– Mit adott neked a Csillag születik?
– Visszaigazolás számomra, hogy érdemes volt kitartanom, és várnom. Nem gondoltam volna, hogy férfiszopránként egy kereskedelmi tévé műsorában a döntőig jutok el. Hogy tudják az emberek, ki Vásáry André, azt a műsornak köszönhetem. Úgy gondolom, hogy a jövőmet is itt alapoztam meg.
– Mennyit vártál a sikerre?
– Az elmúlt tíz évemet azzal töltöttem, hogy tapasztalatokat gyűjtöttem, és tanultam. Éreztem, hogy amit szeretnék, az továbbítható a közönségnek, de ma csak az számít, aki benne van a médiában.
– Meg kellett alkudnod a verseny során?
– Soha nem volt kérdés sem, hogy mit énekeljek. Szerencsére nyitott fülekre leltek az ötleteim, és meg tudtam valósítani magamat.
– Bátor lépés volt az RTL Klub részéről, hogy ezt a műfajt is beengedte a főműsoridőbe. Te nem érezted idegennek a dalokat a környezethez?
– Nem. Ez egy show-műsor volt, de a 21. században ezt így lehet megmutatni. Nincs nekem küldetéstudatom, hogy a klasszikus zenét betuszkoljam a kereskedelmi tévékbe. Magam is megpróbálok inkább a crossover stílus felé hajolni, nem ragaszkodom a klasszikus áriákhoz vagy dalokhoz.
– Ki az a világsztár, akivel a legszívesebben készítenél duettet?
– Daltól függ. Nagyon szívesen énekelnék Céline Dionnal, de kíváncsi lennék arra is, hogy Lady Gagával mit hoznánk össze, vagy például Missy Elliottal is örömmel dolgoznék.
– Mi történik most veled, lesz CD? Koncertek?
– Készülünk egy új albummal, most válogatjuk a dalokat. Lesznek rajta tőlem szokatlan felvételek is, a nyugodtabb, letisztult énemből. Az idei év első felében megjelenik, de konkrétumot még nem tudok mondani erről. Fellépések folyamatosan vannak, ennek nagyon örülök. Kaszinókba, megnyitókra is hívnak énekelni.
– A Nemzeti Színházban is kaptál egy szerepet az Ármány és szerelem című darabban…
– Hatalmas megtiszteltetés, és közhelyeket tudok csak pufogtatni. Nem prózai színészként állok színpadra, hanem természetesen énekelek a darabban. Elmondhatatlan érzés olyan színészekkel együtt játszani, mint Kulka János vagy Molnár Piroska. A próbák alatt már nézni is hatalmas élmény volt őket. Ez a karakter élettel teli figura, amilyennek én is érzem magam. Rólam az terjedt el, hogy komoly, elrévedő ember vagyok, de valójában nem ez jellemző rám.
 |
| Fotók: rtlklub.sajtoklub.tv/Nánási Pál |
– Milyen vagy, amikor nem a színpadon látunk?
– Ameddig tudok, alszom. Imádok az ágyamban feküdni – persze az a jó, ha van is mellettem valaki. Heverek a laptopommal, olvasom az e-maileket. Rengeteget kapok idegenektől is. Mindet megválaszolni esélytelen, de sokra reagálok. Nem fáraszt, inkább feltölt energiával az emberek szeretete. Rengeteget eszem, főleg édességeket. Aztán hirtelen megunom a heverést, érzem a boogie-t a lábamban, és felhívom a haverokat. Kitalálunk valamit, vacsizunk, moziba megyünk, vagy beülünk valahova beszélgetni.
– Nagy baráti köröd van?
– Igazi barátból kettő van, akikre mindig számíthattam. Amikor éheztem, vagy nem volt hol laknom, ők akkor is mellettem álltak. Sok az ismerős, a haver, de úgy érzem, kinőttem már a szórakozóhelyekből, többre értékelem a beszélgetéseket.
– Párkapcsolatban könnyű melletted élni?
– Mindig olyan embereket vonzottam, akik valamilyen úton-módon tudták értékelni vagy kezelni, hogy kicsit őrült vagyok. Eszembe jut valami, és akkor pörgök. Ha olyan kedvem van, akkor egész nap mászkálni akarok, de lehet, hogy este már egy előadáson ülünk vagy egy kiállításon ácsorgunk. Ebben is szeretem a végleteket. Szakmailag szeretem, ha tudom, hogy mit kell csinálni, de párkapcsolatban az irányítást nem annyira tűröm. Tudok alkalmazkodni, de csak egy bizonyos szintig.
