Bár igazi rock and roll hős, nincs kizárva, hogy modellként hódítja meg Amerikát. A Megasztár 3. szériájában feltűnt Kontor Tomit egy kaliforniai divatcég szakemberei szemelték ki maguknak, hogy vele mutassák be legújabb kollekciójukat. Tomi persze egy percig sem fontolgatja, hogy szögre akasztja a gitárt, csupán izgalmas kitérőként tekint a kifutókon tett kirándulásra.
– Tetováltatás közben fogadtad a hívásomat. Mit varratsz éppen magadra?
– Hat darab húr fut körbe a karomon, ezeknek a vastagítása történik. Készül még egy meglepetés is a páromnak, Esztinek. Az aláírását varrják éppen a hasamra. Bátran elmondhatom, mert mire megjelenik ez a beszélgetés, ő már túl lesz az első örömön.
– Mennyire vagy elszánt a tetoválásokat illetően? Kollégáid – mint például Ganxsta Zolee – igencsak gazdagon vannak díszítve.
– Én azért nem tervezem, hogy ne legyen a testemen szabad felület. Pár dolog van csak rajtam, olyan minták, melyeket mindig fogok tudni vállalni. Ezek egyike sem fiatalkori, meggondolatlan történet, hanem olyan, amit harminchét éves fejjel találtam ki.
– Ha a gyermekeid közül majd valamelyik eléd áll, hogy tetoválást szeretne, vajon hány éves korában fogsz rábólintani?
– Ha például tízévesen szeretné a gyermekem, nyilván nem engedném neki, bár úgy gondolom, hogy a tetoválásnál nincs korhatár, nincs kirakva a tizennyolcas karika. Teljes mértékben az elszántságukon fog múlni. Látszik az az emberen, amikor valamit annyira fontosnak tart, hogy mindenáron el akarja érni. Egyébként pedig – ha bármilyen hiba becsúszik – ma már könnyűszerrel el lehet távolítani tetoválásokat. Nem olyan eget rengető dolog ez.
– Eszterrel, a feleségeddel mindketten elfoglalt művészek vagytok. Hogyan osztjátok meg a családi terheket?
– A nehézségekről nem minket kellene megkérdezni, nálunk szinte semmilyen problémát nem okoz ez a kérdés. Egyrészt kapunk segítséget a családtól, másrészt a munka csak hétvégente és este veszi el az időt a gyerekektől. Szinte egész nap együtt lehetünk, sőt ha nekem stúdiómunkáim vannak, azokat is otthon csinálom. Bármikor bejön a gyerek, én azonnal félbe tudom szakítani a munkát. Sokkal nehezebb helyzetben vannak azok, akik reggel nyolctól négyig dolgoznak.
– Tudom, hogy a munkátokban sok mindenben összedolgoztok. Tervezitek azt, hogy látványosabban összekötitek a karriereteket, mondjuk, egy közös lemezzel?
– Nem akarunk egy újabb Korda–Balázs-párost alkotni. Előfordul ugyan, hogy együtt járunk fellépni, s ilyenkor én kísérem Esztit gitáron, ha azonban nagyobb koncertről van szó, mindketten külön zenekarral lépünk színpadra. Bár Eszti lemezét közösen írtuk, külön dalaink, külön lemezeink vannak, és a továbbiakban is így szeretnénk ezt így csinálni. Van néhány duettszámunk, ennyivel le is tudtuk, hogy klasszikus énekespárt alkossunk. Különböző karakterek vagyunk, és nem egy páros egyik fele. Mindketten úgy érezzük, hogy egyenként is vagyunk olyan előadók, hogy ne legyen szükségünk a másikra. Eszti például jóval merészebb, ahogy különböző stílusokat vegyít, amihez képest én a karakteres countryműsorommal teljesen más világot képviselek.
– Beautiful Day című dalod az ötödik helyen áll az amerikai Song of the Year dalversenyen. Körvonalazódik már a külföldi karriered?
– Egyelőre nem zárult le a verseny, ezért még bármi megtörténhet. Érkezett azonban néhány megkeresés: külföldi televíziócsatornák érdeklődnek, hogy játszanák a dalaimat, és különböző rádiók is megkerestek már.
– A legfrissebb hír veled kapcsolatban, hogy az egyik kaliforniai cég modellnek kért fel. Feladnád a zenészpályát a kifutók világáért?
– Nem, dehogy! Pontosan tudják rólam, hogy főállású zenész vagyok. Egyébként álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer valaki felkér erre. Nagyon érdekes, hogy nagyon sokan sorban állnak ilyen munkákért, engem pedig kiszúrnak az interneten. S bár én nem erőltetem, hogy modell legyek, ha van egy ilyen lehetőség, örömmel kihasználom: hazaviszem szépen a pénzt a családnak, nem beszélve arról, hogy roppant hízelgő, hogy engem választottak.
– Közel áll hozzád a ruhák stílusa?
– Farmeres, dzsekis kollekcióról van szó, ami teljesen az én világom. Láttak rólam fotókat, és az alapján kaptam meg a munkát.
– Az életed egyre inkább Amerika felé mozdul. Egyrészt a country iránti rajongásod, a videoklipjeid világa, másrészt a dalverseny és ez a mostani felkérés is ezt mutatja. Adott esetben akár ki is települnél az USA-ba?
– Arra az időszakra, amíg szükséges, egészen biztosan. Kevés olyan hülye van, aki kihagyna egy ilyen lehetőséget. Nagyon vonzó ez a világ, de tudom magamról, hogy Magyarországot nem tudnám végleg itt hagyni. Jól érzem magam itthon. Azt meg kell jegyezni, hogy a hazai közönség nagyon kritikus, egyáltalán nem olyan befogadó, mint az amerikai. Ha itthon szól a taps, akkor azt nagyon meg kell becsülni.
