Sztárváltó – Pető Kata álomvilágban él

Fotó: Varga Imre, forrás: Petokata.com

Kata, akit a nagyközönség az Overnight című filmből ismerhetett meg, jelenleg szabadúszó színésznőként dolgozik. Számos darabban játszik itthon és külföldön, koncertezik Sadant nevű, izgalmas muzsikát játszó zenekarával, s mindeközben kisfia, Jancsika édesanyjaként is helytáll.

– A múlt héten Bánfalvi Eszter színésznő volt a Sztárváltó vendége, aki azt kérdezte tőled, hogyan fog alakulni a nyarad. Pesztrálhatja-e majd a kisfiadat?

– A nyaram elég sűrű lesz: a Bodó Viktor vezette Szputnyik Hajózási Társasággal több darabban is játszom. Májusban Grazban, aztán Kölnben, majd Zsámbékon lesznek előadások. Hacsak nem lesz Eszternek is hasonlóan betáblázva a nyara, biztos, hogy lesz alkalma rá, hogy vigyázzon a kisfiamra.

– Sok fiatal színésznő ódzkodik a gyermekvállalástól, mert fontosabb számára a karrier. Benned is felmerült hasonló kérdés Jancsi születése előtt?

– A szívem mélyén éreztem, hogy egyszer majd biztosan szeretnék egy gyereket, de mint oly sokan, bizony én is gondolkodtam azon, vajon melyik a legmegfelelőbb időpont a gyermekvállalásra. Ilyen persze sosincs, ugyanis mindig jön egy olyan munka, amely miatt azt lehet mondani, hogy most még nem időszerű a kérdés. Én is ezzel hitegettem magam, ám amikor jött, egy percig sem gondolkodtam, hogy megszüljem-e. A helyzet felülbírált minden korábbi érvet.

Fotó: Varga Imre, forrás: Petokata.com

– 2009 óta szabadúszó vagy. Nem érzed otthon nélkülinek magad, mióta elhagytad a kaposvári színházat?

– Egyelőre nem, de érzem, hogy egyszer szükségem lesz arra, hogy találjak egy helyet, amelyhez hűséges lehetek, ahol otthon érezhetem magam. Mióta eljöttem Kaposvárról, hála az égnek, nagyon sok munkám van. Anyagilag nem érzem a különbséget, és nem is izgulok a megélhetésem miatt. A szabadúszásban éppen az vonz, hogy én döntök arról, miben szeretnék részt venni, és miben nem. Ha elvállalok egy szerepet, csak magamat okolhatom azért, ha nem sikerül. Nincs kire mutogatni, nem áltathatom magam azzal, hogy akaratomon kívül kerültem a darabba, hiszen önként vállaltam el.

– Kialakulhat az állandó társulatokra jellemző valódi közösség az egy darab köré szerveződő alkalmi csoportosulásoknál?

– Szerintem igen, bár ez nagyban függ a rendezőtől is. Ha érzékeny ember, eleve olyanokat választ, akik valószínűleg jól tudnak együtt dolgozni. Persze gyakran előfordulhat, hogy ez nem sikerül, de ez igaz a nagy társulatokra is: egy-egy darabnál jól működik a csapat, a másiknál pedig valamiért nem.

– Eddig döntően kis költségvetésű, mondhatni, művészfilmekben játszottál. Szándékosan választottad ezt az utat?

– Valamiért így adódott, és eddig még nem is kerültem döntéshelyzetbe. Tény, hogy elég erősen sugárzik belőlem, hogy nem rejtem véka alá a véleményemet. Talán éppen ezért nem keresnek meg bizonyos rendezők. Persze ez nem jelenti azt, hogy elzárkózom a felkérések elől. Ha kapnék, biztos, hogy elolvasnám a forgatókönyvet, és csak utána döntenék arról, hogy elvállalom-e a munkát. Azt gondolom, hogy a közönségfilmek között is vannak jók és értékesek.

Fotó: Varga Imre, forrás: Petokata.com

– A színészet mellett a Sadant zenekar énekesnője vagy. Csupán hobbi a zenélés?

– Komoly terveim vannak az énekléssel. Hamarosan egy operában fogok játszani, melyet Lukáts Andor rendez a Sanyi és Aranka Aproperában, és a zenekarommal is készülünk néhány izgalmas dologra. A probléma csupán az, hogy borzasztó sok helyről, más-más közegből jönnek a tagok, ezért nagyon kevés időnk van a gyakorlásra. Mindennek ellenére most úgy néz ki, hogy beindul a szekér: számtalan koncertmeghívásunk van, sőt hamarosan ukrán turnéra indulunk. Legközelebb pedig itthon június 17-én a Gödörben játszik a Sadant.

– A zenekaroddal nagyon finom, érzékeny zenét játszol, s a honlapodat böngészve, valamint a szavaidat hallgatva is hasonló, lágy vonalakkal megrajzolt világ sejlik fel. Mintha egy saját magad teremtette álomvilágban élnél. Kimerészkedsz néha innen? Figyeled a közélet változásait?

– Nem igazán. Tehetetlennek érezném magam, ha megpróbálnám megérteni a külvilág eseményeit, talán nem is lehet. Ijesztő, hogy azt látom, manapság az emberek többsége készen kapja a véleményét. Meg sem próbálják megérteni a másikat, aki ellenkező véleményen van. Én ezért nem tudok, és nem is akarok csatlakozni sehova. Nem ránt magával a közélet, inkább foglalkozom a munkámmal és a családommal, ahhoz inkább értek.