Panna kilenc évig élt Amerikában, de mielőtt elutazott volna, gyerekszínészként ismerték a hazai filmesek. Iskolásévei alatt áttért a szinkronizálásra. Gyerekként jó kapcsolatot alakított ki Geszti Péterrel és Villám Gézával, akik Amerikából való hazatérése után segítettek neki, hogy megismerjék a rádióban.
– Először rádiózni kezdtem, majd hívtak szinkronizálni a Vészhelyzetbe, de ekkor már úgy éreztem, hogy ennyi idősen a szinkronszínészi pálya a tanult színészeké – emlékezett vissza Panna. – A rádióban nyílt először lehetőségem sztárinterjúkat készíteni, elsőként a Status Quo zenekarral.
Később hollywoodi színészekkel is összehozta a sors a műsorvezetőt.
– John Travolta nagyon kellemes élmény maradt, barátságos volt, és emberi, semmiféle sztárallűrt nem mutatott. Quentin Tarantino ugyanolyan őrült és különc, mint amilyennek látszik, és Samuel L. Jackson is kedves volt. Egyedül Bruce Willisben csalódtam, ő kimutatta, hogy semmi kedve ehhez az egészhez, és egyszavas válaszokat adott.
