Zsuzsát mélyen megérintette, amikor kiderült, hogy várandós lett, hiszen – bár vágytak korábban már kisbabára férjével -, Krisztián mégis életük érzelmileg és fizikailag legelgyötörtebb pillanatában adott először hírt magáról. „Azt szoktam mondani, én vagyok az élő példa arra, hogy nincs »megfelelő pillanat«, hiszen ha egy babának érkeznie kell, akkor érkezni is fog.” Zsuzsa valóban égi jelnek tekintette a pici jövevényt, és hiszi, hogy az őket itt hagyó, imádott édesanyja küldte maga helyett vigasztalásul a kisfiút. Éppen ezért mindig is úgy tekintett Krisztiánra, mint aki nem csak fizikailag hordozza a szeretett nagymama génjeit, de lelkiekben is. Néha olyan érzése támad, mintha kisfia, Krisztián láthatatlan kapcsolatban állna a két és fél évvel ezelőtt elhunyt anyai nagymamájával.
Kire mosolyog Krisztián?
„A gyerekek kiskorukban nagyon érzékenyek. Néhányan azt mondják, hogy olyan dolgokat is megtapasztalnak, amire a felnőttek jó része már nem képes. A magam részéről a hit hagyományosabb válaszait vallom, de hallottam már olyat, hogy egyesek szerint a gyerekek hároméves korukig, amíg nem kapcsolódnak be a civilizációs mindennapokba, szellemet, angyalt, különös lényeket láthatnak. Amikor megszületett a fiam, és milyen érdekes – éppen anyák napján vittük haza a kórházból – nagyon erősen azt kívántam magamban, hogy bárcsak itt lehetne az édesanyám és együtt gyönyörködhetnénk ebben a kis csodában. És bizony jó volt néha azt képzelni, hogy Anyu, akár egy angyal, tényleg jelen van velünk olyankor, amikor Krisztián a vállam fölé nézve mosolygott valakire” – meséli Zsuzsa.
| „Krisztián imádja a másik nagymamát”
Noha Krisztián anyai nagyszülei már nem élnek, szerencsére édesapja szülei jó egészségnek örvendenek. „A férjem szülei ugyan vidéken élnek, de tevékenyen jelen vannak az életünkben. Krisztián imádja az apai nagyszülőket, s ezt gyakori öleléssel hozza a tudtukra. Látom rajtuk, hogy mennyivel teljesebb lett az életük nagyszülőként és hogy mekkora öröm számukra is ez a kis csöppség. De az is nagyszerű, hogy az elmúlt évben megismerhettünk egy kedves hölgyet, Irénkét, aki amolyan pótnagymamaként besegít, ha a nagyszülők hazamennek.” |
„Fontos a lelki kötelék”
„Krisztián sajnos nem ismerhette anyai nagymamáját, az én feladatom tehát, hogy minél többet meséljek róla a fiamnak, amit láthatólag egyre jobban ért. Amikor például az édesanyám szóba kerül, Krisztián rámutat a nagymama fotójára, vagy puszit dob a fénykép felé.”
A tudomány ma még nem képes a magasabb szintű spiritualitásra, vagy egyes természetfeletti dolgokra magyarázatot adni, de azt sokakkal együtt Zsuzsa is érzi, hogy a szeretett családtagok fizikai elvesztése nem lehet a végérvényes lezárása mindennek, ami egy ember volt, hiszen az emlékek szeretetteljes gondozása tesz valakit igazán „halhatatlanná”.
„Legalább ennyire fontos, hogy megtanítsuk a fiunkat igazán szeretni, hiszen mi mindig is olyan család voltunk, akik fizikailag is kimutatták a szeretetüket a másik iránt. Fontosnak érezzük, hogy Krisztián lássa, hogy a szüleiként mi is nagyon szeretjük egymást a férjemmel, és boldog vagyok, hogy azt látom: ő is egyre inkább kimutatja az érzelmeit felénk. Ha ezen az úton haladunk, talán azt is könnyebben megérti majd, hogy nekem mit jelentettek a szüleim, és miért szeretném, ha ő is alaposabban megismerhetné őket, még ha elbeszélésekből is. Ehhez persze tárgyi emlékek is sokat segíthetnek majd, hiszen a szüleim az otthonunkban sokféle módon hagytak »nyomot« maguk után. Édesapám grafikusművész volt, édesanyám kottagrafikus. Krisztián már most rámutat azokra a képekre, amelyeket édesapám festett, és furcsa módon megrögzötten oda van a legkülönbözőbb ecsetekért, pemzlikért, amelyekből mindig magánál is tart egyet-kettőt.”
„Hugicát szeretnénk a fiunknak”
Ahogyan Zsuzsának, és férjének Norbertnek is van testvére, úgy mindketten azt szeretnék, hogy Krisztiánnak is szülessen tesója. „A férjemmel tervezünk még egy kisbabát, hiszen azt valljuk, hogy egy testvérrel nagyon sokat hozzátehetünk az életéhez és persze a miénkhez is. De egyelőre még várunk egy picit, hiszen mindketten úgy látjuk, hogy nagyon kemény évek vannak mögöttünk a szüleim betegsége és halála miatt, vagyis kell még egy kis idő a feltöltődésre. Az is tény, hogy a válság szele minket is megérintett. A hiteleink csak nőnek, a mindent átfogó bizonytalanságot mi is érezzük, de ahogy mondtam, úgysincs megfelelő pillanat, így tehát remélem, hogy a következő baba akkor érkezik majd, amikor jönnie kell, s meglesz odafentről a legcsodálatosabb segítség is” – mosolyodik el Zsuzsa.
| „Szívesen lennék Levente babájának a keresztanyja”
Köztudott, hogy Krisztián keresztapja Harsányi Levente, akihez Zsuzsát évtizedes barátság fűzi. A Csináljuk a fesztivált! műsorvezetője épp a napokban válik édesapává, így a kérdés adott. Ha Levente felkérné Zsuzsát, hogy a születendő kislányának lenne-e a keresztanyukája, mit válaszolna rá? „Természetesen boldogan mondanék igent, de ezt úgysem ilyen fórumon keresztül beszélnénk meg. Ha nem engem választanak, akkor sincs harag. A barátságunk erősebb annál, mint hogy megsértődjünk a másik döntésén.” 
|
