Még csak április van, messze a december, de neki már sűrű éve volt: három darabban játszik, egyben próbál, ráadásul a főváros és az ország egyik legkeletibb pontja között ingázik…
– Mi volt a legutolsó színházi premiered?
– A békéscsabai Jókai Színház Elnöknők-bemutatója, ami decemberben volt. Nehéz darabról van szó, de nagyon szeretem, mert feszegetem benne a határaimat. Szerintem mindig jó egy művésznek, ha homlokegyenest mást csinálhat, mint ami a zsánere, amit megszoktak, illetve elvárnak tőle. Most egy nehéz sorsú, kicsit visszamaradott, de szeretni való és nagyon jó embert játszom, aki irtó csúnya – másfél órát dolgoztak a sminkesek, hogy rusnya nőt csináljanak belőlem. De megérte. Hála ennek, átlépek egy másik zónába, felszabadulok, nincs az a kényszer, hogy meg kell felelnem a külső adottságaimnak.
– Ennyire eleged lett a Dobó Kata-imázsból?
– Mindenkiről kialakul valamilyen kép, hiszen nem ismerhet minket mindenki személyesen – ez lesz aztán az a bizonyos imázs. De az nem teljesen én vagyok. Másrészt van ennek tudatos része is, próbáltam az ilyen szerepeket bevonzani a pályám során. Az Elnöknőknél szerencsém volt Dorotty Szalmával, a darab rendezőjével, aki egy Ausztriában élő, magyar származású lány, így nem igazán ismert engem, és nincs is tisztában azzal a felhajtással, ami itthon körüllengi az ismert embereket. Nála tiszta lappal indultam. Beszélgettünk, majd elkezdtünk dolgozni.
– Már a Halálkeringőben sem a megszokott Dobó Katát hoztad. Mennyire kihívás, hogy így átformálnak benneteket?
– Az ilyen munka egyszerre nehezebb és könnyebb is. Ad bizonyos szabadságérzetet, mikor már nem ismersz rá magadra a tükörbe. „Átalakítva” bátrabb voltam, merészebb a munkában. Ehhez hozzá kell tenni, hogy tipikusan az a színész vagyok, aki szereti, ha irányítják, de csak ha olyan rendező teszi ezt, akiben emberileg megbízom, akinek az ízlésvilágával is azonosulni tudok. Persze szeretem az ötletelgetést, de éreznem kell, hogy a rendező tudja, mit akar a karakterekkel és a történettel elmondani. Ez fontos, ha nincs erős irányítás, erős koncepció vagy bizalom, azt hiszem, nehéz helyzetbe kerülök.
 |
| Dobó Kata az Elnöknők című darabban – Forrás: jokaiszinhaz.hu |
– Irányításra az életben is szükséged van?
– Nem, ott nem viselem el. (Nevet.) Iszonyú makacs és önfejű vagyok. Bár ha belegondolok, sokat javultam az elmúlt időszakban. Már tinédzserkoromban is határozott elképzeléseim voltak. Az biztos, hogy ha annak idején nekem jobbra mutattak, én balra mentem. Valamiért úgy gondoltam, ki kell taposnom az utamat, meg kell mindent tapasztalnom, hasra kell esnem. Engem ne próbáljanak megóvni.
– Most is szabadúszó vagy, annak összes előnyével és hátrányával együtt…
– Annak vagyok a híve, hogy különböző társulatokban próbáljam ki magam, más és más rendezőkkel, más és más színészekkel dolgozzam együtt. Mert mindenki mást hoz ki az emberből. Most épp a Mikroszkóp Színpadon kezdek majd próbálni, egy Karinthy-összeállításban játszom, ez lesz ebben az évadban az utolsó bemutatóm.
A cikk folytatását megtalálod a legújabb Maximában. Keresd az újságárusoknál!
www.maximanet.hu
