Szinte kamaszként lett népszerű, majd nagyon hamar férjhez ment kollégájához, és szült két gyönyörű kisfiút. Ada nem akar teljesen elszakadni a múltjától, ám már nyitott az új életre is. Így várja a 27. születésnapját.
– Mennyire fontosak számodra az ünnepek?
– A fiaim születésnapja lett most már fontos számomra. A 18. szülinapomon több mint 130-an voltak, kibéreltünk egy helyet, és óriási bulit csaptunk, de ma már nem vágyom ilyesmire. A legszebb ajándékot mindig a gyermekeim apjától kaptam. Emlékszem, egyszer gyümölcsökből készített nekem egy szívet.
– Tipikus Mérlegnek tartod magad?
– Elolvastam, utánanéztem, hogy mit írnak az asztrológusok a Mérlegekről. Nyilván van ebben igazság, de sok múlik a környezeten és a neveltetésen is. Abban van igazság, hogy nehezen döntök, például egy ruha vagy parfüm kiválasztásakor képes vagyok hosszan tépelődni. Persze akadnak dolgok, amelyekkel kapcsolatban konkrét elképzeléseim vannak, és nem hagyom, hogy mások beleszóljanak a terveimbe. Belemegyek vitákba, de nem bírom, ha nincs lezárva valami.
– Mekkorák most az ikrek?
– Már három és fél évesek. A fontossági sorrend teljesen átalakult az életemben, hiszen ők lettek az elsők. Korábban szerettem a spontán dolgokat, akár éjszaka is átszaladtam a barátnőimhez, ma már ez nincs, hiszen elsősorban anya vagyok, minden más csak ezután következik az életemben.
– Jó gyerekeid vannak?
– Nincs olyan, hogy jó vagy rossz gyerek. Aktívak, vannak saját elképzeléseik, amelyekről csak nehezen mondanak le, olyanok, mint mi. Nem csöndes „darabok”, az tény, és nagyon kreatívak tudnak lenni.
– De legalább nem unatkoznak, hiszen ketten vannak…
– Akinek nincsenek ikrei, azt mondja, milyen könnyű, hogy egy füst alatt letudtam két szülést. Szerintem sokkal nehezebb ikrek anyjának lenni! Nem mindig egyszerű kiviteleznem, hogy ugyanannyi szeretetet kapjanak, és ne legyen sértődés a vége. Ők sokszor viccelődnek azzal, hogy „enyém anyám”, ilyenkor persze mindig elmagyarázom nekik, hogy mindketten ugyanolyan fontosak számomra.
– Nagyon fiatalon mentél férjhez, és lettél anya. Most, hogy lassan egy éve „szabad prédának” számítasz, bepótolod az elmúlt éveket?
– Három évig nem nagyon mászkáltam el itthonról. Egyszer voltam moziban és egyszer színházban ez alatt az idő alatt. Most, hogy nőnek a fiúk, sokkal könnyebb itt hagynom őket a nagyanyámmal. Régebben sokszor előfordult, hogy elaludtam velük kilenckor, aztán éjfélkor kipattant a szemem, és az interneten lógtam unalmamban. Visszatérve a kérdésedre, igen, most ezt a három évet bepótoltam nyáron. A barátnőimmel jártunk ide-oda, szórakoztunk sokat esténként, de azt hiszem, hogy ezt már megérdemeltem.
– Próbálkozó pasik is vannak körülötted?
– Vannak. Az a kedvenc ismerkedő szövegük, hogy „tényleg elválsz?”. Nem, biztos csak viccből mondom ezt az újságíróknak… Szóval: próbálkoznak a pasik. Egyelőre nem keresek senkit, de nyilván, ha jönnie kell, akkor majd jön valaki. Két gyerekkel nem könnyű az ismerkedés sem. Azt nehéz megemésztenie egy férfinak, hogy körülöttük forog az életem. Nem lehet velem programokat szervezni, mert általában csak este tíz után vagyok szabad, amikor ők már elaludtak. Vagyis vacsi, mozi kizárva.
– Valahol azt nyilatkoztad, hogy el tudod képzelni a folytatást Timóval…
– Alapvetően jóban vagyunk, de vannak időszakok, amikor egymás agyára megyünk, és minimálisra csökken a kommunikációnk. Ezzel együtt szinte mindennap jön a fiúkhoz, és csinálunk közös programokat is. Nem tudom azt mondani, hogy kizárom a folytatás lehetőségét, de ez nagyon sok mindenen múlik.
– Akkor miért ragaszkodsz ahhoz, hogy hivatalosan is elváljatok?
– Látod, ez marha jó kérdés, nem is gondolkodtam el ezen igazán. Januárban, amikor összepakoltam Timo cuccait, egyértelműnek tűnt, hogy azonnal be kell adnom a válókeresetet. Nyáron volt az első tárgyalás, de mivel van két kiskorú gyerekünk, ezért kellett még egy. Nagyon sok gyermekelhelyezési per van mostanában, és az ügyvédem már januárban megmondta, hogy leghamarabb novemberben mondja ki a bíróság a válást.
– Változott valamit a véleményed a párkapcsolatokról?
– Voltak elképzeléseim a házasságról. A családomban senki sem vált még el. Úgy gondoltam, hogy ha találsz magad mellé valakit, akinek szülsz két gyereket, akkor azzal mindent meg lehet oldani. Ehhez persze két ember kell, hiába akar az egyik valamit nagyon, ha a másik nem partner ebben. Lehet, hogy kicsit naiv voltam…
– Néhány hete új szerepben, új csatornán tűntél fel. Milyen jellegű műsorban éreznéd magad a legjobban?
– Nincsenek konkrét ötleteim, mindig örülök, ha rám gondolnak egy munka miatt. Gyerekekkel kapcsolatos magazinban, amolyan pszichológiai témájú beszélgetős műsorban biztosan jól ellennék. Nagyon sok sérült gyerek van, akikből előbb-utóbb felnőtt lesz. Ezekről az okokról szívesen beszélgetnék. Például: miért akar egy 15 éves lány go-go táncosnő lenni?
– Te mi akartál lenni 15 évesen?
– Gőzöm sem volt arról, hogy mostanra milyen munkám lesz. Azt az egyet tudtam, hogy fiatalon akarok szülni.
– És most mire vágynál leginkább az élettől, vagy egy tündértől, aki teljesítené egy születésnapi kívánságodat?
– Most ami hirtelen eszembe jut, az egy nagyobb lakás. Ha nem kézzelfogható dologra gondolok, akkor azt kérném, hogy minden az elképzeléseim szerint alakuljon az életemben, és ne tegyen keresztbe nekem senki.
