– Hogy történt az a bizonyos beszélgetés, amelynek során közölték veled, hogy leveszik a műsorodat a képernyőről?
– A főnököm, Kolosi Péter behívatott, nem köntörfalazott, elmondta, hogy nem folytatják a műsort. Nem tudtunk már egyszerre megfelelni az ORTT szabályainak és a nézők elvárásainak is. Sokat küzdött a jogi osztály, folyton napirenden volt a kérdés, hogy hogyan lehetne olyan műsort készíteni, amely érdekli az embereket, de a végére már nagyon sok mindent ki kellett vágni a felvett anyagokból. Kaptunk büntetéseket is bőven, lógott a levegőben a kard, de valahogy mégsem gondoltam, hogy ilyen hamar eljön a vége.
– Mi volt az első reakciód? Elsírtad magad?
– Péter napokkal előtte adott nekem időpontot, én pedig már sejtettem, hogy erről lesz szó. Felkészültem rá, a csatorna megtett mindent, de be kell látnom, hogy ebben ennyi volt. Igazából nem is baj, így most kipróbálhatok valami mást is kilenc év után. Majdhogynem rutinná vált számomra a műsorvezetés, minden témát hatszázszor lerágtunk, ebben nem lehetett már újat találni. Az utolsó forgatáson viszont elsírtam magam, de ez, azt hiszem, természetes.
– Azonnal mondta Péter, hogy várnak rád a Reggeliben?
– Rögtön közölte, hogy számít rám a csatorna, de konkrét ajánlatot nem kaptam azonnal. Egy hét múlva kérdezték, hogy lenne-e kedvem a Reggelihez. Egyáltalán nem kellett ezen gondolkodnom. Évekkel ezelőtt már felmerült ez a kérdés, hogy ott is kipróbálhatnám magam. Viccesen úgy mondanám, hogy kilenc évig castingoltak engem erre a feladatra.
– Izgulsz, hogy mennyire állod majd meg a helyed az új szerepkörben?
– Egyáltalán nem félek. Más lesz, mert élő műsorról van szó, tartani kell az időket, de igazából ott is beszélgetni kell, azt pedig már megszoktam.
– Kevesen tudják, hogy nagyon nagy stábbal dolgoztatok a kibeszélő műsoron. Az elmúlt évek alatt hányan fordultak meg a szerkesztőségben?
– Több százan, ha akarnám, akkor sem tudnám a teljes névsort felsorolni. Voltak, akik csak egy-két hétig bírták a gyűrődést, mások viszont évekig maradtak. Sokan kezdték nálunk, mára pedig komoly szerkesztők, sőt műsorvezetők is lettek belőlük, elég csak Ördög Nóri vagy Vas Maya nevét említenem. Aggódom is, mert most képtelenség lesz mindenkinek munkát találni az RTL Klubnál, de valami biztosan lesz velük.
– Most már bevallhatod: mi igaz azokból a vádakból, hogy rendszeresen szerepeltek úgynevezett statiszták a műsorban, akik csak eljátszottak egy-egy szerepet?
– Nincs ennyi statiszta világban, aki ezt hitelesen el tudná játszani. Ha valaki belegondolna, akkor nem is feltételezne ilyesmit. Hosszú keresgélés előzte meg a felvételeket, ezért dolgozott nálunk annyi ember. Egyértelmű, előfordult olyan, hogy valaki nem az igazat mondta magáról, vagy meg akart vezetni minket, de ha bebizonyosodott, hogy kamu a történet, akkor azt nem engedtük képernyőre. Sok olyan vendégem volt, aki utólag megbánta, hogy ennyire kitárulkozott, és inkább azt hazudta, hogy csak pénzért játszott el egy szerepet. Egy-egy felvétel sokszor két-három órán át is tartott, rendesen meglődöztem őket minden oldalról, hogy kiderüljenek a rejtett dolgok is, de adásba csak a lényeg került. Sokan szidtak minket, hogy fogatlan emberek ültek velem szemben, de erre azt tudom mondani, hogy valahol ez a valóság. És azt is hozzá kell tennem, hogy a legnagyobb ellendrukkereink voltak a leghűségesebb nézőink. Ők naponta odaültek a tévé elé, figyelték a sztorikat, aztán ment a gyalázás. De akkor vajon miért nézték? Hogy lehetett ennek a műsornak kilenc éven át ekkora nézettsége, ha ennyien utálták?
– Az RTL Klub sztárjai rendszeresen feltűnnek mindenféle szórakoztató műsorokban is, te viszont szinte csak a saját díszleteid között szerepeltél. Ez azért történt így, hogy megőrizd a hitelességedet?
– Voltak felkérések, de csak a Vacsoracsatára és a Szombat esti lázra mondtam igent. A rettegés fokát például nem mertem elvállalni. Így is eleget voltam képernyőn, nem bánom, hogy ezekből kimaradtam.
– A Reggeliben végre a vezetéknevedet is használhatod?
– Szerintem most már maradok „csak” Mónika, mert mindenki így emleget. Nem bánom én ezt, kicsit sem. Az elmúlt két hétben sokan megállítottak az utcán, sajnálkoztak, faggattak, hogy mi lesz most velem. Nem tudom, hogy mindig őszinte volt-e az aggodalmuk, nem is számít ez. Az viszont meglepett, hogy több ismert embertől, kollégától is kaptam üzenetet, amelyekben a döbbenetüknek adtak hangot. Ezek szerint nem mindenki hitte el, hogy egyszer véget ér ez a műsor.
– Mi lett volna, ha végleg elköszön tőled a főnököd?
– Ebbe is belegondoltam. Egy másik csatornánál ez megtörtént velem, akkor teljesen padlóra kerültem, hiszen nem volt B tervem. Azóta vannak vállalkozásaim, nem kellett azon aggódnom, hogy miből tartom majd el a gyerekeimet.
– A kisebbik lányod születésekor sem volt nagyobb leállás, hiszen vitted magaddal a felvételekre…
– Igen, akkor berendeztünk egy babaszobát a stúdió mellett. Olívia Johanna már két és fél éves, egyfolytában beszél, ráadásul gyönyörűen, tisztán. Úgy tűnik, ő is olyan okos lesz, mint a nővére, Viki, aki már gimibe jár.
– Az egyik napilap híre szerint viszont most a csatorna vezetősége szigorú fogyókúrára kötelezett. Ebből mi igaz?
– Micsoda? Ezt nem is olvastam. Szó sem volt ilyesmiről, nem is értem, hogy ezt honnan szedték. Senki sem kért tőlem semmi ilyesmit. Erről elég, ha annyit mondok, hogy a Mónika-show indulása óta eltelt tíz év, és szültem egy gyermeket…
Fotók: rtlklub.sajtoklub.tv/Bársony Bence
