Kisebb bravúr volt fülön csípni a hazai rockzene fenegyerekét. Zolee épp a napokban tért haza egy Ázsiát átszelő raliról, s szinte még ki sem csomagolt, máris belevetette magát a munkába. Forgatásra, interjúra, zenekari próbára siet, két nap múlva ugyanis utazik tovább a svájci jégkorong-világbajnokságra, hogy a helyszínen szurkolhasson kedvenceinek, a magyar hokisoknak.
– Nagy Feró azzal a kérdéssel adta át neked a Sztárváltó stafétáját, hogy meddig lesztek még celebek.
– Sosem voltunk és sosem leszünk azok. Már a szót is utálom. Számomra Kiszel Tünde meg Fekete Pákó számít celebnek, és én nem szeretnék velük egy kategóriába kerülni. Feró és én zenészek vagyunk, akik már letettek valamit az asztalra. Feró nagyon sokat, és talán már én is egy kicsikét.
– Mégis, egymás után tűnsz fel a különböző televíziós produkciókban. Miért vállalod a szerepléseket?
– Ezekből a televíziós majomkodásokból tartom fenn magam. Elég szomorú dolog ez. Elkeserítő, hogy miközben éveken keresztül nyolc órákat gyakoroltam a próbateremben, most abból kell megélnem, hogy rántottát csinálok. Sajnos ez a mai világ visszássága. De nem akarok sírni. Szerencsés helyzetben vagyok, mert nekem legalább nem kell amiatt rágnom a körmömet, hogy miből fogom eltartani a családomat. Ráadásul nem árulom el magamat, nem fordulok ki magamból egy szereplés kedvéért sem. Ugyanazt a rock and roll srácot hozom egy főzőműsorban, a Mr és Mrs-ben és egy zenei produkcióban.
– A színpadon láthatóan élvezettel bújsz bele különböző szerepekbe. Voltál már gerilla, westernhős és gengszter is a színpadon, olykor pedig filmekben is feltűnsz. Nem tervezed, hogy a zene mellett színészi karrierbe kezdesz?
– Ha hívnak, nagyon szívesen megyek, de nincsenek filmes vágyaim. Sosem fogok pedálozni azért, hogy színész legyek. Nem is vállalnék el bármit: nekem ugyanis fontos, hogy jól érezzem magam abban a karakterben, amelybe belebújok. Nem hiszem, hogy hiteles lennék például egy óvó bácsi szerepében.
– Ha szabad kezet kapnál az egyik kereskedelmi tévében, milyen műsort csinálnál?
– Bevinném a punk rockot a tévébe. Vagy a tuc-tuc, vagy a nagyon silány pop megy a képernyőn. A rétegzenék, mint a jó rockzene vagy a punk, teljesen eltűntek. Azonnal változtatnék ezen.
– Egyre kevesebbet hallani a Sex Actionről. Mi történik éppen a zenekarral?
– Éppen most élesztjük újjá harmadszor. Hamarosan új lemezanyaggal, új tagokkal állunk színpadra. Furcsa lesz, mert sem az énekes, Szasza, sem a basszusgitáros, Miksa nem lesz benne az új felállásban. Nem sok zenekarnak sikerült egy ilyen megújulás, de azért vannak biztató példák: ott van az AC/DC, vagy itthon a Piramis. Én mindenesetre marha bizakodó vagyok!
– Az egyik leggazdagabban tetovált rockzenész vagy. Melyik tetkó jellemez leginkább téged?
– Ami leginkább én vagyok, az a családi tetoválásom: a feleségem, a kislányom és a két kiskutyám neve van egy szívben. A másik, amit imádok, a nyakamon a kislányom, Zoé neve.
– Zoé születése mennyire változtatta meg az értékrendedet?
– Teljesen. Zoé mindennél és mindenkinél fontosabb számomra. Elmondani sem tudom, milyen érzés apának lenni. A Rolling Stones gitárosa, Keith Richards fogalmazta meg ezt frappánsan: egy kisgyerek azt szeretetet adja vissza, amelyet az első három évben te adtál a szüleidnek. Hihetetlen, mennyire őszintén tud nekem örülni. Amikor odajön, és rám hajtja a kis fejét, lehetek bármekkora rocker, egyszerűen elolvadok.
– Kinek adod át a Sztárváltó stafétáját, és mit kérdezel tőle?
– Papp Szabinak adnám át, és azt kérdezném tőle, mikor zenélünk már végre együtt.
