Sztárok

Charles Spencer: A tündérmese nem volt tökéletes

Diana Spencer gondoskodó kislány volt, igyekezett a családot elhagyó anyát is pótolni, és tartotta a lelket kisöccsében. Az egykori kisfiú már rég felnőtt, Lady Diana "tündérmeséjét" és a tragikus véget is ismerjük már. A hercegnő kedvenc ruháiból és személyes tárgyaiból öccse, Charles Spencer múzeumot hozott létre Althorpban, melynek egy részét most a magyar közönség is megtekintheti. Charles Spencer a Diana-emlékkiállítás megnyitója kapcsán járt Budapesten.

Nemrégiben éppen a hercegnő volt a címlapunkon – mutattam neki a Nők Lapja aktuális számát.

– És mi a címlapszöveg? – kérdezett vissza mosolyogva.

Lady Diana modern tündérmeséje. Egyetért azzal, hogy tündérmese volt a nővére élete?

– Igen, az volt, amely sajnos, tragikusan ért véget. Ám remélem, az emberek ennek ellenére inkább a szépséget, az erőt, a bátorságot, az „igaz mesét” látják az életében, és nem a szomorúságot. Kívülről csupa szépség és csillogás volt az élete, de az igazság ennél jóval árnyaltabb. A szépség, jóság, szeretet és fájdalom furcsa keveredése alkotta Diana legendáját. Persze, hogy voltak szomorú pillanatok az életében, ő sem volt mindig szerencsés például a szerelemben… Ám a szíve vezette őt mindig, ezért is szerették nagyon az emberek.

Mi a célja ezzel a kiállítással? Miért tartja fontosnak, hogy szerte a világon lássa a nagyközönség a nővére kedvenc tárgyait?

– Szeretném kicsit közelebb hozni őt azokhoz is, akik nem ismerhették őt. Talán a ruháin, tárgyain keresztül jobban megértik, milyen ember is volt a nővérem.

Szerették őt a magyar nők is. Emlékszem, egyszer egy gyönyörű, lila-rózsaszín összeállításban jött el Budapestre, és sokan megdöbbentek, mert az első közéleti nő volt, aki nem viselt a hivatalos eseményen harisnyát a kosztümjéhez. Amikor láttam a tévében, arra gondoltam, de jó is lenne ilyen bátor, modern, úttörő nőnek lenni majd, és persze nem csupán a harisnyanadrág hiányára gondoltam…

– Valóban, utat mutatott a nőknek, segített talán a saját példájával is, hogy vállalják az érzéseiket, hogy bátran mutassák ki a gyengeségeiket, de emellett a náluk gyengébbeknek segíteniük kell. Voltak persze problémái, a házassága is megromlott, de ki tudott lépni belőle. Ez is azt mutatta, hogy ő is „csak” ember volt, érző szívvel.

Diana esküvői ruháját is megnézhetjük a budapesti kiállításon
Diana esküvői ruháját is megnézhetjük a budapesti kiállításon

 
Milyen testvér volt?

– Önálló és segítőkész. Édesanyánk elhagyott minket, amikor még nagyon kicsik voltunk. Diana volt a legerősebb közülünk, igyekezett átvenni az anyaszerepet. Nekem és két nővéremnek nagyon sokat segített, hogy ne érezzük annyira édesanyánk hiányát. Talán ekkoriban alakult ki benne, hogy a gyengéknek, a kisebbeknek segíteni kell, méghozzá jókedvűen! Mindig derűs volt, sokat nevetett, tele volt energiával. Elvitt az iskolába, rendet tartott az otthonunkban, takarított. És nagyon vagány lány volt.

Mit gondol, mi lenne ma Diana üzenete a magyar nőknek?

– Szerintem a kiállítás valamennyire tolmácsolja Diana üzenetét. Vagyis: sokkal teljesebb lesz az életed, ha vállalod az érzéseidet, érzelmeidet, a hangulataidat, a szeretetet, a szomorúságot, a fájdalmat. Ha valamiben nagyon rosszul érzed magad, vagy már nem épülsz belőle, akkor saját magad és a környezeted miatt is tovább kell lépned. Saját példájával mutatta: ha az energiádból, szeretetedből másoknak is adsz, rengeteg erőre teszel szert. Emlékszem, amikor HIV-betegek, leprások vagy a taposóaknák áldozatai között járt, nemcsak adott nekik, hanem kapott is tőlük: energiát, szeretetet. És bárki feltöltődhet ilyen módon, ha segít azoknak, akik rászorulnak. Az ő tündérmeséje így teljes: mindig kiállt az általa jónak talált célok mellett. Ebben egyre több nő követi a példáját.

A kiállítás egyik fontos darabja Lady Diana esküvői ruhája. Ön mit érez, amikor rápillant erre a ruhára?

– Ez a ruha ma is lélegzetállítóan szép és modern, a „tündérmese” elengedhetetlen darabja.

Még ha a házasság nem is volt felhőtlen…

– Nos… – pillantott rám derűsen, elgondolkodott, aztán diplomatikusan nem kommentálta az előző mondatot -, ott voltam a nővérem esküvőjén. Tizenhét éves voltam, de ma is tisztán látom magam előtt a szertartást, az előkészületeket. Végignéztem, amikor Dianát kisminkelték a nagy alkalomra, láttam az arcán a várakozást és a boldogságot. Testvéreként drukkoltam, hogy az a kislány, akivel együtt nőttem fel, és aki gyönyörű nővé cseperedett, megtalálja a boldogságot, és az a nap legyen élete legszebb napja, és az azt követőek is majdnem ugyanolyan szépek legyenek. Szóval, ha ma ránézek a nővérem esküvői ruhájára, ellentmondásos érzések kavarognak bennem… mert azért a tündérmese nem volt tökéletes. De az a nap tényleg gyönyörű volt Diana számára.

Még több az e heti Nők Lapjából:

Ónódi Eszter: Zsigmond, a fiam a világ közepe »
D. Tóth Kriszta: Katicatündér kalandja »
Mondjunk igent a toastra! »
Milyen a modern nő? »
6 kérdés a cukorbetegségről »
Mi 3-an, Ők 3-an – Mérlegen a valóság »

 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top