– Személyes tapasztalata is van ezen a téren?
– Szerintem mindenkinek az életében történt már hasonló dolog. Természetesen velem is megesett az, hogy valakit másnak láttam, mint amilyen valójában volt. Legtöbbször általában a dalaim személyes élményen alapulnak. Azokról sokkal könnyebb írni, mint valami kitalált dologról. Két éve dolgozom ezen az albumon, a címe nagyon hamar megvolt, utána ehhez igazítottam a szerzeményeket is.
– Azzal, hogy másnak láttatjuk magunkat, mint amik vagyunk, sokszor a hazugság is együtt jár. Ön hazudott már?
– Persze. Ki nem? Nincs olyan ember a földön szerintem, aki vagy viccből, vagy más okból ne hazudott vagy füllentett volna.
– Rockot énekel, most viszont az operafesztiválon járt hazánkban. Nem ez volt az első komolyzenéhez kapcsolódó fellépése. Rock- vagy operaénekesnek tartja inkább magát?
– Egyszerűen énekesnőnek mondanám magam. Nem szeretném, ha beskatulyáznának, éppen ezért én sem akarom egyetlen „dobozba” helyezni magam. De azért a profi operaénekesekhez sem hasonlítanám a személyemet. Nagyon keményen dolgozom, rengeteg operát gyakorolok, ami a rockéneklésemet is segíti, de akkor sem érek fel hozzájuk.
– Kiket kedvel leginkább az operák szerzői közül?
– Ó, nagyon sokan vannak ilyenek. Leginkább Puccinit kedvelem, az ő zeneszerzési stílusa nagyon közel áll hozzám. De szeretem Csajkovszkij zenéjét is. Bellinit pedig rengeteget gyakorolok azért, mert az ő darabjaival küzdök a legtöbbet.
– A skandináv országokból számos remek metál- és rockzenekar származik. Ön szerint mi ennek az oka?
– Nem tudom pontosan megmondani, szerintem nem is lehet rá jó választ adni. Az azonban tény, hogy számos közismert, metált vagy kemény rockot játszó együttes indult Finn- és Svédországból, illetve Norvégiából. Talán ennek a tendenciának az is az oka, hogy ezekben az országokban zord az időjárás, és ez ráül az emberek hangulatára.
– Egy nő számára nem hátrány, hogy a kemény műfajban énekel? Nem ijednek meg tőle a férfiak?
– Sokszor azt gondolják, hogy szomorú, megkeseredett nők vagyunk, de ez nem igaz. Több női ismerősöm van, akik metált énekelnek, és közben érzékeny, gyengéd nők. Rólam is mindig azt hiszik, hogy befordulós, rideg típus vagyok, mert szomorú stílusú dalokat adok elő. Az emberek általában meglepődnek, amikor találkoznak velem, és rájönnek, hogy egy vidám valaki vagyok.
– A szomorú dalokban éli ki a rosszkedvét?
– Nem, igazából ez csak egy szerep, amit az ember felvesz. Annak ellenére, hogy szomorú dalokat énekelek, a színpadon is mosolygok. Nem kell rosszkedvűnek lenni ahhoz, hogy az ember ilyen dalokat tudjon előadni, írni. Elég beleérezni magunkat mások helyzetébe.
– Augusztusban jelenik meg az új albuma. Hogy néz ki utána a következő egy-két éve?
– Év végéig teljesen tele van a naptáram. Utána egy kicsit pihenek, márciusban pedig turnéra indulok. Először valószínűleg Amerikában lépek fel, ezek után következik majd Európa. Sok minden múlik majd azon is, hogy a közönség hogyan fogadja a lemezt.
