Él-hal az extrém helyzetekért, s ha tehetné, kizárólag hülyeségekről énekelne. Téved azonban, aki azt hiszi, hogy az üresfejű rockerek közé tartozik. A Supernem együttes frontembere, Papp Szabi nagyon is kritikusan figyeli a világot, amelyről szövegein keresztül olykor kíméletlenül véleményt is mond. Szabi ráadásul – sok kollégájával ellentétben – arra sem kapható, hogy egy tévészereplés kedvéért bazári majmot csináljon magából, ezért évek óta következetesen visszautasít mindenféle médiaszereplést.
 |
| Forrás: Jackjack.hu |
– Az előző héten a Sztárváltó vendége Ganxsta Zolee volt, aki azt kérdezte tőled, mikor zenéltek újra együtt.
– Nézd, Zolikám! Nagyon jól tudod, hogy ez az egész nem rajtam múlik. Én mindennap zenélek, de hogy együtt mikor fogunk? Fogalmam sincs!
– Ezek szerint nem várható, hogy a közeljövőben összeáll a Jack Jack?
– A Jack Jackkel kapcsolatban sok minden elhangzott, és nem minden úgy alakult, ahogy mi azt szerettük volna. Annyi a szerencsénk, hogy csináltunk egy tök jó filmet és egy szintén nagyon jó lemezt. Ha ezek sem sikerültek volna, akkor nagyon szomorú lennék. Rengeteg mellébeszélés és félreszervezés volt a zenekar körül, amelyet ma már egyedül az tart életben, hogy jó barátok vagyunk, akik nem mellesleg képesek arra, hogy együtt dolgozzanak. De nem rajtunk múlik a folytatás.
– Ganxsta Zolee egyre gyakrabban tűnik fel a különböző kereskedelmi műsorokban. Te is vállalkoznál hasonló szereplésre?
– Már legalább öt éve következetesen visszautasítok mindenféle ehhez hasonló megjelenést. A mai médiaarcok között egyszerűen hülyén érzem magam. Vannak persze kivételek: ilyen Zoli barátom és Majka is. Lehet, hogy velem van a baj, én ugyanis még a többi ember mellett is gyakran hülyén érzem magam. Persze nem zárom ki, egyszer majd feltűnök egy hasonló műsorban, eddig azonban sikeresen elhárítottam mindenféle felkérést.
– Pedig évekkel ezelőtt még műsort is vezettél, melyben kifejezetten magabiztosnak tűntél. A tévés karriert is feladod?
– Isten őrizz, hogy folytassam! Valóban otthonosan mozogtam ebben a közegben, de aztán egyre több olyan ember is otthonosan kezdett mozogni benne, akiknek nem ott lett volna a helyük. Manapság az utcáról hálóval fogják az embereket, hogy jöjjenek be verekedni a tévébe. Én nem vagyok kíváncsi rájuk, eszem ágában sincs egy kategóriába kerülni velük. Kifejezetten terhesnek érezném, ha ezt kellene csinálnom.
– Saját együtteseddel, a Supernemmel punk-rock dalokat játszotok, mostanában egyre magvasabb mondanivalójú szövegekkel. Kezdtek megkomolyodni?
– Komolyodik a világ is, ráadásul olyannyira, hogy sokszor ki sem lehet lépni az utcára lőfegyver nélkül. Lehet, hogy nem ezen kellene bosszankodnom, és írhatnék másról is szöveget, de van hivatástudatom, amely egyszerűen kikényszeríti belőlem, hogy valahogy megpróbáljam felébreszteni a körülöttem élőket. Sok minden zavar, de ahogy az emberek mostanában viszonyulnak a másikhoz, egyszerűen kiborító. Minek kell még megtörténnie, hogy mindenki a fejéhez kapjon? Már az első lemezen is voltak komolyabb mondanivalójú szövegek, a másodikra azonban ez még jellemzőbb. A közönség szereti ezeket a dalokat: ugrásszerűen megnőtt a koncertre járók száma, ráadásul kívülről fújják a szövegeket. De ez nem azt jelenti, hogy teljesen megkomolyodtam. Szeretnék azért később hülyeségekről is énekelni.
 |
| Forrás: Jackjack.hu |
– Pár éve azt nyilatkoztad, hogy imádod az extrém helyzeteket. Mai fejjel is tartod ezt?
– Nem tudsz olyan dolgot mondani, amit ne csinálnék meg azonnal. Nem azért, mert hülye vagyok, hanem mert gerjedek a veszélyesebb szituációkra. Marha sokat tanul belőle az ember. De sokaknak már az is extrém, ahogy élünk. Az, hogy reggeltől estig a zenéléssel foglalkozunk, már önmagában különlegesnek hat néhány ember számára. Van is benne igazság. Manapság már az is extremitás, hogy nekünk nem kell olyan hétköznapi dolgokkal foglalkoznunk, mint az átlagembereknek.
– Nagyon lazán, mindenféle gátlás nélkül szoktál beszélni a dadogásodról. Volt idő, amikor problémát okozott a beszédzavar?
– Sosem, sőt éppen ellenkezőleg. Úgy érzem, ez afféle szexepil. A lányok legalábbis ezt mondják…
