 |
| Fotók: Story Tv, Sárközy Marianna |
– Mennyire fontos számodra a karácsony?
– A legnagyobb ünnepként tartom számon, és ez már gyermekkorom óta így van. Emlékszem, hónapokig vártam, hogy mikor lesz már december. Idén különösen izgalmasnak ígérkezik, hiszen ez az első karácsonyunk, amikor a kislányom is felfogja már, hogy mi történik körülötte. Tavaly még csak odatettük a fa alá, de most már látja is a fényeket. Plafonig érő, háromméteres fát állítunk minden évben, folyamatosan gyűjtögetem a díszeket. Brüsszelben találtam egy szép darabot, azóta mindenhol keresgélek, bővítgetem a kollekciót. Angyalkák, táncosnők, kézzel készített gömbök kerülnek a fánkra.
– Hogyan telik a szenteste? Előtte napokig sürgölődsz a konyhában, és készíted az ünnepi menüt?
– Halászlét nem tudok csinálni, illetve még nem próbáltam, az az anyósom reszortja. A bejglit anyukám süti, nekem marad a főétel elkészítése. 24-én délután mindenki teszi a maga dolgát: megérkeznek az anyósomék, anyukám, lezajlik a vacsora, majd jön Máté Gábor, a fiaim apja, ő is részese a mi ünnepünknek. Este már mindenki visszavonul az ajándékaival, pezsgőzünk kicsit, beszélgetünk. Szeretek karácsony másnapján leülni a tévé elé, és századszorra is megnézem a klasszikusnak mondott filmeket, de ha együtt a család, akkor nincs tévézés.
– Emma Róza milyen gyerek? Igazi angyalka?
– Nagyon kedves kislány. Felhúzza a kis pisze orrát, és egyfolytában csalafintaságon töri a fejét. Nagyon emberfüggő, és csak akkor érzi jól magát, ha vannak körülötte. A fiaim imádják, leveszi őket a lábukról, teljes az összhang és a szeretet.
– A fiúk már nagyok. Partnerek a közös ünneplésben?
– Nagyon is! Nem lázadoznak, várják ezt az estét, és tisztelik a hagyományainkat. Annyira, hogy semmilyen eltérést nem tolerálnak, hiába találok ki változtatásokat.
– Kézzel készítgeted az ajándékokat, vagy praktikusan begyűjtöd az üzletekből, amire szükségük van?
– A baráti körünknek van kézzel készítgetős karácsonya, de már alig bírjuk megcsinálni. Ez Mikulás körül lemegy, aztán koncentrálunk a családi ajándékokra. Arra törekszem, hogy meglepetés legyen, ezért előre nem beszéljük meg, hogy ki mit szeretne. A fiaim általában úgyis könyvet, ruhát, CD-t szeretnének, azonban egyelőre teljesen ránk hárul a döntés, hogy Emma Róza számára mi kerüljön a dobozba. A szülők valamilyen szellemi terméket vagy élményt kapnak: színház-, mozibérletet például.
– Melyik volt számodra a legkedvesebb karácsony?
– Mindig a gyerekeimhez kötődnek a legemlékezetesebbek. Az ő első karácsonyuk, első ajándékaik, első örömkiáltásaik. Már a készülődés is nagy öröm, ahogy el kell dugni a dobozokat. Eddig mindig Molnár Piroska vitte őket 24-én délután színházba, hogy mi otthon nyugodtan készülődhessünk, és mire hazajönnek, már csillogjon minden.
– A sok munka és a gyerekek mellett jut még időd a barátokra is?
– Elég nagy baráti köröm van. Egy részük Szegedhez kötődik, mások a szakmához, és vannak a múltból hozott privát barátságok is. Sok a közös program, például nyolc éve járunk ugyanazzal a társasággal síelni. Mindenki viszi a gyerekeit is, és minden évben készül rólunk egy közös fotó. Nagyon intenzíven ápolom a barátságaimat: vacsorázunk, koncertekre járunk. Számomra ez nagyon fontos, mert egyébként az emberek már alig beszélnek egymással. Persze velem is előfordul, hogy nincs kedvem felöltözni vasárnap, de hetente legalább egy estét a barátokra szánunk.
– Mit kívánnál most magadnak, ha megjelenne előtted a karácsonyi tündér?
– Megállítanám az időt úgy 20-30 évre!
– És 20-30 évig pelenkáznád a kislányodat?
– Simán! Nem, azért nyilván kíváncsi vagyok a folyamatra, ahogyan felnő, de most ezt az állapotot tartósítanám kicsit. Izgalmas folyamat ez számunkra.
– Ebből úgy tűnik, hogy jelenleg nagyon jól érzed magad a bőrödben. Ehhez, gondolom, hozzájárul az új műsorod is a Story Tv-n, a „…mert érdekel”.
– Igen. Ez nagy kísérlet, hiszen kihaltak a közéleti műsorok, nem férnek bele értékes emberek a kereskedelmi tévék struktúrájába. Most próbáljuk formálgatni, hogy mennyi legyen az aktualitás és a talkshow. Egyetlen kötöttség van: olyannak kell lennie a témának, ami érdekel. Mindig teret kap benne közéleti ember és civil történet is. Nehéz ezt összeegyeztetni, és sok vele a munka is, de ameddig örömből tudjuk csinálni, addig lehet jövője.
