Mindkettejüket szétfeszíti az energia, ezért is lehet nehéz egy légtérben tartózkodniuk. A civakodások ellenére is elmondható, hogy Vera és Gabi nagyon kötődnek egymáshoz, de sokszor érzik szerencsének, hogy már nem élnek egy fedél alatt.
– Milyen kislányok voltatok?
Gabi: – Vera mindig elevenebb volt, ő szinte mindig összetörte magát. Kulccsal a nyakunkban lógtunk a játszótéren egész nap, és csak sötétedéskor mentünk haza. Jó testvérek voltunk. Aztán jött Vera kamaszkora, és akkor már sehova nem akart magával vinni…
Vera: – Nem tudom, miről beszélsz, az én emlékeim szerint neked volt bérleted az ügyeleti sebészetre! A kamaszoknak pedig a kis testvér mindig ciki. Gabi sokszor ment az agyamra: szerettem volna a saját társaságommal lenni, ő meg, csak hogy bosszantson, jött utánam.
– Éreztétek valaha hátrányát annak, hogy mindketten a színpadon dolgoztok?
Vera: – Én sosem éreztem hátrányát.
Gabi: – Mikor bekerültem a Megasztárba, mindenki azt mondta, hogy a nővérem miatt kerültem be, ez volt az egyetlen alkalom, amikor hátránynak éreztem. Egyébként mindig segítjük, húzzuk egymást. Annyira különböző emberek vagyunk, hogy nem is tudnánk rivalizálni.
Vera: – Ezeket a kritikákat nem lehetett kikerülni, egyértelmű volt, hogy „párhuzamba hozzák” majd velem, de rivalizálás sosem volt köztünk.
– Ha akkor mégsem jutottál volna be a Megasztárba, és csak Vera lett volna énekesnő, abba belepusztultál volna?
Gabi: – Tudtam, hogy színpadra kerülök egyszer. Ha nem akkor és ott, hát máskor, máshol próbálkoztam volna. Talán akkor elvégeztem volna a sulit, és most lenne egy B tervem, arra az esetre, ha valamiért ezt abba kellene hagynom.
– Volt már olyan, hogy „halálosan” összevesztetek?
Gabi: – Vera nagyon befolyásolható, mindenkiben megbízik. Mikor elmondom erről a véleményemet, akkor lecsapja a telefont. Persze később beigazolódik, hogy hallgatnia kellett volna rám, de volt, hogy emiatt egy hónapig nem szóltunk egymáshoz.
Vera: – Tény, hogy ő jobb emberismerő, és én ritkán hallgatok rá, de ugyanezt gondolom róla. Neki is vannak olyan barátai, akiket én nem kedvelek. Vannak, akik a népszerűségébe vagy a pénztárcájába akarnak belekapaszkodni.
– Megbeszélitek egymással a lelki problémáitokat?
Gabi: – Mostanában nem. Én is sokat dolgozom, de Vera is elvan most a kis világában.
Vera: – Fáradt vagyok, de most tökéletesen érzem magam. Érdekes dolog ez köztünk, mert Gabi szerint én nem szeretem őt eléggé. Remélem, hogy ezeket nem gondolja komolyan. Ritkán tudunk beszélgetni. Nehéz összehozni, hogy mindketten ráérjünk, de ha felhív, hogy nálam aludna, akkor tudom, hogy baj van, és jöhet.
– Pasiügyben hallgattok egymásra?
Gabi: – Mindig elmondtam neki, ha kérte, ha nem. Sosem hiszi el, hogy nekem van igazam! Aztán majd felhív, hogy „hugi, gyere, menjünk el dumálni!”. Hiába vagyok fiatalabb, én többet kaptam már az élettől, mint ő. Vera sosem kérne tőlem tanácsot!
Vera: – Mert sokszor túlzásba viszed a kritizálást! Leordítod a fejemet, pedig sokszor többet segít, ha olyankor egyedül vagyok. Nekem egyébként fontos a véleményed. Lehet, hogy magadnak nem jól választasz pasit, de jól látsz dolgokat. Tökéletes kerítőnő lennél. Annyi mindenhez érthetnél, ha lenne türelmed!
– A külsőtök is tökéletesen eltér egymástól. Vera, te elfogadod a húgod stílusát?
Vera: – Szerintem dögös! Én nagyon nehezen öltözködöm, és rendszeresen bevállalok olyan ruhadarabokat is, amelyeket nem kellene. Akkor kapok a fejemre, de én nem cikizem, csak viccből!
Gabi: – Mindig leszól! Hogy áll a hajam, miért kell még egy tetoválás, milyen ruha van rajtam… Én is elmondom neki a véleményemet, de nem megyek bele ebbe mélyebben.
– Nehezen tudom elképzelni, hogy együtt jártok szórakozni. Vera, te inkább csendben mulatgatósnak tűnsz…
Gabi: – Pedig tud ő is bulizni! Most is voltunk egy koncerten, ahol úgy tombolt, mint a csuda! De igaz, hogy ő gyakrabban üldögél egy sarokban, és szórakoztatja a többieket.
Vera: – Szeretem csak figyelni az eseményeket, elszórakoztatom magam, ehhez még alkohol sem kell.
– És a szerelem? Ma olvastam a neten, hogy „Tóth Gabinak még mindig hiányzik Palcsó Tomi”…
Gabi: – Jézus Máriám! Tény, hogy hiányzik Palcsó, hiszen a felnőtté válásomat mellette éltem meg, de ezen már túl vagyunk. Szeretnék végre egy igazi pasit, akire fel tudok nézni, és aki inspirálni is tud. Nem adom fel, biztos vagyok benne, hogy megtalálom még a páromat!
Vera: – Én nem tudok most szerelemről beszélni…
– Mi történik most veletek szakmailag?
Gabi: – Hamarosan megjelenik a második nagylemezem. Populárisrock-dalokat énekelek továbbra is, de nagyon jó dalok készültek, kicsit Pink zenei világához tudnám hasonlítani a kész anyagot. Törj ki a kiszabott keretből! lesz a következő klipes nóta címe.
Vera: – Dolgoztam együtt az Anna and the Barbies zenekarral, most pedig a Fájjon! című dalomhoz forgatunk klipet. Egy szerelmi csalódásról szól, de nagyon sokféle stílusú embert, barátomat felkértem, hogy szerepeljen benne. Ezzel is azt szeretném sugallni, hogy az érzelmek származástól és bőrszíntől függetlenek.
Gabi: – És közös munkánk is lesz! Egy bohém rapszódiája címmel készül előadás Freddie Mercury életéről, melyben csupa Queen-dal szólal meg. Ebben mindketten szerepelünk majd.
