Marlene Dietrich, A vád tanúja, 1957
A filmtörténet legzseniálisabb megtévesztő akciója, amelyet nő hajtott végre az imádott férfi megmentése érdekében. Billy Wilder klasszikusában Dietrich egy gyilkossággal vádolt pasi ragyogó felesége és egy közönséges, piás nő bőrében zavarja össze a bíróságot. Az utóbbi szerep néhány perces epizód csupán a filmben, amelyben a végzet asszonyát maszkmesterek dolgozták meg. Marlene arca durva és puffadt, sprőd haját az arcába fésüli, hogy egy szabdalás nyomait eltakarja. Kettős szerepéért Oscar-szobrocskát kapott. De csak egyet.
Nagy Anna, Pacsirta, 1963
Kosztolányi hősnője nem dalol. Nincs rá oka nagyon. A szülei nyakán maradt, a szülei életét csupa szívjóságból megkeserítő vénlány szomorú, mert nem kell senkinek. Hogyan csúfítsuk el a szerep kedvéért Nagy Annát? – töprengett Ranódy László rendező és Illés György operatőr. Először bekenték az arcát egy kollódium nevű oldattal, hogy ráncos legyen. De a színésznő bőre nem bírta, hámlani kezdett, és orvosnál kötött ki. Aztán végül műlapátfogakat húztak a sajátjaira, és meg kellett tanulnia úgy beszélni. Az eredmény rútság tekintetében tökéletes volt, Nagy Anna játéka pedig a klasszikus alakítások sorát gyarapítja.
Linda Blair, Az ördögűző, 1973
William Friedkin sátáni meséjét sokan ma is a legfélelmetesebb horrorként tartják számon. Linda tizennégy évesen szenvedte el az ördög által megszállt szerencsétlen lány szerepét, aminek későbbi életében kellemetlen következményei lettek. Már a film bemutatásakor is komoly sokk érhette, amikor trükk és maszkmesterek elborzasztó munkájának gyümölcseként megpillantotta önmagát. Aztán az Oscar-jelölés mellé több halálos fenyegetést is kapott. A hirtelen rászakadt hírnévvel nem tudott mit kezdeni, és jobb híján eltökélt önpusztításba kezdett. Felnőttként is játszik, de nem lett igazán sikeres színésznő.
Andrea Ferreol, A nagy zabálás, 1973
A francia színésznő nem a szerepe kedvéért szedett fel 15 kilót. Vagy hogy is volt? Úgy, hogy a szerep megformálása közben, a forgatás alatt hízott gömbölydedre. Ugyanis Marco Ferreri (akkoriban) botrányos filmjében egy sliccgombfelvarráson és négy negyvenes férfi lelki és szexuális gyámolításán túl csak a mértéktelen falás volt a feladata. Zsírtól fénylő szájjal tömte magába a sült csirkét, a rostélyost és a májtortát. A filmmel együtt Ferreol is világhírű lett, és idővel leadta a fölösleget. Csak a szerephez tapadó kellemetlen imázstól szabadult meg nehezen.
Básti Juli, Sztálin menyasszonya, 1991
Bacsó Péter filmjének főszereplői: egy gyönyörű színésznő és egy brutális protézis. Nem külön-külön – Básti Juli a szájában hordta. Mert az elképzelés szerint így nézett ki a harmincas évek Szovjetuniójában egy isten (vagyis Sztálin) háta mögötti koszfészekben a falu bolondja, akit mindenki gúnyol és megaláz. A filmben a kiálló girbegurba protkó ijesztővé és szánandóvá teszi a nőt, és szinte önálló életet él. Nehéz a szemünket levenni róla, amikor Básti beszél, sír vagy énekel, és így kevesebbet látunk igazi játékából – amiért megkapta a Magyar Filmkritikusok Díját.
Demi Moore, G. I. Jane, 1997
A rossz nyelvek szerint Demin vagy húsz éve folyamatosan dolgoznak a plasztikai sebészek. A leglátványosabb változást a Sztriptízben vehettük szemügyre: a tökélyre formázott domborulatoktól begolyóztak a pasik. Erre mit csinál ez a nő egy év múlva? Kopaszra nyíratja a fejét, és body building termekben férfias izmokat növeszt. Kevésbé kívánatos mint nő, de a G. I. Jane főszerepében – mint a haditengerészet kopasz, kigyúrt gyakornoka – a férfiakkal egyenrangú katona. Szép volt, Demi, ez legalább természetes „beavatkozás” volt! A kritikusokat nem hatotta meg, és Arany Málnával jutalmazták az alakítását.
Renée Zellweger, Bridget Jones naplója, 2001
Az amerikai Renée Zellweger hosszas válogatást követően kapta meg az angol kultregény filmváltozatának főszerepét. Így aztán a világ leghíresebb szinglijének, Bridget Jonesnak az alakja visszavonhatatlanul eggyé vált az övével. A színésznő, hogy angolosan beszélje az angolt, két hétig egy londoni kiadónál dolgozott álnéven. Hanyagolta a testedzést, krémest ebédelt, parfét vacsorázott, hogy küllemre is hozza az ágyban nassolgató, pasihiányos duci csaj alakját. Amikor a film elején telt pofival, pizsamában lezavart egy karaoke-magánszámot, már éreztük, hogy itt bizony kinéz az Oscar…
Gwyneth Paltrow, A nagyon nagy Ő, 2001
Egy nőkkel szemben kritikus pasi barátja döbbenetére gyönyörűnek és vonzónak látja Gwyneth Paltrow-t. Hogy mi ebben a furcsa? Csak annyi, hogy a férfi hipnózis alatt áll, és csak a belső szépséget látja, miközben a csaj egy 150 kilós bálnabébi. Paltrow egy (vagy több) dublőrrel dolgozott, de néhány felvételen őt látjuk mázsányi hájjal megpakolva. Azon vitatkozhatunk, hogy a gusztustalan vicceiről elhíresült Farelly fivérek filmje intoleráns-e, és gúnyolódik-e a „hendikepes” embereken, vagy sem. Az viszont vitathatatlan, hogy a színésznő szerepvállalása bátor tett volt.
Nicole Kidman, Az órák, 2002
Kidmant a depressziós Virginia Woolf szerepében elnézve két dolog jutott eszünkbe. Egyrészt, hogy ilyen jó még sohasem volt. (Át is vehette az Oscart.) Másrészt, hogy maszkjának legszembeötlőbb eleme, a hatalmas orr nemcsak arca karakterét változtatta meg, hanem segíthette őt a belső átlényegülésben is. Vagy ez butaság? Na mindegy, a lényeg, hogy Nicole visszafogott játékával halálpontosan megragadta a tépelődő-merengő írónő figuráját.
Charlize Theron, A rém, 2003
A „minden pasi álma” szőke bombázó maga mögött hagyta felejthető csinibabaszerepeit, és egy merész metamorfózissal nagy színésznő lett belőle. Az országúti prosti szerepében, aki önvédelemből halomra öli a kuncsaftjait, Theron felismerhetetlen. Drabális méretűre hízott, „kidobóemberes” mozgást vett fel, és gyakorlatilag egy dülledt szemű, kiégett pankrátor néz ránk a vászonról. És ez még nem minden! Charlize elsöprő szenvedéllyel él és játszik a filmben, és magától értetődő természetességgel hozza az ártatlanság, valamint az elvetemültség tébolyult kettősségét. A szépségből szörnyeteggé változott csajra díjeső zúdult, többek között megkapta a Golden Globe-ot és az Oscart is.
+1. Amikor egy színésznő elcsúfíthatatlan: Meg Ryan, Ha a férfi igazán szeret, 1994
A bájos és jópofa romantikus cukiságok bájos és jópofa hősnőjére egyszer csak ráköszönt a drámai szerep. Alkoholista anyuka, akit szerető család vesz körül, de mégsem tudja elhajítani a vodkásüveget. Ryan úgy képzelte, hogy a súlyos szerep egy könnyű nappali sminkkel játszható el. Az operatőr, Koltai Lajos többször is elmagyarázta neki, hogy aki napi egy liter vodkát küld be, annak az arca gödrökkel és kráterekkel van tele, és forduljon a sminkeshez! Nem. Ahogy a filmben is látható, Meg nem hagyta magát eltorzítani. Már akkora sztár volt akkoriban, hogy megtehette. A film így is sikeres lett, ő pedig még népszerűbb.
