Tánclépésben érkezett a Csillag születik színpadára, később prózára váltott az Álom.net című filmben, majd popénekesként bizonyított a moszkvai Eurovíziós Dalversenyen. Az igazi jolly jokernek számító Ádok Zoli azonban mégsem a rivaldafényben, hanem lélekbúvárként, egy pszichológiai rendelő nyugtató félhomályában képzeli el az életét.
– Két héttel vagyunk az Eurovíziós Dalfesztivál után. Hogyan látod, érdemes volt kiutaznod?
– Természetesen. Rengeteg pozitív élménnyel tértem vissza, annak ellenére, hogy nem jutottunk be a döntőbe. Nagyon sok emberrel ismerkedtem meg Moszkvában. Miután hazajöttünk, az ukrán versenyzőtől kaptam egy levelet, melyben azt írja, hogy szeretné velem felvenni a kapcsolatot, hogy a jövőben együtt dolgozhassunk. Már ezért is megérte a szereplés.
– Mennyire élsz sűrű életet manapság?
– Péntektől látható a Madách Színházban a Contact című darab, melyben nekem is van egy szerepem. Rá két hétre államvizsgázom pszichológia szakon, a jövő héten pedig le kell adnom a szakdolgozatomat. Most is éppen azzal foglalkozom. Aztán elkezdem a próbákat a Spamalot című Monthy Python-musicalben.
– Azt hittem, kizárólag a színpadnak élsz, ezek szerint viszont az emberi psziché legmélyebb bugyrai is legalább ennyire érdekelnek.
– Valahogy mindig úgy adódott, hogy megtaláltak a problémáikkal az emberek, bárhol is voltam a világban. Nagyon sokan kinyíltak előttem. Sokszor teljesen idegnek is elmondtak olyan dolgokat magukról, melyeket nem – vagy csak pszichológusnál – szoktak. Ítélkezés nélkül végighallgattam őket, ami már önmagában is afféle terápiának számít. Jó érzés, hogy ilyen nyitottak az emberek irányomban. Ha abbahagyom a színházi pályát, mindenképpen pszichológiával szeretnék foglalkozni.
– Azzal hogy nyitott személyiség vagy, egyúttal te is a bizalmadba fogadod őket. Volt, aki visszaélt ezzel?
– Egész fiatal koromban éltem át hasonló helyzetet. Nagyon sokfelé jártam a világban, sok mindenkivel találkoztam, ráadásul különböző kultúrákból. Rengeteg tapasztalatot szereztem, ezért ma már könnyen a dolgok és az emberek mögé látok. Nagyon nehéz becsapni, pláne most, hogy tanulom is a pszichológiát. Sokszor csak figyelni kell a metakommunikációt, a gesztusokat, a szemet, és máris észreveszem, mi az, ami igaz, és mi hamis.
– Könnyebben megy az emberábrázolás, mióta tanulod a lélek rezdüléseit?
– Furcsának tűnhet, de nehezebb dolgom van azóta. Mindenki, aki a testtel vagy lélekkel foglalkozik, önmagát is diagnosztizálja. Én is ezt teszem, ami sokkal bonyolultabbá teszi számomra a művészi kifejezést. Ez egyébként személyiségerősítő tréning is egyben. A szakdolgozatom éppen a művész és a lélek kapcsolatát boncolgatja. Azt fogom bemutatni a kutatásaim alapján, hogy miért múlik el a fájdalma az embernek, ha betegen lép színpadra. Miért lehet az, hogy ha valaki beleéli magát egy szerepbe, a tudata egyik részét hasítja, és szinte eggyé válik a karakterrel, és háttérbe szorul a valódi énje.
– Veled is történt hasonló eset?
– Persze. Éppen emiatt dolgozom ezen a témán. Szenvedtem már gerincsérvtől, amellyel gyakran színpadra léptem, és olyan is előfordult, hogy darab közben megsérült a vádlim. Egyik alkalommal sem éreztem fájdalmat. Végigcsináltam az előadást, és csak utána tudatosult, hogy baj van.
– Minek a hatására kezdtél bele a popkarrierbe?
– Mindig is énekeltem a tánc mellett. Huszonéves koromtól járok énektanárhoz, és számtalan külföldi darabban is énekeltem már. Intenzíven azonban valóban csak mostanában foglalkozom vele. Roppant egyszerű egyébként, hogy miért vágtam bele. Mindig nagyon szerettem új dolgokat kipróbálni, s mivel lehetőségem volt elkészíteni ezt a lemezt, hát kaptam az alkalmon.
– Táncolsz, énekelsz. Melyik a hazai pálya?
– Éppen amelyiket csinálom. Nem tudom különválasztani őket, mindhárom dolog fontos számomra.
– Az Álom.net-ben filmszerepet is kaptál. Ez azt jelenti, hogy szépen lassan elsasszézol a mozi felé is?
– A kihívások embere vagyok. A színház és a film sok helyen kapcsolódik, és számomra mindig fantasztikus élményt nyújt, hogy ezt felfedezhetem. Remélem, hogy még nagyon sok produkcióban részt vehetek.
– Erős kettősséget érzek benned. Egyrészt imádod magad megmutatni, másrészt pszichológia szakot végzett emberként olyan pályára készülsz, ahol nem te szerepelsz.
– Ez így van, de a kettő nem zárja ki egymást. Nagyon sok olyan előadóművész van, aki a magánéletében kifejezetten visszahúzódó. Ha belegondolsz, a színpad is bezárt tér. A nézők sötétben ülnek, a művész pedig egy körülhatárolt világban játssza a szerepét. Bennem valóban megvan ez a kettősség, de azt hiszem, az exhibicionista énem egy idő múlva kiéli magát, és az fog boldoggá tenni, ha másokon segíthetek.
– Melyek a legközelebbi terveid?
– Szeretnék csinálni egy új videoklipet, amely szeptemberben jönne ki. Abban a hónapban lesz még egy bemutatóm a színházban, és szerepet kaptam Deák Kriszta filmjében, az Aglajában, mely egy román cirkuszi család történetét meséli el.
