Mi vár Claudiára? A gyász 3 stádiuma

Magyarországon dr. Polz Alaine foglalkozott a legtöbbet a gyásszal és a gyász pszichológiájával, neki köszönhetjük a Magyar Hospice Mozgalom megalapítását.

Az ő meghatározása szerint az első sokkos állapotot az összeszedettség állapota követi, amely általában a temetésig tart: ekkor a hozzátartozók a fájdalmas elintéznivalók miatt még nem omlanak össze, hiszen elfoglalják magukat a konkrét teendőkkel, és „nem jut idejük kétségbeesni”.

Ezt követi az úgynevezett kaotikus állapot, amikor a gyászoló viselkedhet agresszíven, kiszámíthatatlanul, rátörhetnek sírógörcsök, de nagyon fontos, hogy a hullámokban rátörő érzéseit kiélje, és kiadja magából – ez így természetes. Nagyon veszélyes az a reakció, amikor valakin semmi nem látszik: elnyomja a valós érzelmeit, aminek következtében a többi érzelme is tompul, ezt pedig éppen azok a kapcsolatai szenvedik meg, amelyekre támaszkodhatna.

Túlélőnek nevezik magukat azok, akiknek át kellett élniük egy hozzátartozójuk öngyilkosságát. Náluk fokozottan jelentkezhet az elhunyt iránti harag, amely szintén természetes része a gyász kiváltotta érzelmeknek – lásd: „itt hagyott engem” –, ugyanakkor a bűntudat, az önmarcangolás is gyakrabban és erősebben fordulhat elő („miért nem vettem észre?”). 

Két dolgot tehetnek a túlélők: nem zárkóznak magukba, hanem megosztják a bánatukat a családdal, a közeli barátaikkal, és hagynak maguknak időt. Ami ma még elképzelhetetlenül fáj, az lassan csitulni fog, míg végül képesek lesznek elfogadni a veszteséget, de ez hosszabb időt vesz igénybe, mint gondolnánk, és néha igen meredek hullámvölgyekkel, visszaesésekkel jár.

Egy biztos: Choli papáéknak és Liptai Claudiának még csak most jön a neheze… 

Bele lehet betegedni a gyászba Rabovszky Dóra pszichológus  A gyászoló ember valóban beteg, nem csak annak érzi magát – tudtuk meg Rabovszky Dóra pszichológustól (www.tuzoltolelektan.hu), aki tűzoltó-pszichológiával foglalkozik, márpedig ha valakik sok értelmetlen halált látnak, azok a tűzoltók. „A gyászoló tényleg beteg, csak ez az állapot annyira általános és természetesnek tűnik, hogy nem tekintjük annak. A leggyakoribb testi tünetek között szerepel az álmatlanság, az étvágytalanság, emésztési zavarok, súlyvesztés, fáradékonyság, fejfájás és az immunrendszer (mint a testi, mind a pszichikus) gyengülése.” A gyászmunka folyamatában a kritikus fázis éppen a temetés után következik el, amikor az élet lassan visszaáll a szokott medrébe, a barátok, segítők pedig lassan visszatérnek a saját életükbe. „Gyakori tünet a pszichikus és testi immunrendszer részleges vagy teljes összeomlása, az elhunyttal kapcsolatos ellentétes érzelmek előtörése, harag önmagunkkal, az elhunyttal szemben, visszahúzódás a külvilágtól, félelem, bűntudat és kiszolgáltatottság érzése.” Rabovszky Dóra szerint a veszteségen túl a gyászt tovább nehezíti, hogy a társadalmi kapcsolatok is egy csapásra megváltoznak: a szerelmesből özvegy, a barátból gyászoló lesz, ez pedig olyan érzelmi káoszt vált ki, amelyben nehéz rövid idő alatt rendet tenni.