Olyan vagy, mint egy szikla. Nagyon stabil és erőteljes nőnek tűnsz.
Boldoggá tenne, ha ilyen lennék, amilyennek te látsz – nevet. – Jó érzés, hogy valaki meglátja ezt bennem, de azt hiszem, én csak szeretnék szikla lenni. Bár a szerelmem a szikla, hiszen szabadidőmben szívesen megyek falat mászni a barátaimmal. Persze csak a szigorú biztonsági követelményeket betartva, hiszen a szerződésemben benne van, hogy vigyáznom kell magamra. De a kérdésedre visszatérve én inkább légneműnek érzem magam. Most sok minden instabil körülöttem, nevezhetjük ezt letisztulási időszaknak is.
Mitől bizonytalanok körülötted a dolgok?
Kicsit fordított az életem. Fiatalon voltam középkorú, és középkorúként lettem fiatal. Nagyon korán kezdődött egy 15 éves kapcsolatom, aminek három éve lett vége (Csankó Zoltán színművésszel – a szerk.). Ezzel pedig megkaptam a húszévesek bizonytalanságát egy érett női formában, nagyon érdekes.
 |
| Kriszta és Csankó Zoltán – itt még együtt Fotó: Sanoma Archív / Story–Best archívum |
De a fiatalok könnyedségéből még kovácsolhatsz előnyt.
Pont az irigylésre méltó könnyedséget az ember ennyi tapasztalattal a háta mögött már nehezen érzi át. De elfogadom ezt az állapotot, és szemlélődöm a saját helyzetemen, ami még nekem sem szokványos.
Miben nyilvánul meg ez az extremitás?
Most éppen a barátnőmtől édesanyámékhoz költözöm. És már ott tartok, hogy három óra alatt össze tudok csomagolni, és el tudok költözni bárhova. Tizenöt év együttéléséből rengeteg tárgy és emlék gyűlt össze. Ha ebből kilépsz, és a hátad mögött hagyod a tárgyakat, rájössz, hogy nagyon kevés dolog az, ami csak hozzád tartozik.
Szerintem ez azért mégiscsak becsülendő, hogy volt bátorságod továbblépni a bizonytalanba, és nem a már működésképtelen, biztos boldogtalanságot választottad.
Én nem vagyok benne biztos, hogy ez pusztán bátorság kérdése, és senkinek sem javaslom ezt megoldásnak. A váltás nem egyenlő a megoldással. Én most kezdek rájönni, hogy a belső harmónia és a belső stabilitás lenne az elsődleges cél. Hiába vártam egy külső eseménytől, hogy boldoggá tegyen, előbb a belső dolgaimnak kell elrendeződniük.
De ehhez a belső épüléshez éppen ideális közeg az egyedüllét.
Csak éppen most, hogy egyedül vagyok, arra is rájöttem, hogy nem szeretek egyedül lenni. Hiányzik a napi kapcsolat egy emberrel, egy társsal.
Miért vagy egyedül? Gyönyörű vagy, szép a lelked, tehetséges vagy és népszerű.
Valószínűleg rosszul választok. Arra is most jöttem rá, hogy végtelenül hiszékeny tudok lenni. Minden, amit pluszként kapsz, az ismertség, a szakmámból adódó nyitottság sérülékennyé tesz. Én ugyanezzel az érzékenységgel és nyitottsággal állok valaki elé a magánéletemben, és biztos vagyok benne, hogy a másik is ilyen. Én a munkámban kijátszom magam, mások pedig az életben, az élettel játszanak. Könnyen mondanak ígéreteket, amit én készpénznek veszek.
 |
| Fotó: RTL Klub – Sajtóklub / Nagy Botond |
Az ember azt gondolná, hogy épp a „média csillogó világa” miatt annyit látsz a párkapcsolatokról, amit más nem nagyon tapasztalhat meg.
Amíg az ember színésszel él, a saját világában mozog, addig azt a közeget és látásmódot veszi természetesnek. Csak most tudtam meg, hogy kívülről azt gondolják, hogy egy színész mindent könnyedén vesz. Szélsőségesen éli az életét, mindig vidám és bohém. Pedig ez nyilván nem így van, és ha őszinte akarok lenni, akkor semmi másra nem vágyom, mint akármelyik nő: arra, hogy elfogadjanak, ahogy én vagyok, és hogy elfogadjam a másikat olyannak, amilyen ő. Én is vezetek háztartást, nem járok minden nap kozmetikushoz, és nem eszem mindig étteremben.
Hallhattuk rólad, hogy annyira szeretnél már gyereket, hogy nem riadsz vissza az örökbefogadástól sem.
Valóban nem zárkózom el ettől a lehetőségtől, ám az örökbefogadás nem csupán egyedülálló nőként, hanem jogilag is borzasztó nehéz. És azért én még bízom abban, hogy ezt a klasszikus módon is meg lehet oldani – nevet –, tudod, apa, anya, gyerekek. Ezt az egyszerű álmomat még nem adtam fel.
Mi szerez örömet? Miből töltekezel?
Imádom a szakmámat, a színészet az életem, mégis úgy érzem, hogy egy picit most sok nekem. Szeretnék valami teljesen mást is csinálni, és néhány hete egy nagyon régi ismerősöm elhívott túrázni nyárra egy expedícióra az Urál hegységbe. Azzal kecsegtetett, hogy lehetnék túravezető. Álomszép környék, és nagyon tetszett a gondolat, amikor a barátaim felajánlották ezt a lehetőséget. Persze lehet, hogy nem én leszek a Hillary, aki először felmászott a Himalája csúcsára, de a saját kereteim között felfedezni Karéliát, az azért jó lenne. Szóval tényleg van előnye a magányosságnak, hiszen család mellett nem lenne ennyi szabadságom. Mindentől és mindenkitől független vagyok.
Láthatóan nem esel kétségbe, hogy az életed jelen pillanatban nem úgy áll, ahogy az a lányregények főszereplőinek ábrándjaiban lenni szokott.
Nem olyan tragikus a helyzetem. Csak belekerültem egy szituációba, amiből nagyon gyorsan kijózanodtam. Én, Lóránt Krisztina választok rosszul. Kicsit hibáztatok másokat is, de alapvetően az én hibám, hogy egyedül vagyok, mert én választok rosszul. Tudok tanulni, tudok életformát váltani, a körülményeket meg tudom változtatni. De én én maradok. És csak annyira vágyom, hogy valaki azt az embert akarja, aki én vagyok. És fatalista módon hiszek benne, hogy ez meg fog történni.
