Szinetár Dóra: “Az elmúlt két évet éjjel-nappal a gyerekeimmel töltöttem.”

– A Rebecca című musical próbái miatt volt két olyan sűrű hónapod, amikor heti öt alkalommal délelőtt tíztől délután kettőig, aztán este hattól este tízig próbáltatok a férjeddel a színházban. Hogy viselték a gyerekek a hiányotokat?
– Ha egy színésznő elvállal egy szerepet, akkor tisztában van vele, hogy az két ilyen nehéz hónappal jár. Ezzel jó esetben a gyerekei is tisztában vannak. Nyilvánvalóan a kislányom, Zorka még nem tudja így megfogalmazni, de Marci fiam igen, hiszen hároméves kora óta ebben él, hogy van két hónap, amikor alig lát, az utána következő időszakban viszont sülve-főve együtt vagyunk.

Dóra és Zoltán együtt játszanak a Rebecca című musicalban Fotó: Sanoma Archív/Szabó Lilla

-Mikor kell vagy mikor szabad egy színésznőnek a szülés után visszamennie dolgozni?
– Amikor úgy érzi, száz százalékot tud nyújtani a szakmájában. Én soha nem díjaztam azt semmilyen munkakörben, amikor egy nő folyton elkésett, mert éppen szoptatott, vagy állandóan betegállományban volt, mert a gyerekét kellett otthon ápolnia. Csak akkor szabad munkába állni, ha az ember teljes szívvel és odaadással csinálja a feladatát.

– Volt lelkiismeret-furdalásod a gyerekek miatt abban a két hónapban, amíg próbáltatok?
– Nem. Nyílván, ha betegek lennének, vagy látnám, hogy megviseli őket a hiányunk, akkor igen. Az elmúlt két évet szinte éjjel-nappal a gyerekeimmel töltöttem. Persze itt volt ez a két húzós hónap, de most újra az övék vagyok.

– Mikor tudsz a legjobb anyukája lenni Zorkának?
– Akkor, ha kiegyensúlyozott ember vagyok. Szükségem van arra, hogy időnként szakmailag is letegyek valamit az asztalra, mert nem elégítene ki, ha „csak” főállású anyuka lennék. Félreértés ne essék, egy főállású anyuka nálam semmivel sem kevesebb. Mondom mindezt annak ellenére, hogy sok pályatársamhoz hasonlóan nem rohantam vissza szülés után azonnal a színházba, nem szoptattam az öltözőben, és nem hurcoltam be magammal a gyereket pár hónaposan. Úgy gondolom, kétévesen már otthon lehet hagyni a gyereket annyi időre, mintha mondjuk bölcsődébe járna.

Fotó: Sanoma Archív/Csibi Szilvia

– Ki vigyázott a kislányotokra, amíg ti próbáltatok?
– A bébiszitterünk, aki már olyan, mint egy családtag. Ő a mi Mary Poppinsunk, mi csak Rita Poppinsnak hívjuk. Ő egy csoda, az elmúlt években a legnagyobb szerelme lett a családnak.

– Szinetár Dóra hogyan keres bébiszittert a kislányának?
– Úgy, ahogy bárki más. Felad egy hirdetést az interneten. Én Bereczki Dóra néven adtam fel, mert azt gondoltam, így talán nem csak olyanok jelentkeznek majd, akik engem, vagy Zolit akarják közelről megnézni. Ennek ellenére is kiderült kettőről, hogy csak azért jöttek, mert szerettek volna beszélgetni velem. Nagyon sokan jelentkeztek, aztán egyszer csak csöngetett valaki, kinyílt a kertkapu, Zolival egymásra néztünk, és azt mondtuk, hogy igen, ő az. Egy nagyon szép, pici, törékeny, ám mégis vagyány csajt képzelj el. Fontos az első benyomás, mert ilyenkor nem csak a gyerekedet bízod rá valakire, hanem az egész életedet.

– Mennyi idős volt Zorka, amikor Ritát megtaláltátok?
– Egyéves. Eleinte háromnaponta jött fél órát, és szépen lassan megszoktuk egymást. A Rebecca próbái miatt volt olyan másfél hónap, amikor több időt töltött Ritával a kislányunk, mint velünk, de most fordult a kocka, megint én vagyok vele többet. Szerencsénk van Ritával, mert nyugodt lélekkel hagyom ott vele a gyerekeinket. Zorka is nagyon szereti őt, és Marcinak is jó haverja.

– Figyelemmel követed, hogy mi jelenik meg rólatok a lapokban?
– Nem, de mindig van egy-két jó barát, aki felhívja rá a figyelmemet. Az egyikben volt is egy cikk, hogy rossz irányba tart a kapcsolatunk, mert kevés időnk jut egymásra a magánéletben.

–  És igaz volt az állítás?
– A bemutató után volt lehetőségünk egymással is foglalkozni. Hat napra elbújtunk a világ elöl egy vidéki wellness szállodában. Még soha nem hagytuk otthon ennyi időre Zorkát, de pont azért mentünk Magyarországon belülre, hogy ha ne adj’ Isten bármi történik, gyorsan haza tudjunk menni. Szerencsére nem történt semmi. Ezt megelőzően viszont három évig nem voltunk sehol a férjemmel kettesben. Pedig nagyon kell az együtt töltött idő. Korábban sokszor beáldoztam a kettőnk idejét Zorkára és Marcira. Pedig nem szabadna.

– Úgy tudom, még mindig szoptatod Zorkát. Meddig kap anyatejet?
– Amíg akarja. Az iskolába nyilván nem fogok hozzá beszaladni a szünetekben. Most is úgy van vele, hogy ha sokat vagyunk együtt, akkor alig akarja. Ez neki már nem a táplálékot, hanem a kapcsolatot jelenti velem. Egyébként is elenyésző a tápértéke annak a tejnek, amit kap tőlem.