 |
| Fotó: Sanoma archív/Horváth Orsolya |
Deutsch Anita és Kinizsi Ottó otthonába hamarosan ismét bekopogtat a gólya. A népszerű színész házaspár bájos Emmája mellé újabb kislány érkezik. Ottónak rövidesen komoly nőuralommal kell számolnia, bár ahogy Anita szavaiból kiderül, a boldog apuka cseppet sem bánja ezt.
– Hamarosan még egy kislánnyal bővül a családotok. Emma lányod hogyan fogadja a testvérke érkezését?
– Régóta szeretett volna kis testvért, el sem lehet mondani, mennyire boldog! Hihetetlen látni, hogy szinte kizárólag ekörül forognak a gondolatai. Nagyon komolyan készül a tesó érkezésére: félrerakja a játékait, a ruháit, és szorgalmasan számolja vissza a napokat. Óriási öröm számomra is, hogy ilyen szeretettel fogadja az új családtagot.
– És mit szól ahhoz, hogy lánytestvére lesz?
– Valójában mindig fiút szeretett volna. Ráadásul annyira biztos volt benne, hogy még a nevét is kitalálta. Őszintén szólva engem is váratlanul ért, hogy kislány lesz, mert hiszek benne, hogy a gyerekek megérzik a születendő testvér nemét. Amikor aztán kiderült, hogy mégsem kisfiú születik, egy picit csalódott volt, de szinte percek alatt megbarátkozott a gondolattal.
– Te nem vágysz arra, hogy egyszer fiad legyen?
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem örültem volna egy fiúnak, de alapvetően lányos anyukának tartom magam, ezért nagyon boldog vagyok így. Már tervezgetem, hogy milyen jó lesz nekünk, ha már hárman leszünk lányok a családban.
– Ottónak, a férjednek nem lesz könnyű dolga a női túlerővel szemben…
– Érdekes, ő teljesen biztos volt benne, hogy lányunk lesz. Ottó családjában vagy két fiú, vagy két lány szokott születni egymás után, számára ezért teljesen egyértelmű volt mindez a mi esetünkben is. Akkor lepődött volna meg, ha kisfiú érkezik hozzánk.
– Az anyaság mellett egy médiaiskolában apróságoknak tartasz foglalkozásokat, színházban azonban már jó ideje nem látunk. Egyértelmű választásnak tűnik család és karrier között…
– Ez így van, bár hozzáteszem, hogy a színház örök szerelmem, és olykor hihetetlenül hiányzik a szereplés. Emma születése óta nem játszom színházban, s bizony vannak napok, amikor nehezen viselem a színpad hiányát. Persze, amikor ilyenkor este lefektetem, és összebújunk, biztosan tudom, hogy nincs az a színházi előadás, amely ehhez hasonló fantasztikus élményt adhatna. Egyébként is biztos vagyok benne, hogy eljön majd az ideje, amikor a gyerekek elengednek engem, és visszatérhetek a színházba. Most azonban mindennél fontosabb, hogy a családommal legyek.
 |
| Fotó: Sanoma archív/Horváth Orsolya |
– Hogyan képzeled a visszatérésedet a reflektorfénybe?
– Sajnos ez nem rajtam múlik. Vagy az álmaimról kérdezel? Hogy mit is szeretnék? Hát mindent! (Nevet.) A sorozat előtt például műsort vezettem, amit nagyon szívesen folytatnék, de végtelenül boldog lennék akkor is, ha eljátszhatnám egy film főszerepét.
– A Barátok közt előtt szerepeltél már néhány filmben, aztán hirtelen megszakadt a sor. Mi lehet az oka, hogy nem kapnak utánad a rendezők?
– Sajnos itthon még mindig ott tartunk, hogy a filmesek ahelyett, hogy kihasználnák azt, hogy valaki ismert, nem dolgoznak vele, mondván, már elhasználódott az illető arca. Ezért sokkal nehezebb a helyzetem, mint a sorozat előtt volt, de nem akarok panaszkodni. Ha visszapörgethetném az idő kerekét, újra belevágnék a Barátok köztbe.
– Mi az, amit kizárólag a sorozatnak köszönhetsz?
– Elsősorban a családomat, hiszen a forgatáson ismerkedtem meg Ottóval. Másrészt olyan rutint, amelyet sehol máshol nem szerezhettem volna meg.
– Annak ellenére, hogy mostanában nem szerepelsz színdarabban, filmben, sorozatban, meglehetősen sokszor tűnsz fel a sajtóban. Mit gondolsz, minek tudható be ez az érdeklődés?
– Ez számomra is meglepő. Már csak azért is, mert kerülöm a nyilvánosságot, nem járok partikra és rendezvényekre. Nyilván sokat nyom a latban, hogy a férjem naponta képernyőn van, de szeretném hinni, hogy azért szerepelek sokat a lapokban, mert az évek során megszerettek az emberek.
