Balázs: Azért élek, hogy felneveljem a fiamat

Fotó: Sanoma-archívum/RTL Klub, Sajtóklub, Bársony Bence

Amikor először keresem, időt kér, azt mondja, a Class FM-nél van, és a szerkesztőkkel, technikusokkal kell beszélnie. Ellentmondást nem tűrő hangjából egyértelműen kiderül, hogy mennyire komolyan veszi a munkáját.

– Gondolom, most kisimult néhány ránc az arcodon…

– Nem voltam én ráncos egy pillanatig sem. Nem mondom, hogy könnyű időszakon vagyok túl, de azért nem mentem tönkre idegileg. Ha úgy alakult volna, hogy nem jön össze rádiós munka, akkor sem estem volna kétségbe, hanem pihentem volna egy kicsit, talán jártam volna az országot, és emberekkel beszélgettem volna. Segítettem volna nekik. Szerencsére jó szerződésem van az RTL Klubbal, számítanak rám, a családomat el tudom tartani.

– Sokan rebesgették, hogy maradni fogsz a Danubius helyén jelentkező Class FM-nél. Mi játszott szerepet a döntésedben? A pénz vagy a lojalitás?

– Igen, lojális voltam, szerettem volna azon a frekvencián maradni, ahol eddig voltunk. Másfél milliós hallgatótábort sikerült felépítenünk, szerettük volna a változatlan frekvencián köszönteni a hallgatóinkat. Sok megkeresésem volt a témában, sokáig folytak a tárgyalások. Szerettem volna megmenteni és megtartani a műsorunkat, és azokat az embereket is, akik segítenek a létrehozásában. Három feltételem volt a tárgyalások alatt: hogy szabad kezet kapjunk, teljes politikamentességet, és csak a saját csapatommal dolgozhassak. Úgyhogy folytatjuk ugyanazt, amit eddig. Ami pedig a pénzt illeti, természetesen nem járok rosszul, ahogyan eddig sem, de nem ez volt a döntő szempont. 

– Minden egyes interjúban hangsúlyozod a politikamentességet. Nem álszentség ez a választások előtt, egy olyan időszakban, amikor nagyon is része az életünknek a politika?

– Számomra a politikamentesség azt jelenti, hogy nem fogunk politikusokkal interjúkat készíteni, és nem fogunk olyan témákkal foglalkozni, amelyek akár csak egy kicsit is érintik a politikát. Azt nem lehet vitatni, hogy a döntéshozatal politikai színezetet kapott, de én azt gondolom, hogy olyan kereskedelmi rádiók fognak tovább működni, amelyek nem a politikáról szólnak. Annak pedig, hogy a tulajdonosi körnek ilyen vagy olyan politikai véleménye vagy érdekeltsége van, semmi köze nincs ahhoz, amikor valaki a kívánságműsort vezeti, és teljesíti a hallgatók kéréseit.

– A nagy ellenféllel, Bochkor Gáborékkal milyen most a kapcsolatod? Valahogy olyan érzése van az embernek, hogy a rádiók körüli hercehurca mintha közelebb hozott volna benneteket egymáshoz.

– Én soha nem utáltam Bocsiékat, semmi bajom velük. Van közöttünk egy egészséges verseny, mindössze ennyiről van szó. Maga Bocsi is bevallotta, hogy mi voltunk az egyetlen konkurenciájuk. Az ugyanakkor tény, hogy kicsit összehaverkodtunk a történtek alatt. Nem vagyok irigy természet. Azok a vágyak, amelyekben sóvárgás, irigység, félelmek és gátak vannak, egyébként sem elérhetők, és boldogtalanságot szülnek az emberben.

– Fura egy pasi vagy te. Egyrészről macsó őskövületnek látszol, ahogyan szerepelsz a tévében, ugyanakkor van egy sokkal mélyebb, spiritiszta oldalad is, amelyet komolyan kell venni.

– Mindig azt szoktam mondani, hogy én a tévében kiélem a poénos, harsány oldalamat, és utána az maradok, aki alapvetően vagyok: egy csendesebb, visszafogott ember, aki a tartalmat, a mélységet keresi mindenben. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a két oldal nagyon jól megfér egymás mellett, hiszen egy ember személyisége több részből áll. A tévében egy szerepet játszom, hiszen meg kell nevettetni az embereket, a cél a szórakoztatás. A kutya nem nézne, ha folyamatosan komolykodnék. Ugyanakkor ha egy spirituális magazin felhívna, hogy beszélgessünk a filozófiáról, abban is szívesen benne lennék. 

Fotó: Sanoma-archívum/RTL Klub, Sajtóklub, Bársony Bence

– Pedig bocsáss meg, hogy ezt mondom, de a külső szemlélőben felszínes ember benyomását kelted.

– Sokáig hajlamos voltam a felszínességre, de évek óta dolgozom magamon, hogy ezen változtassak. Mindig is tisztában voltam a hibáimmal, a gyengeségeimmel, a felszínesség is ezek közé tartozik. Amióta odafigyelek magamra és a hibáimra, úgy érzem, egyre inkább elmélyültek az emberi kapcsolataim, többet törődöm a családtagjaimmal és a barátaimmal. Nekem a legjobb érzés olyan emberekkel lenni, akik igazán ismernek, akik az igazi lényemet látják. Nem bírom a minden tartalom nélküli jópofizást, ezért nem is szívesen járok különböző társasági eseményekre. Inkább tanulok.

– Egyszer azt mondtad, a fiadtól, Benettől is sokat tanulsz.

– Nagyon sokat tanulok a kisfiamtól! Gondoskodóvá váltam, sokkal türelmesebb vagyok, és jobban ki tudom mutatni a szeretetet. Főleg az utóbbival voltak komoly problémáim a múltban.

– Tervezett baba volt?

– Jött egy lélek hozzánk, és mi szeretettel fogadtuk. Benett minket választott szüleinek. Akkor érkezett meg, amikor meg kellett érkeznie.

– Milyen elvek alapján nevelitek?

– Nem kezeljük gyerekként, sem pedig felnőttként, ő önálló kis egyéniség, akit nem szabad elnyomni vagy irányítani. Mi csak segítünk neki, hogy boldoguljon az életben. Sokat szeretnénk utazni vele, hogy különböző impulzusok, behatások érjék, szeretnénk, ha világlátott ember lenne. De semmit nem akarunk ráerőltetni, sem most, sem pedig a jövőben.

– Mindig is fiút akartál?

– Igazság szerint én lányt akartam, nem mintha ez bármit is számítana. Nagyon érdekes volt, hogy amikor Viki megmondta: terhes, viszont azonnal tudtam, hogy kisfiunk lesz. Mikor mondta az orvos, nem is lepődtem meg.

– A pelenkázás megy, vagy sokat bénázol?

– Rengeteget bénázok, de képes vagyok nevetni magamon, és kívülről nézni az egész helyzetet, ahogyan eljátszom a szülőt. Teszem a dolgom, és próbálom a tudásom legjavát nyújtani, persze néhány baki becsúszik. Azt hiszem, néha az embernek meg kell állnia, és kívülről néznie saját magát és a helyzetét, hogy tudjon egy jót nevetni. Enélkül nem megy. Megpróbálok minél több terhet levenni a párom válláról, látom rajta, hogy örül, ha segítek neki, és – mondjuk – párszor én cserélem ki a pelust.

– Igaz, hogy az elveid szerint pelenkázás közben is meg kell adni a tiszteletet a gyereknek?

– Egy könyvben olvastunk egy módszerről, és eleinte egy pici, apró textilpelenkát tettünk a hasára, megadtuk neki a tiszteletet, hogy nem fekszik meztelenül. De már hathetes, már megy minden a maga útján szerencsére.

– Most valahogy kerek számodra a világ, nem? Mire vágyhat még egy olyan sikeres ember, mint te?

– Nekem is vannak rossz napjaim, nekem is vannak problémáim, mint mindenki másnak. A buddhisták szerint a vágyak boldogtalanná tesznek. Ha az emberek nem tudják beteljesíteni a vágyaikat, akkor kielégületlenséget éreznek, és a körülményeket vagy az alkalmazott eszközöket hibáztatják. Ha viszont beteljesülnek a vágyaik, akkor az rendre nem hozza meg a várt kielégülést, és a csalódás lesz úrrá rajtunk. Úgyhogy én most jelenleg csak nyolc óra alvásra vágyom, másra nem. Egyébként pedig: ha valami rossz ér, csak ránézek a fiam kis arcocskájára, és úgy érzem, a puszta jelenlétével, tisztaságával kiszívja belőlem a negatív dolgokat. Az igazi célt az életemnek Benett adta meg, és nem a tévé vagy a rádió. Minden egyes napom úgy kezdődik és végződik, hogy van egy fiam, akit fel kell nevelnem. Én ezért élek…