Ki a csuda ez az SP?

– Szinte a semmiből robbantál be a popzenei iparba, és két díjat is hazavittél pár hete. Mesélj kicsit, mi előzte meg azt, hogy most érted rajonganak a lányok!

– Gyerekkorom óta érdekel a zene. Nyolc évig tanultam zongorázni, és mellette szolfézsra jártam. Tizenkét éves korom óta pedig megszállott hiphop- és R’n’B őrült vagyok. Két éve érkezett az első visszajelzés a zenémmel kapcsolatban, ami azt igazolta, hogy jó úton haladok: megválasztottak az év hiphopfelfedezettjének. Azóta gőzerővel dolgozom zenei produceremmel, Pixával, hogy minél frissebb, változatosabb dalokat hozzunk össze.

– Halálosan komolyan veszed a zenélést, vagy csak egy hobbi, amelyet addig csinálsz, amíg kedved leled benne?

– Igazából mindkettő. Halálosan komolyan veszem, hiszen reggeltől estig ezzel foglalkozom. Én írom a dalaimat és a szövegeimet, próbálok minden anyaggal jobb és jobb lenni. De ha ez az érzés elmúlna, nem biztos, hogy érdemes lenne tovább csinálnom. Szerintem a közönséggel szemben sem lenne korrekt.

– Érzel-e konkurenciát a hasonló korú előadók között?

– Természetesen érzek, de ellenségeskedésről szó sincs. Tisztelem Markot és Petit azért, amit letettek az asztalra, ráadásul a zenéjüket is szeretem és elismerem. Mark rendkívül tehetséges énekes, aki szerintem külföldön is megállná a helyét, és Magyarország egyik legjobb zenei producere áll mögötte. Peti pedig olyan komplex előadó, akihez hasonlóval még nem találkoztam eddig. Éppen ezért ért meglepetésként, hogy nekem ítélték a Comet-gömböt a legjobb férfi előadó kategóriában, hiszen mindketten jelöltek voltak mellettem. Természetesen nagyon örültem díjnak, de úgy gondolom, sokkal jobban megérdemelte volna a fent említett két előadó… 

– A Comet-fellépésed után néhányan kritizáltak, hogy sem énekelni, sem táncolni nem tudsz… Képzed-e magad, vagy úgy gondolod, hogy ehhez a műfajhoz éppen elég ennyi tudás? A szemedbe merik mondani idősebb kollégák a véleményüket?

– Valóban sokan kritizálták az ének- és tánctudásomat, de ez teljesen érthető. Körülbelül háromnegyed éve foglalkozom a hangom képzésével, és a közelmúltban kezdtem el táncolni tanulni. Nem tartom magam sem énekesnek, sem táncosnak – előadó vagyok. Bár bízom benne, hogy az évek múlásával egyszer majd bátran kijelenthetem, hogy énekes vagyok. Egyébként úgy érzem, sikerült egy olyan produkcióval színpadra állni a Cometen, amilyet megálmodtam, és a visszajelzések 80 százaléka is azt mutatja: tetszett az embereknek.

A tapasztaltabb kollégák a szemembe még sosem mondták, miket tartottak kifogásolhatónak a fellépésemben. Tisztelem az idősebb előadókat, zeneszerzőket, szakmabelieket az eddigi munkájukért, éppen ezért igyekszem okulni abból a néhány konkrétumból, amelyet visszahallottam. Egyébként nagyon szívesen venném, ha a kritikusaim megkeresnének, hogy leüljünk beszélgetni, mert én sajnos nem mehetek oda emberekhez azzal, hogy visszajutott hozzám, miket beszélnek a hátam mögött, hiszen lehet, hogy csak pletykát hallottam. Senkit sem szeretnék kellemetlen helyzetbe hozni, ahogy én sem akarnék kellemetlen helyzetbe kerülni.

– Mikor, hogyan szembesültél először a rajongással?

– Hmm. Jó kérdés. Amikor még az underground hiphopszcénában tevékenykedtem, már akkor akadtak, akik mindig jöttek a koncerteken autogramot kérni. Furcsa nekem az egész. A tízéves kislánytól kezdve a negyvenéves férfiig teljesen különböző érdeklődőktől kapok leveleket. A múltkor például azt írta valaki, hogy az egyik dalom segített a párkapcsolatában. Engem igazából ezek a visszajelzések éltetnek, hisz ezek a legfontosabbak.

– Zavaró-e a lányok érdeklődése, csinálnak-e eszement dolgokat érted?

– Én is voltam tinédzser, én is rajongtam zenekarokért, énekesnőkért, éppen ezért fel sem merül bennem, hogy zavarna. 

– Hogyan élsz, amikor nem SP vagy, hanem Éder Krisztián?

– Lassan kezd összeolvadni a kettő, és egyre kevésbé tudom szétválasztani a két „énemet”. Egyébként, ha nem zenélek, akkor többnyire zenét hallgatok, de szoktam bulizni is, szeretek horgászni vagy csak lustálkodni.

– Tulajdonképpen miért is vagy te SP, amikor nem ez a monogramod?

– Gyerekkoromban kosárlabdáztam. Alacsony voltam ugyan a többiekhez képest, de mindenkinél gyorsabb. Így ragasztották rám a Speedy nevet, amely végül a két első betűre redukálódott: SP.

– Marad-e időd a privát életre, vagy most mindent alárendelsz az SP-projektnek?

– Hát… jobb lenne, ha – mondjuk – 36 órából állna egy nap. Annyi minden történik most az életemben, hogy már nem is tudom, mi tartozik a karrieremhez és mi a magánéletemhez. Sajnos egyre kevesebb időt tudok szánni a szórakozásra vagy a családomra, a barátaimra, de amennyire csak tudom, igyekszem egyensúlyban tartani a munkát és a magánéletet. 

– Fotósként is hallhattunk már rólad. Az hogy jött képbe nálad? Milyen jellegű fotókat szeretsz készíteni?

– Körülbelül öt éve foglalkozom fotózással. Egy véletlen folytán került a kezembe egy kis kompakt fényképezőgép, és azóta megszállott fotós vagyok. Az Iparművészeti Egyetem fotográfia szakára járok, és emellett egy fotóstúdióban dolgozom. Főként divat- és reklámanyagokat készítek. 

– Mennyire érzed, hogy a nyugati zene hatással van a hazai piacra is? Vannak kinti példaképeid?

– Az az érzésem, hogy sajnos alig vannak hatással a hazai piacra a külföldi trendek. Én szinte csak nyugati zenét hallgatok, meg mostanában közel-keleti előadókat, ezért a „példaképeim” is többnyire ebből a körből kerülnek ki: Justin Timberlake, Usher, Chris Brown… 

– Hogy állsz a szerelemmel? Milyen csajoknak lehet esélyük nálad?

– Jelenleg szingli vagyok, keresem a nagy Őt. Ha jobban belegondolok, nem volt még két egyforma barátnőm. Bár főként szőkékkel jártam, alapvetően a mediterrán típusú lányokat kedvelem. Vanessa Hudgens és Eva Longoria eséllyel pályázhatna a szívemre…

– Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

– Folytatom az egyetemet, ha minden jól megy, három év múlva diplomázom. Most gőzerővel dolgozom az új lemezen, amely ősszel jelenik majd meg, nemsokára forgatjuk az első klipet hozzá, és ezerrel nyomom a fellépéseket. És persze a fotósmunkát sem hanyagolom el, szeptembertől pedig kezdődik az iskola! Lesz dolgom bőven.