 |
| Fotó: rodstewart.com/hu/ |
– Mi adta az inspirációt a Songbook című sorozathoz?
– A dalok többségét az életem folyamán, de leginkább gyermekként hallottam: például vagy filmekben csendültek fel, vagy a szüleim által ismertem meg őket. Amióta ezeket a dalokat meghallottam, mindig az volt a vágyam, hogy egyszer én is felénekelhessem őket.
– Gondolta volna, hogy ilyen sikeres lesz ez a sorozat?
– Azt sem gondoltam volna, hogy egyáltalán sikeres lesz! Már akkor nagyon boldog lettem volna, ha százezer példányt eladok belőle.
– Vannak olyan dalok, amelyek a személyes kedvencei?
– Nem készítettem volna CD-t ezekből a dalokból, ha nem lennének a kedvenceim. Éppen ezért nehezemre is esik egyet kiemelni közülük. Ami mégis különleges, az talán a Berkeley Square című dal, azért, mert ez az egyetlen olyan szám, amely Londonról szól. A dalt egy angol férfi írta, úgy hiszem.
– Van olyan lemezfelvételi emléke, amely különösen emlékezetes?
– Különösen emlékezetes lemezfelvételi emlékem? Nem, nem igazán. Manapság a lemezfelvétel már nem olyan, mint a régi szép időkben volt, amikor rock and roll albumokat készítettünk, és csak a dob hangjának a rögzítésével heteket töltöttünk. A legtöbb szám ma már úgy készül el, hogy én ott sem vagyok. Én csak megadom az egésznek a kulcsát, utána a többit a producer és a zenészek intézik, a végén pedig azt kapom, amit szerettem volna.
– Elárul néhány dolgot az új lemezről?
– Ez a korong sokkal táncolhatóbb, mint a sorozat korábbi tagjai. Afféle partialbum lett. Bármikor, amikor élőben játszom az első öt-hat számot, a közönség mindig táncolni kezd. Ezen a lemezen összességében több gyors szám van, mint az eddigi korongon együtt volt. Emellett mindegyik dal remekül felépített, erős szöveggel rendelkező szerzemény. Mindegyik ugyanabból a korszakból származik, imádom őket.
– Mi lehet ön szerint a Songbook című sorozat népszerűségének titka?
– Amikor a harmadik rész megjelent, Angliában egy DJ azt mondta: „A legjobb dolog ebben a lemezben, hogy hazaviheted a barátnődet, beteheted a lemezt a CD-lejátszóba, és rögtön megvan a romantikus hangulat.”
 |
| Fotó: rodstewart.com/hu/ |
– Az idei európai turnéja keretén belül Magyarországon is járt. Milyennek érzi a koncertkörutat?
– A show hihetetlen volt, őszintén azt gondolom, hogy ez volt az eddigi legjobb turném. Anélkül, hogy vagyonokat költöttünk volna rá, igazi show-t láthatott a közönség a színpadon.
– A családja is önnel utazott a turnén?
– A gyerekek, a testvéreim, mindenki eljött az összes koncertre. Csodálatos családi esemény volt. Az O2-ban még a kis Alistair is feljött a színpadra, noha először Tokiót köszöntötte. Majd rájött, hogy nem Tokióban vagyunk, boldog születésnapot kívánt a nagymamájának, és távozott. Nagyon megható volt. A fiamban egyáltalán nincs félelemérzet, imád a színpadon állni, legyen bármekkora a tömeg, nem ijed meg. Ennek ellenére nem engedem, hogy gyakran megtegye, mert utána hazamegy, és nem tud elaludni, annyira izgatott. Nagyon édes gyerek. Amikor nem vagyok otthon, és hazatelefonálok, mindig megkérdezi az anyját: „Rod Stewart van a telefonnál?” De amikor hazamegyek, már apa vagyok neki. Még csak négyéves, de már teniszezik, emellett hegedülni, dobolni tanul. Minden érdekli. Amikor én négyéves voltam, nem volt másom, mint egy doboz gyufám.
Hallgasd meg a brit popkirály albumát!
