Illényi Katica: “Színpadon sokkal többet el merek mondani magamról”

Ha az ember megnézi a pályádat, akkor nincsenek törések benne. Értek nagyobb kudarcok az életben?
Óriási fájdalom volt, amikor nem vettek föl a színművészetire, de utólag örülök is, hogy nem lettem színész. Ahogy az életem is bizonyítja, nem az a típus vagyok, aki elviseli a beosztotti szerepkört. Inkább alkotó vagyok, kitalálok, összeállítom a műsorokat, megrendezem, előadom, de egy színésznek még azt is megmondják, hogy hogyan mosolyogjon. A kiszolgáltatottságtól mindig menekültem.

Zenekarban is a kiszolgáltatottság miatt nem akartál játszani?
Ezt nehéz megfogalmazni. Zenekarban azért nem akartam játszani, mert ott nincs az önmegvalósításra semmilyen lehetőség, hiszen mindent a karmester mutat. Én szólistatípus vagyok, ha megtetszik egy szám, azt megtanulom, és alig várom, hogy előadhassam, mert közlési vágy van bennem. Van aki nem szereti, ha felelősség van a vállán, én szeretem.

A koncertekre való felkészüléssel járó stressz sem okoz neked gondot?
Nem kellemes dolog a stressz, de mégis szeretem a felkészülési folyamatot, minden pillanatát élvezem. Évente-kétévente csinálok egy nagyszabású koncertet, mindig új repertoárral, és minden nagy koncert megviseli az idegrendszert, hiszen az új számok ezeken a nagy önálló esteken hangzanak el először.  
Nemcsak a koncertet megelőző hónapokban, de a megelőző órákban is rengeteg még a munka és a nehézség. Gyakran előfordul, hogy mire este odaérek a koncertre, úgy érzem, hogy nem tudok fölállni. Ilyenkor lelkileg föl kell készítenem magam arra, hogy az a nap igen-igen nehéz lesz. Aztán lemegy a koncert, és azt mondom, hogy na jó, egy évig nem találok ki semmi újat.

A szabadidődben is szereted, ha van egy kis izgalom?
Kirándulni szeretek, nem sziklát mászni ugyan, de azért olyan kirándulásokat tenni, ahol meg kell kapaszkodni, hogy ne essél le. Imádom a fizikailag is igénybe vévő túrákat.

Pedig épp elég igénybevételnek vagy kitéve munka közben is, nem? Mégis ez pihentet?
Pár napra elmenni a párommal, elbújni a világ elől, kirándulni a hegyekbe – minden pihentet, ami nem a napi gyakorlás. De mivel mindenben szeretem a kihívásokat, ezért jólesik, ha a kirándulás is érdekes és nehéz, és ha megvan a végén az az érzés, hogy na, ezt most megcsináltam.

Decemberben testvéreiddel lépsz föl. Nagyon régóta álmodoztál már erről, csak eddig nagyon nehéz volt megszervezni. Hogyan sikerült most mégis?
Nehéz volt, mert a bátyám Houstonban hegedül, a húgom Svájcban csellózik. Most mégis sikerült elszabadulniuk egy-egy hétre, ez évek óta nem jött össze. Még soha nem szerepeltünk négyen egy színpadon, ez nekünk is örömünnep. Voltak pillanatok a műsor összeállítása közben, amikor elszorult a torkom. A koncerten a komolyzene határait fogjuk feszegetni, ami azt jelenti, hogy lesz komolyzene is, de lesznek filmzenék, tangók, örökzöldek és popzene szimfonikus hangzásban. Feldolgoztunk például egy Michael Jackson-számot, felcsendül A nő illatából a híres tangó, és a Magas szőke férfi felemás cipőben muzsikája is.