Sztárváltó – Brasch Bence nyitott a kapcsolatokra

Fotó: Sanoma-archívum/RTL Klub, Sajtóklub/Bársony Bence

– Azt tudom, hogy Mosonmagyaróváron élsz, de mikor kerültél először színpad közelébe?
– Általános iskolában kezdtem ismerkedni a színpaddal, színjátszó körbe jártam. Ballagás után az utolsó előadáson meglátott egy másik színjátszó kör vezetője, és elhívott az ő társulatába. Akkoriban váltam nyitottá a musicalek iránt. Azóta is képzem a hangom, most Kővári Juditnál tanulok énekelni.

– Milyen suliba jársz?
– Ha lenne időm, akkor angol tagozaton tanulnék. Mostanában ez a próbák és a forgatások miatt háttérbe szorult, de majd igyekszem pótolni a mulasztásokat.

– Akarsz civil szakmát is szerezni, vagy csak az éneklés foglalkoztat?
– Mindenképpen ragaszkodom a színpadhoz. Az a vágyam, hogy színész legyek, bár újabban a popszakma is vonz.

– Van olyan musical, amelyben nagy örömmel játszanál?
– Webbertől a Volt egyszer egy csapat a kedvencem. Annak a főszerepében el is tudnám képzelni magam…

– Pedig az a darab nem éppen populáris, slágerek sincsenek benne…
– Talán pont ezért, de az is nagyon fontos szempont, hogy komoly mondanivalója van. A másik kedvencem a Mozart! című musical.

– Kik a kedvenc színészeid?
– Nagy Sándort, Christian Bale-t, Haumann Pétert nagyon nagyra tartom. Tőlük sokat lehet tanulni úgy is, hogy csak nézem őket. 

– És ki az, akit példaképnek tekintesz?
– Nagy Sándor. Ő egyszerre énekel Adagióban, és vezető művész a Madách Színházban. Telt ház előtt játszik és énekel. Emberként is nagyon jó fej, tanultam is már nála.

– Amikor jelentkeztél a Csillag születik-be, számítottál arra, hogy azonnal ilyen népszerű leszel?
– Nem is tudom. Ennek úgy indul az ember, hogy vagy összejön, vagy nem. Annak nagyon örülök, hogy a zsűri is látott bennem fantáziát, illetve hogy a közönség ekkora szeretettel és bizalommal fogadott. Remélem, hogy ez így is marad.

– Megrázott a dolog, hogy nem folytathatod már a versenyt?
– Nem borultam ki, úgy gondolom, hogy rengeteget nyertem már ezzel a műsorral, ha mindezt okosan használom fel, akkor bármi lehet.

– Van esélyük a rajongó lányoknak, vagy foglalt már a szíved?
– Nincs barátnőm, nyitott vagyok a kapcsolatokra. Érkeznek ilyen jellegű üzenetek is tucatszámra, de egyelőre a karrierem alakítását helyezem előtérbe.

– Mennyire izgulsz a fellépés előtt?
– Az első válogatón nagyon zavarban voltam. Az elődöntőre már nyugodtabban álltam ki a közönség elé.

Fotó: Sanoma-archívum/RTL Klub, Sajtóklub/Nánási Pál

– Hogy bírod a hirtelen jött nyüzsgést, a forgatásokat?
– Egyelőre nagyon tetszik, élvezem a pörgést. A stábtagokkal összebarátkoztam. A sminkeslányoktól kezdve a szerkesztőkig mindenkivel sikerült jó kapcsolatot kialakítani.

– És a többi versenyzővel hogy jössz ki?
– Mindenkivel nagyon jóban vagyok.

– Nagyon diplomatikus vagy…
– Tényleg nem tudok kiemelni közülük senkit, mindenkit egyformán kedvelek.

– Rendben, de Horváth Tamást azért mégis csak konkurenciának érezhetted, hiszen nagyjából egyidősek vagytok, és érte is sikítanak a csajok…
– Mindenki konkurencia egymásnak, műfajtól függetlenül. Az az igazság, hogy én mindenkinek egyformán drukkolok, de a végén a közönség dönti el, hogy ki lesz a győztes.

– Ha holnap felhívna egy zenei producer, hogy azonnal lemezt készít neked a kedvenc slágereiddel, miket énekelnél fel arra a CD-re?
– Konkrét ajánlatot még nem kaptam, de remélem, hogy hamarosan elkezdhetem a saját albumom készítését. Máté Pétertől az Elmegyek, Robbie Williams Feel című dala vagy például a Jonas Brotherstől a World War III, de nem hiányozna róla Josh Groban egyik dala sem, ha feldolgozásokat kellene énekelnem.

– Különböző fórumokon írják az emberek, és a szakmában is terjed, hogy te leszel az új Mark. Mit gondolsz erről?
– Én Bencének érzem magam! Szerintem a stílusunk sem azonos…

– Mit üzensz a rajongóidnak?
– Szeretném megmutatni minél több oldalamat, és remélem, hogy lehetőségem nyílik még erre.

Fotók: RTL Klub/Nánási Pál, Bársony Bence