Sztárváltó – Farkasházi Réka: Ha úgy alakul, jöhet az újabb baba!

Fotó: Sanoma-archívum/Gálos Mihály Samu

– Négy hónapos a kislányod, Rebeka. A kisfiad hogyan fogadta az érkezését?

– Benjámin már akkor gyakran mondogatta, hogy szeretne egy kis testvért, mielőtt Rebeka megfogant. Miután pedig megszületett a húga, kijelentette, hogy éppen ilyen testvérkét szeretett volna.

– Tervezitek, hogy harmadik gyermekkel bővül a család?

– Ha megtehetjük, akkor semmi akadálya nincs az újabb babának.

– Rebeka születése után nagyon hamar elkezdtél dolgozni az ATV Reggeli Jam Light című műsorában. Nem félsz tőle, hogy a munka miatt esetleg lemaradsz soha vissza nem térő pillanatokról?

– Hiszek abban, hogy a gyerekeimmel töltött idő minősége fontos, nem pedig az, hogy minden pillanatban velük legyek. Kéthetente öt napot kell dolgoznom, s mivel ez hatvanperces műsor, sminkeléssel és utazással együtt cirka két órát vesz el az életemből. Ilyen alapon akkor is lemaradhatok valamiről, ha éppen a mosdóban vagyok. Egyébként pedig mázlistának tartom magam, hogy van munkám. Manapság nagyon sok nő jár úgy, hogy miután elment szülni, megfeneklik a karrierje. Boldog vagyok, hogy velem nem így történt, ráadásul olyan munkát végzek, amelyet nagyon nagy örömmel látok el.

– Amikor elvállaltad a műsorvezetést, azt mondtad, nem a karrierlehetőség, hanem a feladat újszerűsége vonzott. Még mindig izgalmasnak találod a munkát?

– Mindennap új emberekkel találkozom, ami roppant izgalmas dolog. A műsor és az én műsorvezetői teljesítményem is attól függ, hogy éppen ki a vendég. Mindenki mást hoz ki belőlem, és ez állandó kihívást jelent számomra.

– Kevés olyan szappanopera-szereplő van, aki talpon tudott maradni, miután kimaradt a sorozatból. Neked sikerült, sőt nem is egy szerepben állsz helyt. Szerencséd volt, vagy ez nagyon is tudatos munka eredménye?

– Sokat teszek a sikereimért, ez biztos. Nem tudom, hogy más hogyan próbált érvényesülni, csak azt, hogy én szeretek – és tudok is – dolgozni. Persze a szerencse is mellém állt, elég, ha csak azt veszem sorra, mennyi mindent kipróbálhattam az életben. Nem sok embernek adatik ez meg: műsort vezetek, aztán itt az eredeti hivatásom, a színház, és a kortárs gyerekversek iránt is komoly elhivatottságot érzek. Imádom ezt a sokszínűséget, momentán választani sem tudnék, melyik fontosabb számomra. Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy a műsorvezetés mellett reggeltől estig lótok-futok. Csak annyit vállalok, amit a kicsi mellett kényelmesen el tudok végezni.

Fotó: Sanoma-archívum/Gálos Mihály Samu

– Ne felejtsük ki a filmszínészi ambícióidat sem. Tudom, hogy ez is nagyon fontos szerepet tölt be az életedben.

– Ez így van, ám az, hogy nyolc évig játszottam a szappanoperában, sajnos nagyon meghatározza, hogy szerepelhetek-e filmekben. Fájó, de finoman szólva sem halmoznak el ajánlatokkal.

– Egyszer azt nyilatkoztad, hogy kisebbségi komplexussal küzdesz a színészeteddel kapcsolatban. Mi az oka ennek?

– Abban az interjúban meglehetősen félreértették a szavaimat. Arról van szó csupán, hogy mivel sikerorientált ember vagyok, óriási kudarcélményként éltem meg, hogy nem vettek fel a Színművészetire. De a színpadon nincsenek gátlásaim, akkor sem volt, amikor igen nagy színészek oldalán játszhattam. Egyébként ha felvettek volna, egészen biztos, hogy minden máshogy alakul. Talán a Barátok közt is kimaradt volna az életemből.

– Nem kérdés, hogy nagyon sokat köszönhetsz a sorozatnak. Az előbb ugyanakkor utaltál rá, hogy olykor súlyos keresztnek bizonyul. Ezek szerint van néhány olyan dolog, amelyet szíved szerint kihagytál volna a szappanoperával járó dolgok közül?

– Semmit az égvilágon! A mai napig is nagyon nagy szeretettel gondolok vissza azokra az időkre, amikor ott dolgoztam. Úgy érzem, mi, akik egyszer részt vettünk a sorozat elkészítésében, örökre össze fogunk tartani az életben. Sosem fogom megtagadni a múltamat. Nagyobb bajom sosem legyen az életben, mint az, hogy benne maradtam abban a skatulyában, hogy én vagyok Kertész Mónika.