 |
| Fotó: Sanoma-archívum/RTL Klub, Sajtóklub/Bársony Bence |
– Most, hogy a középdöntőben járunk, és fogynak a versenyzők, aggódik a sorsukért?
– Aggódni nem aggódom, mert azt gondolom, már az nagy dolog, hogy eddig eljutottak. Ebből mindenki csak profitálhat. Van olyan, akit sajnálok, történhetett volna talán máshogy is vele, megérdemelte volna a továbbjutást. Olyan is van, akiről azt gondolom, hogy olyan lehetőséget kapott, amelyet én nem adtam volna meg neki.
– Nem lehet előre kiszámítani, hogy mi vagy ki tetszik majd a nézőknek…
– Igen, ez így van, hiszen ha ki tudnánk számítani, akkor sokkal egyszerűbb volna az élet, az ember nem csinálna bukásokat, rögtön három sikerrel kezdene.
– Szakmailag anyáskodó típus? Tegyük fel, hogy egy zenés darabban kapna szerepet, amelyben – mondjuk – Brasch Bence lenne a partnere. „Örökbe fogadná”?
– Örökbe nem fogadok. Nem tudok uralkodni magamon, aki körülöttem van, és szeretem, annak elmondom, amit gondolok, ha úgy érzem, hogy azzal jobban jár.
– Az Ön pályája kezdetén ki volt, akinek leginkább adott a véleményére?
– Várkonyi Zoltán például, aki a tanárom volt. Ő tudott egy-két olyan mondatot mondani, amelyből sokat tanultam. Miklósy Gyuri bácsi is hatással volt rám, nem feltétlenül szakmailag, hanem hogy az ember hogyan nőjön fel, hogyan legyen ember. Sokat tanultam Törőcsik Maritól is. Bárkitől lehet tanulni, nem kell annak diplomás tanárnak lennie, még szakmabelinek sem. Egy jó pillanatban egy jól irányzott mondat nagyon sokat jelenthet.
– Ha akkoriban lett volna egy hasonló tehetségkutató műsor, lett volna bátorsága benevezni?
– Nem tudok abba belegondolni, hogy mi lett volna, ha… Nincs ilyen. A volna egy mese. Azon gondolkodom, ami van. Anno elindultam a Ki mit tud?-on, csak kirúgtak.
– Talán ez a mi szerencsénk, mert lehet, hogy egészen más irányba indult volna el. A lánya is kacérkodik a zenéléssel, ő nem akart jelentkezni a versenybe? Neki is ad szakmai tanácsokat?
– Eszébe sem jutott elindulni. Kér ő tanácsot, én pedig adok is, például olyanokat, hogy a szövegre figyeljen, tanulja meg jól kimondani a szavakat. Angolul rappel. A szövegnek kell benne lennie az ember szájában, és akkor nem lesz hamis. Ez különös megfigyelés, de azt kell mondanom, hogy igaz.
 |
| Fotó: Sanoma-archívum/RTL Klub, Sajtóklub/Bársony Bence |
– A zsűriben Szirtes Tamás mellett ül, aki több darabban a rendezője volt. Közelebb kerültek ezáltal egymáshoz?
– Biztos, hogy igen. Közben próbáltunk a Játékszínben, de nem keverem a két dolgot. A forgatások alatt nem beszélgettünk a színházról, és fordítva.
– Egy-egy forduló végén hazaviszi magával a történteket? Agyal a fiatalokon?
– Rajtuk nem. Akkor agyalnék, ha úgy érezném, hogy amit mondtam, az nem volt helyénvaló, vagy félreérthető volt, és rossz irányba terelte az embert. Nagyon remélem, hogy ilyesmi nem fordul elő. Arról nem tudok tenni, hogy mi történt bármelyik versenyzővel, vagy hogy hogyan szavaz a közönség.
– Nem volt Önben aggodalom, amikor felkérték erre a feladatra, hogy mit mondanak majd az emberek, és hogy áll helyt ebben a szerepben?
– Azon aggódtam csak, hogy képes vagyok-e egy embernek olyan véleményt mondani, amellyel tud majd valamit kezdeni. Semmi más nem érdekelt. A melléktermékekkel nem foglalkozom. Nem féltem sem a kritikáktól, sem a közönség véleményétől. Ha félek valamitől, akkor csak magamtól félek, hogy meg tudom-e csinálni. Emberektől nem.
– Már nem fél, vagy sosem félt?
– Régen sem nagyon volt ilyen. Mindig úgy gondoltam, hogy ha magamnak meg tudok felelni, ha azt tudom mondani, hogy ennyit tudok csinálni, akkor rendben van. Ha ez valakinek nem felel meg, akkor sem baj, akkor nem erre születtem.
– Vagy csak annak a valakinek kell mást néznie…
– Még az is meglehet, de az abban a pillanatban úgy van. Ha jelentkezem a cirkuszba akrobatának, és megkérdezik, mit tudok csinálni, erre pedig az a válaszom, hogy semmit, akkor ők joggal küldenek el. De az az én maximumom, azt a semmit gyönyörűen tudom csinálni!
– Mitől lesz valaki csillag a tehetségen kívül?
– Szimpatikus legyen, el tudják hinni, hogy érdekes. Varga Viktor például kiválóan énekelt, mégis kiesett a versenyből. Szerintem ő valamiért kevésbé érdekelte az embereket, mint a többi, de nem féltem Viktort, isteni tehetség ő.
– Ha már a csillagoknál tartunk: köztudott Önről, hogy érdekli az asztrológia. Év végén elkészíti a következő esztendő képletét?
– Bármit el tudok készíteni előre is, és utólag is, de nem a naptári év számít, hanem a tavaszpont, amikor a Kosba lép a Nap.
– Az ezotériáról jut eszembe, hová tűnt a megszokott piros cérna a csuklójáról?
– Itt van, csak az órám alatt. Szemmel verés ellen viselem! (Nevet.)
 |
| Fotó: Sanoma-archívum/RTL Klub, Sajtóklub/Bársony Bence |
– A színházban milyen munkák várják?
– Most volt egy bemutatóm a Játékszínben. A tervekről addig nem beszélek, amíg nem lesznek biztosak. A Jövőre veled ugyanitt 2. és az Édes bosszú megy még tovább, az biztos.
– Ha jönne egy karácsonyi tündér, és teljesítené egy kívánságát, mi lenne az?
– Utazni szeretnék. Mennék Kínába, Mexikóba, Peruba még egyszer, Japánba, Vietnamba. Idén voltam Albániában, az nagyon érdekes utazás volt. Sajnos kevesen mennek oda, pedig érdemes.
– Muszáj elárulnia, mi a titka annak, hogy ilyen elképesztően jól néz ki!
– Egyfelől ez genetikai tulajdonság, másrészt isteni krémekre leltem, azoktól lesz nagyon jó a bőröm állaga. Diétázni nem nagyon szoktam…
– Azt látom, hiszen most is élvezettel fal…
– Nyugodtan írja le, hogy már egy fél pulykát megettem, mióta beszélgetünk!
– A rengeteg munka mellett mire marad még ideje?
– Tegnap örökbe fogadtam egy lovat! Őrbottyánban, az Equus Alapítványnál tartanak olyan pacikat, amelyek nem lehetnek haszonállatok, mert vagy öregek már, vagy valami rendellenességgel születtek. Kiválasztott ott engem egy ló, a neve Mami. Egy évre örökbe fogadtam. Azt mondták, muszáj látogatnom, ez egy kicsit felzaklatott, de ez annyira jó dolog ám! Mindenki mehet, vihetik a gyerekeket is. Legelő, karámok, őzek, libák. Tizenkét lovat mentettek így meg. Csepp a tengerben, de a sok cseppből áll össze az óceán…
