Sztárváltó – Zimány Linda esküvőről álmodik

Mindeddig úgy beszéltünk róla, mint a szingliéletmód megtestesült képviselőjéről, néhány hete azonban ő is párra lelt. S bár régebben magabiztosan kijelentette, hogy a szerelemhez nem kell papír, ezúttal bevallotta: mint minden lány, titkon ő is esküvőről ábrándozik.

– A Bravo Otto-díjátadón énekeltél először szólóénekesként. Így képzelted el az első önálló bulidat?
– Abszolút. Nagyon jól éreztem magam! Hálás vagyok a lehetőségért a Bravónak: megkérdezték, volna-e kedvem előadni egy saját szerzeményt a díjátadó gálán. Marha jól sült el a fellépés, azóta rengetegen kérdezik tőlem, hol lehetne meghallgatni a dalt.
 
– Lesz folytatása, vagy megmaradsz a hobbidnál, a karaokénál?
– Azt terveztük, megnézzük, hogyan fogad a közönség, és ennek függvényében döntünk a továbbiakról. Mivel nagyon pozitív visszhangja volt a fellépésnek, úgy néz ki, hogy rövid időn belül folytatása is lesz a dolognak. Ha tetszik a közönségnek, és van rá kereslet, miért ne tenném? Én semmi jónak nem vagyok az elrontója. Egy hónapja elkezdtem énektanárhoz járni, de azért hangsúlyozni szeretném, hogy nem leszek holnaptól énekesnő. Továbbra is a műsorvezetés a foglalkozásom.
 
– Milyen gyakran tűnsz fel karaokebárokban?
– Hetente egyszer egészen biztosan. Van egy kis baráti társaságunk, közöttük nem kevés énekes is van. Tóth Gabi, SP és Lola is velünk szokott tartani. Marha jól érezzük magunkat, lassan szokássá válik számunkra az összejövetel.
 
– Nem félsz dalra fakadni a profi énekesek előtt?
– Nem, hiszen közöttük is sok olyan akad, aki éppen most tanul énekelni. Lola és SP is jár énektanárhoz. Tudom, hogy sok mindent kell még tanulom. Tisztában vagyok azzal, hogy nem születtem Whitney Houstonnak. Hobbiszinten akarok továbbra is énekelni, a klasszikus értelemben vett énekesnői pályát meghagyom Tóth Gabinak, akit fantasztikus tehetségnek tartok.
 
– Kikerülhetetlen veled kapcsolatban, hogy a szépségről beszéljünk. Mennyire vagy megelégedve magaddal?
– Nem szokásom, hogy otthon ülve azon töprengjek, hogy tetszem-e magamnak, vagy sem. Már csak azért sem, mert mostanában annyit dolgozom, hogy időm sincs rá. Elfogadtam magamat olyannak, amilyen vagyok, amilyen külsővel megáldott a sors. Próbálok minél jobban odafigyelni magamra: ügyelek az alakomra, az étkezésre és az öltözködésre. Mindent megteszek azért, hogy jól érezzem magam a bőrömben. Úgy gondolom, hogy ha egy ember jól érzi magát, akkor mások is szépnek látják, bár kétségtelen, hogy ez meglehetősen szubjektív dolog.
 
– Félévente feltölteted az ajkaidat hialuronsavval. Komolyabb szépészeti beavatkozást is vállalnál?
– Elég hiú vagyok ahhoz, hogy ha elkezdek öregedni, és hatni kezd a gravitáció, elmenjek megcsináltatni a mellemet. Azért nem fogok kés alá feküdni, mert – mondjuk – a pasim azt mondja, hogy kicsinek találja, magamért viszont igen. Nekünk, nőknek egy kicsit önzőnek kell lennünk, elsősorban magunknak kell megfelelnünk. Ráadásul vannak olyan emberek, akiktől el is várják, hogy egész életükben jól nézzenek ki. A mai világban a plasztikai műtét teljesen elfogadott dolog. Miért ne élnénk vele, ha lehetőséget ad rá a modern világ?
 
– Túl vagy két komoly kapcsolaton, s ha jól tudom, éppen most kezdődött el egy harmadik. Szerinted ezúttal révbe érsz?
– Elég friss, háromhetes kapcsolatról beszélünk, de nagyon biztatóan alakulnak a dolgaink. Onnan veszem észre, hogy szerelmes vagyok, hogy bár alapvetően önző életet élek, ilyenkor teljesen megváltoznak bennem a dolgok. Hajlandó vagyok akár még egy munkáról is lemondani, csak hogy találkozzunk a párommal. Nálam ez nagyon nagy szó! Ebből tudom, hogy valami van a levegőben. Most is ilyen időket élek, és magam is kíváncsian várom a folytatást. Remélem, így is marad, és akkor hamarosan tényleg komolynak nevezhető majd ez a kapcsolat.
 
– Mi az, amit semmiképpen nem akarsz feladni a hajdani szingliéletmódodból?
– A karrieremet semmiképpen. Ha valaki igazán szeret engem, akkor annak el kell fogadnia, hogy számomra fontos a munka. Az a fajta lány vagyok, aki szeret a saját lábán állni, és akkor érzi magát biztonságban, ha meg tud teremteni magának egy bizonyos színvonalat, és senkitől sem függ.
 
– A karriered éppen felfelé ível. Mikor dőlnél hátra elégedetten?
– Mindig a maximumra törekszem. Legyen szó akár éneklésről vagy műsorvezetésről, akkor érzem jól magam, ha mindent ki tudok hozni magamból. Harminchárom éves koromban szeretnék ott tartani a karrieremben, hogy jöhet a család. Az első két-három évet mindenképpen a gyerekemmel szeretném tölteni, bár ahogy magamat ismerem, biztos, hogy nem fogok tudni megülni a fenekemen. Szerintem anyukaként is fogok dolgozni, olyan munkát, amit pár órában el lehet végezni a gyerek mellett.
 
– Egy régi interjúban azt mondtad, nincs szükséged papírra a szerelemhez, és nem fogsz megházasodni…
– Ma már nem ódzkodom a házasságtól, bár nem is tartom túlzottan fontosnak. Szeretnék azért egyszer esküvőt, minden lány álmodik erről gyerekkorában. A mai világban sajnos az a tendencia, hogy egyre többen elválnak. Én nem vagyok az a típus, aki egyből belerohan az első kapcsolatba, azok közé szeretnék tartozni, akik az életben csak egyszer házasodnak össze.