 |
| Fotó: Sanoma-archívum/Németh Gabriella |
Olyan asszony, aki mindent feláldoz családja boldogulásáért. Harmincöt éve jóban-rosszban kitart férje mellett, s bár már régen elmúltak azok az idők, amikor almaszedésből kellett előteremteni a kenyérrevalót, ma sem várja, hogy a szájába repüljön a sült galamb. Margó élete legnehezebb időszakán van túl, ám most is azon töri a fejét, hogyan tudná előrelendíteni a Bódi família szekerét.
– Több mint egy hét telt el azóta, hogy Gusztit rohammentő vitte kórházba. Úgy hallom, most már sokkal jobban van…
– Így van, szerencsére, már sokkal jobban érzi magát. Most éppen Nógrádgárdonyban vagyunk, egy nagyon szép és modern szanatóriumban, amely speciális szívműszerekkel van felszerelve. A következő néhány hétben beállítják a cukorszintjét, és kialakítják a diétás étrendjét is. Úgy néz ki, nagyon jó helyre jöttünk!
– A honlapotokon novemberre ígéritek Guszti visszatérését a színpadra. Az orvosok szerint is felépül addig?
– Azt mondják, egy hónap múlva már tényleg olyan jó állapotban lesz, hogy bátran közönség elé állhat.
– Nem meggondolatlanság újra folytatni a stresszes zenészéletet?
– Guszti dolgozni akar, és nem is lenne jó neki, ha nem zenélhetne. A rajongók is nagyon várják, nem tehetjük meg, hogy nem lépünk fel. Persze tudjuk, hogy nem lehet ott folytatni, ahol abbahagytuk. Biztos, hogy lassítanunk kell az eddigi tempón, két-három koncertnél többet nem vállalhatunk egy nap.
– Gondolom, az emberek elárasztottak benneteket a jókívánságaikkal.
– Rengeteg levelet kaptunk, csak e-mailben négyszáz üzenet jött. Azt írták, velünk vannak, és mielőbbi gyógyulást kívántak Gusztinak. Nem tudtunk mindenkinek egyesével válaszolni, ezért a honlapunkon köszöntük meg, hogy gondoltak ránk. Az utcán is sokan odajöttek hozzám. Találkoztam olyan bácsikával, aki sírva fakadt, amikor meglátott. „Tartsatok ki, szükségünk van Gusztira” – zokogta. A kórházban is egymásnak adták a kilincset az emberek. Csodálatos volt érezni, hogy mennyire szeretnek minket.
– Úgy tudom, voltak olyanok is, akik érzéketlennek bizonyultak a szívroham után…
– Néhány koncertszervező nem akarta elhinni, mi történt. Volt, aki azt mondta, nem mondhatjuk le a fellépést. Ha Guszti tényleg beteg, nem muszáj énekelnie, csak üljön egy széken, hogy lássa őt a közönség…
– Nem sokkal a betegség előtt megjelent a szakácskönyved. Divat most ilyet írni, Bangó Margit is kiadott egyet. Te miért gondoltad úgy, hogy a nagyközönség elé tárod a gasztronómiai tudásodat?
– Margit néni könyvét még nem láttam, de azt tudom róla, hogy nagyon jól tud főzni. Örülök neki, hogy ő is írt egy könyvet, nincs bennem irigység. Én januárban kezdtem az íráshoz, amikor Thaiföldön nyaraltunk. Szerepelnek is benne az ottani lányok, miközben főzöm a szabolcsi káposztát. De hogy miért is vágtam bele: a lemezpiac meghalt, én pedig nem akartam tétlenül ülni. Sosem voltam olyan, aki megvárja, amíg a sült galamb a szájába repül. A mi családunk mindig dolgos volt: ha kellett, almát szedtünk, ha kellett kapáltunk, ástunk. Töprengtem, mivel tudok segíteni a fiúknak. Gondoltam, főzni tudok, hát kiadok egy szakácskönyvet.
 |
| Fotó: Sanoma-archívum/RTL Klub, Sajtóklub |
– A könyvben nem éppen a reformkonyha ételeit mutatod be. Most aztán tanulhatsz könnyű fitneszkajákat főzni…
– Ez így van! Itt a szanatóriumban ígéretet kaptam a dietetikus hölgytől, hogy megtanítanak ilyen ételeket főzni. Mielőtt hívtál, éppen azon gondolkodtam, hogy csinálok egy újabb könyvet. Izgalmas lenne megmutatni, hogy lehet megszelídíteni azokat az ételeket, amelyeket eddig főztem.
– Közben elkészült egy másik könyv is, amely Guszti életéről szól. Úgy tudom, a szakácskönyv sikerétől teszitek függővé, hogy kiadjátok-e.
– Ez már nem is kérdés, a szakácskönyv ugyanis olyan sikeres, hogy utánnyomást kellett rendelni belőle. Így már teljesen biztos, hogy hamarosan a boltokba kerül Guszti könyve.
– Nagyon rákaptatok a könyvkiadásra. Ez ugye nem azt jelenti, hogy ezentúl csak erre koncentráltok, és felhagytok az énekléssel?
– Nem, semmiképpen sem hagyjuk abba. Ha esetleg úgy adódna, hogy valamilyen oknál fogva Guszti mégsem folytathatná a fellépéseket, akkor is készítenénk lemezeket, vagy ha azt sem, hát felrakjuk az internetre a számokat. A rajongókhoz mindenképpen el fogjuk juttatni a dalokat. Guszti nem tudná abbahagyni az éneklést, hiszen a hetvenes évek óta ezt csinálja. Huszonkilenc lemeze jelent meg, ebből nyolc arany, négy pedig platina lett.
– Legendás a hűséged Guszti iránt, tűzön-vízen át kitartasz mellette. Minek kellene történnie, hogy elhagyd?
– Olyan nincs a földön! Nem tud történni olyan, hogy elhagyjam őt! Arra kérem az Istent, hogy én haljak meg előbb, hogy ne kelljen átélnem, hogy ő nincs velem. Amikor az orvosnál negyvenöt percet kellett várnunk a mentőre, és félholtan feküdt előttem, akkor is azt éreztem, bárcsak én lennék a helyében! Teljes szívemből szeretem Gusztit. Még a mai napig is, ha huncutul néz rám, teljesen belepirulok!
