nlc.hu
Sztárok
D. Tóth Kriszta: Őrületes rendszer

D. Tóth Kriszta: Őrületes rendszer

A rendszer a lényeg. A rendszert érti angol és magyar, fiatal és idős, nő és férfi. A rendszer működteti a családot, fűti a kapcsolatokat, megoldja a problémákat. A rendszert ebben a mi fura, kétnyelvű, távolsági családunkban még azok is tiszteletben tartják, akik egyébként az anarchiában hisznek.

Őrületes rendszer   Az elmúlt majdnem három és fél évben két kérdést rendszeresen föltesznek nekem olvasók, ismerősök, ismeretlenek. Az egyik az, hogy miként oldjuk meg viszonylag, khm, mozgalmasnak mondható életünket egy 1-2-3 éves gyerekkel, nagyszülők közvetlen közelsége és napi segítsége nélkül. A másik pedig, hogy ugyan mikor látja az a „szerencsétlen” kis Lola az ő nagyszüleit, a még szerencsétlenebb nagyszülők pedig mikor látják őt? Hát kérem, az első kérdésre a válasz az elmúlt három évben nagyjából-egészében kiderülhetett már a Lolával az élet rovat olvasói számára. A megoldás egy, a fejemben létező és állandóan alakuló Excel táblázatban rejlik. No meg a mama, a daddy, Bandi nagybácsi, esetenként Zsike nagynéni-pótnagyi, valamint, ha az imént fölsoroltak mind egyszerre dolgoznak, akkor Kati és Panni, a fantasztikus bébiszitter-páros mára tökélyre fejlesztett, olajozott és összehangolt együttműködésében.

Ami viszont azt a másik rendszert, a nagymamás, nagypapás rendszert illeti, nos, az egy valamivel hosszabb történet. Amely még a brüsszeli időkben kezdődött. Akkoriban adott volt, ugye, egy angol férfi, egy magyar nő meg az ő fele-fele leszármazottjuk. Aztán adott volt még egy darab magyarországi nagypapa és két darab angol nagyszülő, úgy is, mint grandma és grandpa. No és a távolság, az is adott volt. De még mennyire: az egyik irányba 500, a másikba 1500 kilométer. Ott voltunk mi hárman, a közepétől kicsit nyugatra, távol a többiektől, akikben csak úgy pezsgett a Lola-láthatás igénye. És mivel mind Alexnek, mind pedig nekem mindennél fontosabb a családi kötelék, a külső és belső igények egyaránt követelték, hogy kidolgozzunk egy működőképes stratégiát ennek ápolására és erősítésére. Mert, azt hiszem, kortól, nemtől, nemzetiségtől függetlenül, mindannyian egyetértünk abban, hogy egy baba születése minden családot szorosabbra fűz. (Az ez alóli kivételek rendre nagyon elszomorítanak, de itt és most nem hagyom, hogy elvegyék a kedvemet).

  Lola korábbi történeteit és D. Tóth Kriszta exkluzív bejegyzését a Lolával az élet rovatról elolvashatjátok blogunkban!

Őrületes rendszer
Ráadásul ennek a bizonyos rendszernek nemcsak a mindenféle igényekre és távolságokra kellett tekintettel lennie, hanem még egy brüsszeli televíziós tudósító és egy antwerpeni reklámszövegíró munkaidő-beosztására is. A feladat nagy volt, de szép, kihívásokkal teli, ám nem megoldhatatlan. Még szerencse, hogy pont így szeretjük. A sokismeretlenes egyenlet végeredménye valahogy így nézett ki: az angol fronton havi, a magyaron kéthavi váltásban látogattuk egymást. Egyszer ez utazott, másszor az. Vagyis: grandma és grandpa havonta egy-egy hosszú hétvégére, kaposvári papi kéthavonta egy kicsit hosszabban láthatta a történet főszereplőjét. Ez így meglehetősen munkás, de kivitelezhető, és még anyagilag sem feltétlenül rokkan bele az ember, mert a fapados járatok világában az nyer, akinél kiszámíthatóbban működik a rendszer. Azaz, minél korábban veszed meg a repülőjegyeket, és minél jobban figyelsz az akciókra, annál olcsóbban utazol. Így esett, hogy Lola kétéves korára megtett 40 ezer kilométert, amivel gyakorlatilag kényelmesen körbeutazhatta volna a Földet. No és az is így esett, hogy a nagypapák és a nagymama mára tökéletesen használja az internetes repülőjegy-foglalási oldalakat. A világháló segítségével működtetett videotelefonálásról nem is beszélve. A két találkozás között fönnmaradó űrt ugyanis a mai napig így töltjük ki.

Ez a rendszer persze azóta jelentősen egyszerűsödött, hiszen a Brüsszel-Kaposvár 1500 kilométerből mára Budapest-Kaposvár 180 kilométer lett. Vagyis: a magyar nagypapa is legalább havonta láthatja Lolát. És ugyan Budapest sokkal távolabb esik Angliától, mint a belga főváros, a fapadosok ide is elrepülnek, gond egy szál se. Legalábbis addig, amíg nem közeledik a nyári szünet az óvodában. Akkor – vagyis épp mostanság – kezdődik minden elölről. Ki, kit, mikor, hol, mennyi időre lát. Ki mikor veszi ki nyári szabadságát, ki mikor vigyáz Lolára, amíg az óvoda zárva van. Úgy, hogy a végén mindenki elégedett legyen, hogy azokat a bizonyos külső és belső igényeket kielégítsük, ráadásul úgy, hogy közben egy percig se felejtsük el: mégiscsak az a legfontosabb, hogy ebben az őrületben Lola jól és biztonságban érezze magát. Lehetetlennek tűnő küldetés? Nem baj! Hiszen mondom, így szeretjük…

További kiemelt témáink a Nők Lapja március 18-án megjelenő, 12. számából:

Hegyi Barbara
„Közöttünk Ribizlivel azért nincs nyilvánvaló hasonlóság – mondta Hegyi Barbara Szegő Andrásnak -, mert ő igazán, a mai napig Zorán kutyája, és ezt büszkén vállalja. Zorán pedig, ha lehet fokozni, még büszkébben…”

Nők Lapja 60 – Ma is a miénk!
Születésnapunk alkalmából régi riportalanyaink nyomába eredünk. Tudja valaki, hogy Holler Kati, aki férjével ’56 után Kanadába vándorolt, valóban hazatelepült-e, ahogy 1976-ban mondta?

Anyuval otthon
Schäffer Erzsébet időről időre beavat minket azokba a gondokba, örömökbe, amelyeket édesanyjával él át, miközben gondozza, ápolja, babusgatja őt

Brüsszel – Bruges
Hulej Emese Brüsszelbe utazott, s miután alaposan megismerte az Európai Parlament munkáját, kirándult egyet Bruges-be is, a csokoládé és a csipke városába

Szabad-e szoptatni?
Rist Lilla riportjában annak járt utána, hogyan viszonyulunk ahhoz a természetes állapothoz, amikor egy anya a mellére teszi a babáját

A heti szerkesztő, Lazarovits Szilvia ajánlásával:
Hasonlítunk…

Most legszívesebben egy olyan fotót kértem volna, amelyen kutyánk, Rézi is ott van. Hogy lássuk, valóban hasonlítunk-e egymásra? Azt tudom, hogy ő abszolút emberi természettel rendelkezik, a múltkor még a porszívót is bekapcsolta. Ennyit magunkról, és ezt is csak azért, mert vezető összeállításunkban a gazdák és kutyák hasonlóságáról lesz szó. Egyesek szerint a kutyával való kapcsolat sokszor a hiányzó emberi kapcsolatokat pótolja. Nem tudom, de olyan rosszak nem lehetünk, ha ezek a kedves négylábúak megszerettek minket.

Továbbá: Szépség, Konyha, Egészség, Horoszkóp, Társkereső és még sok minden más!         

 

Még több az e heti Nők Lapjából:

Hegyi Barbara: Mi is örökbe fogadunk »
Csak tedd be a sütőbe, és… »
Mutasd a kutyád, megmondom, ki vagy! »
Tán csak nem szoptatni akar, anyuka?! »
Epilepszia, a szent betegség »
Brüsszel, Leuven, Bruges »

 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top