 |
| Fotó: Bársony Bence – RTL Klub |
– „Ötvenéves koromig öntudatlan állapotban éltem” – mondta egy interjúban. Minek a hatására kezdett új életet?
– Félig most is abban vagyok, bár egyre jobban kilábalok ebből az állapotból. Évtizedek kellenek ahhoz, hogy valaki magára találjon, ha az induláskor nem önmaga volt. Az embert mindenki a saját képére akarja formálni: gyerekkorban a szülő, az iskola, a barátok, később a környezete és a társadalom. A legtöbben aztán meg is akarnak felelni ezeknek az elvárásoknak. Én is így voltam: világhírű lant- és gitárművészként megpróbáltam eleget tenni bizonyos normáknak. Rettentő sok konfliktusom volt ebből az évek során. Különösen nagyok voltak ezek a nyolcvanas-kilencvenes években. Akkor kezdtem felismerni, hogy minél nagyobb pofonokat kapok, annál kevésbé vagyok önmagam. A pofonokat ugyanis sosem kívülről adják: az ember maga indítja az ütést, amelyet aztán más visz be.
– Mi lett volna Benkő Dánielből, ha nem ismeri ezt fel?
– Ugyanaz lennék most, mint voltam ötven-egynéhány éven keresztül. Ugyanolyan hülye. Persze nem arról van szó, hogy egy csapásra okos lettem, de most már tisztán látom azt is, hogy nem vagyok okos, és azt is, hogy idióta voltam. Igyekszem tudatos életvitelt folytatni, együttérzést tanúsítani a világmindenséggel, ami jelenthet egy kutyát, egy hölgyet vagy egy közösséget is.
– Jól értem, hogy azzal, hogy nem veszi komolyan önmagát, egyúttal komolyabban veszi a világot?
– Én magam vagyok a világ. Része vagyok az egésznek, elválaszthatatlan darabja. Már nem akarok különleges lenni, hanem arra törekszem, hogy átlagos legyek. Ez a kulcsa a gondolkodásomnak: mindenem, amim van, elég csodálatos önmagában is, nem kell különlegessé válnom. Hogy jövök én ahhoz, felülbíráljam Istent?
– Miközben arra törekedett, hogy átlagos legyen, celebbé vált, ezzel egyúttal különleges is lett.
– A lant- és gitárművész skatulyába önmagamat zártam be, majd miután kinyitottam ezt, teljesen befogadóvá váltam a világ minden státusa felé. Celeb is vagyok, és minden más is: festő, érző lény, szerető, kreatív ember, kisdiák és minden, csakúgy mint mások.
Valamiféle szabadságérzést ad nekem mindez. Az számít csupán, hogy minden mozdulatom és cselekedetem őszinte és igaz legyen. Ettől kezdve mindegy, hogy minek tekintenek engem. Ha valaki celebnek vél, legyen így. De én ettől nem leszek különb. Attól tudok esetleg értékes lenni, ha a megnyilvánulásaim pozitív hatással vannak az emberekre. És azt tapasztaltam, hogy ez így is van. Imádat vesz körül, főleg a tinik részéről.
 |
| Fotó: Bársony Bence – RTL Klub |
– Volt olyan ismerőse, esetleg családtagja, aki elfordult öntől, miután ezt az új szerepet magára öltötte?
– Hogyne! A két legközelebbi családtagom, Zsófi nővérem és Dalma lányom is féltő, óvó szeretettel figyelt, ugyanakkor azt gondolta: ez a Dani megőrült. Ma már mindketten belátják, hogy igazam volt, amikor ezt az utat választottam. Tudják, hogy nem őrültem meg, látják, hogy minden gondolatom kristálytiszta, ráadásul nem vagyok elszállva magamtól. Talán azért is lehet ez így, mert én vagyok az egyetlen olyan celeb, aki le is tett valamit az asztalra.
– Hamarosan elindul az RTL Klubon a saját valóságshow-ja, a Benkő feleséget keres. Mennyire vehető az komolyan, hogy valóban életre szóló kapcsolat után kutat?
– Az én esetemben a valóság és a show tökéletesen egybeesik. Mindenki a párját keresi, így én is. Miért ne történhetne mindez a kamerák kereszttüzében? Engem boldogsággal tölt el, hogy miközben megélhetem a valóságomat, még embereket is szórakoztatok. Ugyanúgy fogok viselkedni, mint máskor. Nagyon jól megvagyok egyedül, úgy érzem, teljes életet élek. Ugyanakkor ha valaki mással is megoszthatnám az életem, az teljes boldogsággal töltene el. Ha a kamerák előtt fogom megtalálni a kedvesemet, nem leszek rest kimutatni az érzelmeimet.
– Ha netán valóban megleli élete párját, akár még gyermeket is vállalna vele?
– Ez meg van jósolva. Frabato élő műsorban jövendölte, hogy egy általam még ismeretlen hölgynek fogok gyermeket nemzeni. A gyermek a jövő, az energia, az élet, aki évtizedekkel meghosszabbítja a nemző kapacitását is, hiszen fel kell nevelni azt a csöppséget. Teljesen nyilvánvaló ugyanakkor, hogy nem a férfi dönt ebben a kérdésben. Ha megtalálom a páromat, és ő érzi, hogy gyereket kell nekem szülnie, akkor teljesítem a kérését.
