Sztárváltó – Katus Attila: Még a csapból is én folyok

– Hetekkel ezelőtt arról szóltak a hírek, hogy a testvéreddel, Tamással Schobert Norbi sikereit szeretnétek túlszárnyalni, ti is át akarjátok mozgatni az országot. Megvalósul a nagyszabású terv?

– Senkit sem akarok túlszárnyalni, ezzel kapcsolatban nincs bennem versenyszellem. Szeretném megosztani az emberekkel azt a tapasztalatot, amelyet összegyűjtöttem, amióta sportolok. Összeállt a fejemben egy tudás, amelyet kisebb körben már évek óta használok, és most szeretném több embernek is átadni. Nagyon fontosnak tartom, hogy ne rébuszokban beszéljünk a testedzésről, de ne is gagyizzuk el. Én elsősorban a mozgásra helyezem a hangsúlyt, mert ennek hiánya okozza többek között a keringési problémákat és az elhízást is. Tudom, hogy az emberek alapvetően lusták, ebből szeretném ebből kibillenteni őket. A megfelelő motivációs technikákkal ezt meg is lehet tenni. A testvéremmel együtt egy DVD-t és egy könyvet szeretnénk kiadni, melyekkel elsősorban azokat a kezdőket célozzuk meg, akiknek nincs lehetőségük fitneszterembe járni. Egy hónapon belül szeretnénk kihozni a DVD-t, rá pár hétre pedig a könyvet.

– Sok sportoló szinte menekül a reflektorfény elől, te viszont láthatóan remekül érzed magad celebként is. Mi késztetett arra, hogy így is megmutasd magad?

– Mindig nyitott személyiség voltam, barátságos, közvetlen, melegszívű, közösségi ember. Amikor abbahagytam a versenysportot, edzőként kezdtem dolgozni. Azt gondoltam, megpróbálok mindent kihozni a hivatásomból, úgy, hogy tömegeket vonzzak vele. Felismertem: ahhoz, hogy ezt elérjem, ismertségre van szükség. Volt tehát mindebben egy jó adag tudatosság. Nem az volt a célom, hogy reflektorfénybe kerüljek – hiszen enélkül is nagyon boldog ember voltam –, hanem az, hogy a népszerűséget eszközként használjam. Három és fél évvel ezelőtt döntöttem el, hogy ebbe az irányba mozdulok, és mostanra jutottam el oda, hogy ki tudom használni az előnyeit.

– Nem érzed terhesnek a népszerűséget?

– Való igaz, mostanában még a csapból is én folyok, de tudomásul veszem, hogy ez mivel jár, ráadásul a személyiségemből adódóan könnyen együtt tudok működni a médiával. Elfogadom bulvárt, nem nehezítem meg a fotósok és az újságírók dolgát, tudom, hogy ők is a csak a munkájukat végzik. Adott esetben még magánéleti dolgokat is megosztok velük. Bár vannak olyan esetek, amikor csalódott vagyok, ám ez csak nagyon ritkán fordul elő.

– Elképesztően sokat dolgozol, a párod, Otília pedig tolerálja ezt. De vajon belefér ebbe a felpörgetett életbe egy gyerek?

– Abszolút, bár jelen pillanatban nem téma otthon egy baba, még egy kicsit várunk vele. Nem is kérdés, hogy később mindenképpen szeretnénk. Az egész életemre jellemző, hogy mindent egy kicsit később csinálok, mint a kortársaim: késői gyerek voltam, a pályaválasztásom is eltolódott, minden csúszik az életemben, most ráadásul nagyon sok dologgal foglalkozom. Nem tragédia, ha csak később lesz gyerekem. Igyekszem jó kondiban maradni, hogy sokáig lehessek nagypapa vagy éppen dédpapi.

– A sportban és a show-bizniszben is a legsikeresebbnek bizonyultál. Mi motivál még mindig? Kinek akarsz megfelelni?

– Mindent szerelemből csináltam, az életem nem arról szól, hogy hajszolom a sikert. Nekem az számít, hogy boldogítson az, amivel foglalkozom. Imádom a szakmámat, és élvezem, hogy használni tudom az évek alatt összegyűjtött tudásomat. Ha az ember valamiben jó, azt általában szereti elmondani. Lehet, hogy ez hiúság, de engem az a vágy éltet, hogy minél több embernek elmondhassam ezt. Olyan a szakmám, mint az orvosoké. Ha túl vannak egy sikeres műtéten, az újabb és újabb lökést ad az életüknek. Én annyival vagyok szerencsésebb, hogy a kezeim között senki sem halhat meg.

– Sok híresség adja a nevét különböző nemes célú kezdeményezésekhez. Te az Európai Bizottság és a Music Television klímaváltozás elleni kampányához csatlakoztál. Miért tartottad fontosnak, hogy részt vegyél ebben?

– Az a filozófiám, hogy ha már itt vagyunk a földön, próbáljunk jót tenni. Az emberiség a történetének legnagyobb problémája előtt áll. Éppen arra készülünk, hogy kiirtsuk magunkat. Világháborúk lehetnek a fogyatkozó vízkészlet miatt, tizenötszörös ételárak várhatók, és még sorolhatnám a felmelegedés hatásait. A mostani gazdasági válság semmi ehhez képest! Mindennél nagyobb horderejű kérdésről van szó, ezért össze kell fogni, és önmagához mérten mindenkinek tennie kell valamit a környezet megóvásáért. Ne szemeteljünk, próbáljunk ritkábban autót használni, spóroljunk az árammal – csak néhány dolog, amelyre mindenki odafigyelhet. Ha másért nem, a saját lelkiismerete miatt… Számomra cseppet sem nehéz egy ilyen kezdeményezés mellé állni. Tisztában vagyok vele, hogy csak egy porszem vagyok a gépezetben, mégis fontos számomra, hogy részt vegyek benne.