István, hogy érintik önt a tegnap napvilágot látott hírek a felesége új kapcsolatáról?
Bármit írnak is a bulvárlapok, én nem érzem úgy magam, mint egy megcsalt férj, hiszen nincs okom rá. Amikor a csodálatos feleségem elém állt, és őszintén elmondta, hogy beleszeretett valaki másba, rögtön tudtam, fejet kell hajtanom az érzés ereje előtt, bármennyire fáj. Hiszen nincs a világon eget-földet megmozgatóbb dolog két ember egymásra találásánál. Támogatom Bernit abban, hogy élje meg ezt az érzést, ezt az új kapcsolatot a maga valójában. Az ő életében most ez a legfontosabb dolog.
 |
| István visszavárja Bernit |
Úgy érzem a szavaiból, mintha hinne abban, hogy ez ismét csak egy átmeneti állapot. Hiszen a házasságuk az elmúlt hét évben megélt már egy válságot…
Erről szó sincs, én szívből kívánom a feleségemnek, hogy legyen boldog. Ugyanakkor az érzelmek világában nincs fekete és fehér, ami ma van, az nem biztos, hogy lesz holnap is. Attila és ő találkoztak, dolguk van egymással az életben, van mit megtanulniuk egymástól, egymásról. Ám ez még nem jelenti azt, hogy kettőnk között ez a végső búcsúzás. Mint ahogyan máskor is felállt már a kapcsolatunk a padlóról. Persze nem tagadom, a lelkem mélyén bízom abban, hogy ami most történik, nem több egy újabb próbatételnél, és ismét bebizonyosodik majd: az a színarany, ami köztünk van.
Azt mondja, már elköltözött közös otthonukból, s új életet kezdett. Hogy fogja ezután nevelni a kisfiát, Álmost?
Ha egy pár nem is vagyunk pillanatnyilag, szülők igen, egy csodálatos, gyönyörű gyerekkel. Kulturáltan megbeszéltük, hogyan tovább, s egyetértettünk abban, hogy Álmosnak mindkettőnkre szüksége van. Ezek után is fogunk szervezni közös családi programokat, s olyan gyakran lehet nálam a kicsi, amilyen gyakran csak szeretne. Tegnap is vele töltöttem az egész délutánt, s reggel én vittem óvodába. Ragaszkodom a kisfiamhoz, és továbbra is maximálisan segítem a feleségemet a nevelésében.
 |
| Álmost továbbra is közösen nevelik fel |
