 |
| Forrás: Press.tv2.hu |
– Kezdjük egy gyors helyzetjelentéssel: hogy telt a nyarad?
– Végre egy hétre kivonhattam magam a forgalomból. Már tavasszal is éreztem, hogy kell pár nap, amíg nem csinálok semmit, ezért elutaztam Rodoszra. Csak ennyi volt a pihenés, ezenkívül a melóról szólt a nyár. Hála istennek, mert így szeretem. Megőrülök, ha nincs dolgom!
– Ezek szerint kihagytad a fesztiválszezont? Azt gondoltam rólad, hogy hősiesen végigpörögted a nagyobb bulikat.
– Tény, hogy nagy fesztiválozó vagyok. Ha tehetem, elhúzok bulizni, ebben remek társam Kocka, a mesterfodrász barátom. Általában csapatjuk neki rendesen! A Balaton Sound négy napját is együtt toltuk, és persze voltunk a Szigeten is, ahol egyébként az öcsém is fellépett egypár szám erejéig.
– És hogy áll a te zenei karriered? Mikor jön a következő lemez?
– Eljárt az idő a lemezkiadás felett. El kell fogadni, hogy jelenleg nincs értelme albumot készíteni, de mindezt nem élem meg tragédiaként, van jó oldala is. Azoknak, akik elkezdenek zenélni, az internet olyan szabadságot ad, amely korábban nem volt meg. Boldogan fogadom, hogy megszűnt az a lehetetlen helyzet, hogy a kiadók diktálják az ízlést – ők döntötték el, mi lehet sláger. Ebben az új szituban a hallgatón múlik, miből lesz siker, és ez nagyon szimpatikus számomra.
– Album híján mi lesz a következő dobás a zenei karrieredben?
– Rengeteg tervem van. Imádok fellépni, és nagyon remélem, hogy két-három éven belül sikerül a mostanihoz képest nagyobb volumenű produkcióval jelentkeznem. Azért dolgozom reggeltől estig egyfolytában, hogy felkészülten menjek majd neki az adódó lehetőségeknek. Rengeteg koncertre járok, és próbálom begyűjteni azokat az apró titkokat, melyeket később hasznosíthatok. Ezenkívül gitár- és énekleckéket veszek, és zongorázni is tanulok. Nagyon komolyan gondolom a tanulást. Fanatikus elszántsággal csinálom a zenélést, mert azt gondolom, hogy egy előadóművész számára csak ez a járható út. Legalábbis annak, aki jól akarja csinálni.
– Művész szülőkkel a hátad mögött mennyire volt törvényszerű, hogy egyszer te is próbát tegyél a színpadon?
– Mindig vonzott a művészet. Különösen a film, a rendezés és az operatőri munka érdekelt. Sokáig fontolgattam, hogy felvételizek a Színművészetire, végül aztán bölcsésznek jelentkeztem. Közben azonban jött a Megasztár, amely végleg eldöntötte a sorsomat. Gondoltam, kipróbálom magam, és bejött! Abban a pillanatban tudatosult bennem, hogy ezt akarom csinálni, amikor a válogatáson felmentem a színpadra. Ott kijött belőlem valami… Az első fellépésemre gyakorlatilag nem is emlékszem, olyan állapotban voltam.
– Azt akarod mondani, hogy a Megasztár volt az első színpadi kalandod?
– Ott volt az első színpadi élményem. Az egész stáb kacagott rajtam, hogy így akarok kiállni. Annyi előzménye volt csupán a dolognak, hogy egyszer kellékesként dolgoztam a Millenárison.
– Azóta viszont nemegyszer volt alkalmad színpadon és a kamera előtt is bizonyítani. Svéd, Dörzsölt, Sampon, József – néhány szerep a pályádról. De mennyire gondolod komolyan a színészi karrieredet? Szeretnéd, ha évek múlva a plakátokon Hamlet, Lear király vagy – mondjuk – Az ember tragédiája Luciferje állna a neved mellett?
– Éppen ebbe az irányba próbálom terelni a pályámat, és azt gondolom, hogy alakul is a dolog. Már a múlt évben is gondoltak rám komoly prózai szereppel kapcsolatban, csupán egyeztetési problémák miatt nem valósult meg a dolog. Büszke vagyok rá, hogy szóba került a nevem, mint ahogy arra is, hogy az egyik színházi magazinban a legjobb pályakezdő színészek listáján szerepelhettem, Radnóti és Katona József színházbeli fiatal kollégák mellett. Pedig a Megasztárból vagy a sorozatokból érkezőkkel szemben gyakran élnek előítélettel a szakmában. Éppen ezért óriási megtiszteltetés volt szerepelni ebben a névsorban. Nagyon remélem, hogy ebben az évben prózában is egyre többször megmutathatom magam.
 |
| Forrás: Sanoma-archívum/Press.tv2.hu |
– Mit gondolsz, meddig lehetsz Puskás Peti? Nyilván eljön az idő, amikor váltanod kell, és Petiből Péter lesz.
– Hmm… igen… Kérdés, hogy mikor. Nem tudnám megmondani. Mindenki Puskás Petinek szólít, amire ráadásul én még rá is tettem egy lapáttal azzal, hogy „apuskáspeti”-nek nevezem magam az interneten. Nem tudom, hogy a Petiből lesz-e valaha Péter… erre én is kíváncsi vagyok. Most Puskás Peti vagyok, és jól érzem így magam.
– Feldolgoztad a Piramis együttes Ha volna két életem című dalát. Milyen lenne a te kétféle életed? Egyáltalán vágysz arra, hogy az első kör után másodszor is belevágj a létezésbe?
– Sokáig azt gondoltam, hogy jó lenne két élet, mára azonban kiegyeztem vele, hogy ebben az egyben kell megvalósítanom a dolgaimat. Az ember élete a folyamatos változásról, végső soron a fejlődésről szól. Periódusok jönnek-mennek, szituációk váltják egymást, mi pedig akkor élünk teljes életet, ha utánamegyünk a problémáknak, és megoldjuk azokat.
– Erről a létfilozófiai holtvágányról curikkoljunk vissza a mindennapokhoz. „Uh, a szerelem! Mindig elgyáváskodtam az összeset. De tényleg. Ezért énekelek” – írod magadról a honlapodon. Igen nehéz elképzelni, hogy nem volt önbizalmad…
– Pedig tényleg nem volt, tizennyolc éves koromig nyuszi voltam. Ennek ellenére mindig a nők voltak azok, akik lendítettek egyet a pályafutásomon. Mindig pluszmotivációt kaptam tőlük, főleg a nagy szerelmeimtől. Nyilván, ha az ember ismert és sikeres lesz, változik a helyzet. Megnő az önbizalma, és átalakul a nőkhöz fűződő viszonya is. Arról nem is beszélve, hogy a nők is megváltoznak vele kapcsolatban. Ez pedig, valljuk be, cseppet sem hátránya a sztárságnak!
– Való igaz, elég jó hatásfokkal dolgozó csajozógép hírében állsz. Még mindig jó ötletnek tartod, hogy háremed legyen?
– Még mindig! Miért ne lehetne? Ha mindenki jól érzi magát benne, akkor semmi gond nincs ezzel! Azért is szorgalmazom, mert miközben a médiában nagyobbnál nagyobb baromságok vannak, még mindig az a torzkép él az emberek fejében, hogy aki a televízióban szerepel, annak bele kell kényszerítenie magát a jól fésült táncdalénekes figurájába. Én pedig azt gondolom, hogy ez a pálya a nőkről és a szexről szól. Elég, ha Elvist említem példaként, aki az ötvenes években úgy tekergette a csípőjét, hogy még ma is felszisszenünk. Rólam tudják, hogy sokat csajozok, amit a többség valamiféle gőgnek, kivagyiságnak tart. Nem így van, az én munkámhoz hozzátartozik, hogy elbűvölöm a nőket – na, már csak ezért is szeretnék egy háremet.
