Törőcsik Mari vallja, hogy a fegyelmezettséget, a tehetség tiszteletét, a hitet mesterétől, Major Tamástól tanulta.
– Leszerződtem a Nemzeti Színházba, úgy, hogy az igazgatóm, Major Tamás nem is látott előtte – emlékezett vissza a színésznő. – Aztán rögtön akkorát buktam a Vízkeresztben, hogy nincs rá jelző. Bodrogi Gyula volt akkor a férjem, mondtam is otthon, hogy „édes Bodrogi, velem Major ordítani fog, mert én semmit sem tudok, de majd megpróbálom sírás nélkül letenni a szerepet, azzal, hogy tessék szíves lenni engem vidékre leengedni”. A második próbán felszólt Major a színpadra: „Törőcsik, jöjjön le!” Azt sem tudom, hogy botorkáltam oda hozzá. Azt mondta: „Maga nem tud semmit.” Mondom: „Major elvtárs, tudom, hogy nem tudok semmit, de most mit csináljak?” Mire ő: „Nézem magát, de semmi nem jön át. Ide figyeljen, magáról évekig le fogják írni, hogy nem jön át a színpadon. Hát ne jöjjön át! Majd akkor törjön át, amikor meglesznek a saját eszközei. Magának olyan jó ízlése van, hogy maga képtelen az általam gyűlölt általános színészi eszközöket használni.” Szóval megdicsért. Így biztatott a pályám elején.
 |
| Fotók: Nemzeti Színház |
Forrás: NemzetiSzínház.hu
