Mintha egy éve járnánk

Amikor belibbent a fotózásra – vállpánt nélküli miniruhában, platformos magas sarkúban –, ugyanaz jutott az egész stáb eszébe. Persze hogy készségesen fotózkodott vele még maga Antonio Banderas is: szőkeségével, valószerűtlenül hosszú, karcsú lábaival kiköpött Melanie Griffith – húsz évvel fiatalabb, illetve plasztikától mentes változatban. Egy emberként csaptunk le rá: és milyen volt „a mi Bandink”? „Kedves, tényleg, de kérlek, csak erről ne kérdezzetek! Már mindent elmondtam a bulvárnak. Meg biztos ti is érzitek: ez nem nagy hír – sokkal fontosabb dolgok történnek a világban.”

Oké, de gondolj bele, amikor a fotózás időpontját egyeztettük, csak készültél Barcelonába. Akkor még csupán azért irigykedtem rád, hogy az egyik kedvenc városomba repülsz, most meg…

Na jó, igazad van. Tényleg mázlista vagyok. Igen, eddig nagyon jól telt a nyár. Az elmúlt két hétben jöttünk-mentünk, úgy, hogy igazán egyik utazás sem volt konkrétan eltervezve. De ez nem baj, sőt mi így, ad hoc szeretünk a legjobban élni. Egyiptomban azért volt isteni, mert együtt volt a kis családunk, Barcelona meg – hazajöttünk után két nappal – azért, mert jó kis társasággal utaztunk. Talmácsi Gáborék hívtak meg minket a katalán futamra. Nórinak nem lett volna alkalmas-kényelmes ez a túra, így sokadmagunkkal, de mégiscsak kettesben mentünk.

Ugye, hogy gyönyörű város Barcelona?

De még mennyire! Először jártam a városban, de rögtön bele is szerettem. Gáborral mindketten nagy gourmandok vagyunk, és kint végre kedvünkre élvezkedhettünk a friss tengeri herkentyűkből. Imádtuk a tomboló fiestát, hogy éjszaka megyünk vacsorázni, és hajnalig kimaradunk… De azért jó volt nagyon hazajönni is, Nórihoz.

A lányotok is úgy imádja a repülést, mint az apukája?

Ne is mondd! Először kilenc hónaposan repült, amikor az akkor Dubaiban élő barátainkat mentünk meglátogatni. De tavaly is voltunk vele Törökországban. Háromévesen abszolút vágja, hogy a nagy repülőnek a szárnyán van a propellere, nem az orrán, mint a kis repülőnek, a helikopternek pedig a tetején… A mostani túra volt viszont neki a csúcs. Gábor egykori oktatója, akivel a mai napig sokat repül együtt, így Nóri is jól ismeri, vitte az egyiptomi járatot. Jóvoltából Nóri bekukucskálhatott a fülkébe.

És vár még rátok valami ezen a nyáron?

Lesz egy három és fél napos terepraliversenyem Gyulán. Meg biztosan lelátogatunk többször is Szegedre, az én szüleimhez.

Jó, hogy a ralit szóba hoztad. Gábortól kaptál kedvet az extrém hobbidhoz?

Nem, sőt. Mindketten ilyen száguldásmániások voltunk, már egymástól függetlenül is. Édesapám szerettette meg velem a műszaki cuccokat: kiskorom óta mindent össze tudok dugni, illetve kapcsolni mindennel. Így Gábor meg sem lepődött, amikor otthon bejelentettem: szeretném kipróbálni a ralizást.

És gondolom, az külön szerencsés, hogy mindketten értitek és érzitek, mitől imádja a másik a maga hobbiját.

Sőt: nemcsak hogy megértjük, örülünk a másik élményeinek. Borzasztó lehet egy olyan kapcsolatban élni, ahol korlátozzák az emberek egymást, illetve a másik szabadságát.