– Legutóbb egy sajtóbeszélgetésen láttalak, amelyen a megcsalás volt a téma. Te azon az eseményen azt az álláspontot képviselted, hogy igenis, ha az embernek mennie kell, akkor menjen. Hozzátetted: látni kell, hogy nem mi vagyunk az egyetlen istenek vagy istennők a párunk számára. Ha menni kell, akkor te mész?
– Szerintem a szerelemben is az a legfontosabb, hogy ha valakiben felmerül az a gondolat, hogy mennie kell, akkor ezeket a lépéseket merje megtenni, és tehesse is meg. A mennie kell alatt pedig nem azt értem, hogy hagyjon ott csapot-papot, és lépjen le. De bizonyos szabadsága szerintem kell hogy legyen az embernek, amely engedi azt, hogy alkalmanként nem azt teszi, amit elvárnának tőle. Ez nem azt jelenti, hogy otthagy mindent. A legtöbb ember azért boldogtalan, mert nem mesélték el neki, hogy az élet nem úgy működik, mint a tündérmesék, illetve a boldog, happy enddel végződő amerikai filmek. Nem szabad a realitásokról megfeledkezni. Noha az ember repked, amikor szerelmes, azt sem szabad elfelejteni, hogy van gravitáció. Úgy vélem, hogy ha az emberben felmerül a gondolat, és megy, annak is meglesz a következménye, mint ahogy annak is, ha végül úgy dönt, hogy marad. A szabadság – és az, hogy néha merünk egy kicsit rosszalkodni – a javára is válhat egy kapcsolatnak.
 |
| Kovács Áron a családjával Fotó: Sanoma-archívum/Schumy Csaba |
– Szerintem ott és akkor, abból, amit mondtál, sokaknak az csapódott le, hogy ha menned kell, mész még a mai napig is, noha mára családapa vagy. Jól értelmeztük ezt?
– Ez nem konkrétan azt jelentette, hogy én ezt csinálom, hanem azt, hogy ennek az elvnek a szabadságáért küzdök. Azt, hogy én mit csinálok, nem fogom elmondani. Azért nem, mert ha úgy nyilatkozom, hogy én így szoktam cselekedni, azt sem hiszi el senki, mint ahogy a fordítottját sem hinnék el nekem. Nehéz erről beszélni úgy, hogy ne értsék félre azt, amit mondok. Azért küzdök, hogy ha valakiben felmerül ez a gondolat, akkor mások ne azt érezzék, hogy ez az ördögtől jött, és ne ítéljék meg azt az embert. Szerintem semmivel sem rosszabb vagy jobb egy házasságban történő gondolatelfojtás, mint egy házasságban a kisebb szabadság. Mindkettőnek megvan a pozitív és negatív oldala.
– Elég szabadelvű vagy. Milyen apuka ettől Kovács Áron?
– Szintén szabadelvű. Szerencsére nem kell a fiamat öntörvényűségre nevelni. Azt csinálja, amit ő szeretne, és elég bátor. Hála az égnek, nem kell abajgatni. Az anyjától és tőlem is örökölte a vehemenciát, a lendületet. Nála a legfontosabb az, hogy az energiáját és az erejét jó irányba tereljük. A feleségem folyamatosan azt mondja, hogy vagy gazember, vagy hadvezér lesz a fiamból.
– És ha lányod lenne? Akkor is maradna a szabadelvűség?
– Igen. Nagyon szeretnék egy kislányt. Jelenleg ez a projekt folyamatban van: eldöntöttük a feleségemmel, hogy eljött az ideje a testvérnek, így dolgozunk az ügyön.
 |
| Fotó: Sanoma-archívum/press.TV2.hu |
– Jelenleg a Robin Hood című musicalre készülsz, amelyet augusztus 13-án mutatnak be a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Korábban a Casanova Night Musical címszereplőjének a dalait énekelted. Melyik áll közelebb hozzád a két karakter közül, Casanova vagy Robin Hood?
– Mindkettőből van valami bennem. Casanovából az élet igenlése, a nők igenlése, a szerelem fontossága és egy pici hedonizmus. Ezek azok a vonásai, amelyek illeszkednek hozzám. Amiben nem hasonlítok hozzá, hogy gyökértelen, hogy folyamatosan végigszólózza az életét. Az ő megszállottsága önpusztító irányú volt. Bennem is van megszállottság és rajongás a női nem iránt, de nem az önpusztítás végletességével. Robin Hood személyéből a szabadság utáni vágy, a gyengébbek segítése, a hatalom képébe nevetés és a függetlenség az, ami az én személyemben is erősen jelen van. Röviden azt lehetne mondani: Casanovánál megfontoltabb vagyok, Robin Hoodnál szenvedélyesebb. Az utóbbi személy az én személyemhez képest túlságosan megfontolt és konfliktuskerülő.
– Ki az a személy, aki maximálisan te lennél?
– Nehezet kérdezel. Talán ha megnézed a Nyughatatlan című, Johnny Cashről szóló filmet, abban láthatnál, úgymond, engem viszont. De az sem teljes egészében én vagyok, mert a szerelmi szál nem igaz rám. Viszont a nyughatatlan szív, az örök hontalan, aki mindenhol megtalálja a helyét, vagy legalábbis azt gondolja, az én vagyok. Van bennem egy pici hontalanság, annak ellenére, hogy imádom a családomat, és jól érzem magam itthon.
– Mennyire élvezed a színházat és a színpadot?
– Beleszerettem ebbe a világba. Sikerült a színháznak elcsábítania, bár most úgy készülök, hogy ez lesz az első és utolsó szerepem. Persze ha hívnának, mennék legközelebb is, de inkább felkészítem a lelkemet arra, hogy nem lesz több, és így nem érhet csalódás.
