„Ne kérd tőlem, hogy így meg úgy pózoljak, mert az nem én vagyok!” – mondja Melinda az egyik fotósnak az interjú alatt. Nem szereti, ha fényképezik, olyan, mintha egy falat építene maga köré akkor, amikor épp arra van szükség, hogy megnyíljon.
Fotó: press.Tv2.hu |
– Úgy érzem, hogy még mindig bizonytalan vagy. Mintha nem értenéd, mit is keresel itt, ebben a versenyben.
– Igen, ez a bizonytalanság folytonos. Én csak énekelni szeretnék, nem akarok interjúkat adni, és kozmetikushoz járni. Amikor elvittek minket fodrászhoz és kozmetikába, nekem lelkiismeret-furdalásom volt, ahogy ott ültem a székben, mert azt gondoltam, hogy a gyerekeimmel kellene lennem ehelyett.
– Na de az nekik is öröm, ha az anyukájuk boldog, és azt csinálhatja, amit igazán szeret! Nem így gondolod?
– Megtiszteltetés itt lenni, de nem szűnik meg a bűntudatom! Én elsősorban anya vagyok.
– Rendben. Nézzük másik oldalról. A legjobb esetben a műsor végéig itt leszel a Mega-házban. Három-négy hónapnyi távollét a családtól nem éri meg a későbbi sikerért? Minden áldozattal jár!
– Lehetséges, de őrületes hiányérzetem van. Mindennap hazatelefonálok…
– Nem érzed jól magad ebben az új szerepben?
– Én csak énekelni akarok. Távol áll tőlem ez a sztárság. Öntörvényű nő vagyok. Amikor rám adnak egy gyönyörű ruhát, és kisminkelnek, legszívesebben sikítanék, és felvenném azokat a ruhákat, amikben jól érzem magam. Rém egyszerű, öreg ember vagyok ahhoz, hogy kifordítsák a gondolkodásmódomat.
– Felmerül bennem a kérdés, és ne haragudj, ha nyers leszek: mégis miért jelentkeztél ebbe a műsorba?
– Ez egy fórum arra, hogy énekelhessek, de emiatt nem akarok kilépni az életemből. Amikor számomra véget ér a Megasztár, elfogadom. Visszamegyek a normális életembe, a régi munkahelyemre.
– Azt mondtad, az interjú végén üzenni szeretnél valamit az olvasóknak. Mi lenne az?
– Ne gondolják azt, hogy engem akadályoz a családom a versenyben. Erről szó sincs!
– Szerintem senki sem gondolja ezt, hiszen a kislányod, aki eleinte – mondhatni – nem nézte jó szemmel a szereplésed, most ott van az élő adásokon, és szurkol érted. Mi volt az első mondata, amikor lejöttél a színpadról?
– A nyakamba borult, és azt mondta: „Anya, úgy szeretlek!”