglalkozol ezzel?
– Valóban kevesen tudják rólam. Egy brit szakácsnő, Nigella Lawson miatt szerettem bele a dologba. Nemcsak az ételeit, hanem a személyiségét is kedvelem, s az ő könyvei indítottak el ezen az úton. Azóta rengeteget sütök, és mára teljesen átestem a ló túlsó oldalára. Amikor van egy szabadnapom, három-négy süteményt vagy tortát is elkészítek. Ilyenkor az összes barátom kap belőle, hatalmas vendégségeket rendezünk.
– Gondolkodtál már azon, hogy kiadj egy szakácskönyvet?
– Ez régóta dédelgetett álmom, de félek, hogy az emberek nem vennének komolyan. Manapság boldog-boldogtalan szakácskönyvet ad ki, s nem szeretném, hogy úgy tűnjön, csupán meglovagoltam ezt a divathullámot.
– Tavasszal áttelepülsz a barátoddal Izraelbe. A népszerűség illékony dolog. Nem tartasz attól, hogy elfelejtenek az emberek?
– Ma már nem ragaszkodom úgy a celebléthez, mint régebben. Kezdem kellemetlenül érezni magam a bulvárskatulyában, s bár szerettem a reflektorfényt, és a mai napig is jólesik, ha megismernek az utcán, eljött az a pont, hogy izgalmasabb tartom, hogy egy évet Izraelben töltsek, mint hogy itthon partikra járjak. Egyáltalán nem feszélyez, hogy esetleg elfelejtenek. Ha csak tíz év múlva jövök haza, akkor is tudni fogom, mihez kezdjek!
