„Egy évet jártam kreatív írói szakra az egyetemen, de ahelyett, hogy végül befejeztem volna, elmentem Torontóba, hogy a zenei karrieremet építsem. A menedzseremmel elindultunk turnézni, hogy találjunk egy kiadót.”
Ami végül sikerült. Az első dal, amellyel a közönség szívébe is sikerült belopnod magad, az I’m Like a Bird volt. Milyen emlékeid vannak ezzel a számmal kapcsolatban?
A dal 2000-ben jelent meg a Whoa Nelly! című lemezen, és igen, valóban ez volt az első hivatalos dalom. Éppen ezért ez még mindig nagyon különleges a számomra. Az érdekessége az, hogy ezt a számot a lemez elkészítésének vége felé írtam. Aznap három dalt szereztem, egy pici hotelszobában Los Angelesben. Ez volt a harmadik, igazából már nem is nagyon gondolkodtam rajta, csak jött. A produceremnek nagyon megtetszett, aminek talán is az oka, hogy saját maga is azonosulni tudott vele, a saját életét látta viszont a dalban.
Tavaly elárultad: a karriered elején volt egy időszak, amikor összeomlottál. Mi volt ennek az oka?
A hirtelen jött sok munka, az új munkabeosztás, a kevés pihenés. Mindenkinek, aki folyamatosan dolgozik, egyszer csak elfogy az energiája. Ha pedig nem jut arra ideje, hogy feltöltődjön, akkor kiég és összeomlik.
Mit gondolsz, a nőknek nehezebb manapság ilyen szempontból az életük?
Természetesen, noha az is igaz, hogy a nők úgymond reneszánszot élnek – ismét mi irányítunk, mint néhány száz évvel ezelőtt, mielőtt elkezdtek volna a boszorkányokra vadászni. Szerintem egyébként sok minden múlik azon is, hogy milyen példát látott maga előtt egy-egy nő. Nekem ott volt az édesanyám, aki szintén erős nő volt: ő hozta a döntéseket. A nagymamáim is igen kemény nők voltak: nevelték a gyerekeket, dolgoztak, a folyóban mosták a ruhákat, ráadásul még a szülést is saját maguk oldották meg, kórház és orvosi segítség nélkül.
Ezt a habitust örökölted tőlük?
Igen. Ha nem koszolhatom össze a kezemet, akkor nem érzem, hogy hasznos lennék. Kevésbé értékesnek tartom magam, ha nem végezhetek én is kétkezi munkát, ha nem teszek hozzá valamit a dolgokhoz.
A dalszövegeidhez a saját életedből merítesz ihletet?
A szívemből írok. Bár úgy gondolom, az utóbbi albumokon megtanultam, hogy milyen valamelyest szerepet játszani, de általában minden dalszöveg ötlete valós élményeken alapul. A spanyol nyelvű korongomon például van egy szerzemény, amelyet az ihletett, hogy az esti randik előtt mindig elszöszöltem az időt, és végül semmit nem tudtam megcsinálni az adott napon, amit szerettem volna. A harmincadik születésnapomon pedig arról írtam dalt, hogy milyen érzés a harmadik x-be lépni.
A lányod most volt hétéves – nehéz volt annak idején meghozni azt a döntést, hogy szünetet tarts a karrieredben, és inkább anya legyél?
Nem. Ez volt életem legkönnyebb döntése. Ráadásul a lányom sokkal nagyobb motiváció volt arra, hogy ne adjam fel a karrieremet, mint bármi más.
|
|
|
24 éves voltál, amikor megszületett. Mindig is fiatal anya szerettél volna lenni?
A biológiai órám úgy 20-21 éves koromban kezdett el ketyegni. Nagyon korán tudtam, hogy minél hamarabb gyereket szeretnék – sokat beszéltem, álmodoztam róla, hogy milyen lenne, ha már lenne egy gyerekem.
Megérti a kislányod, hogy nem vagy olyan, mint más anyukák, hogy nem hétköznapi életet élsz?
Megérti és tudja. A kezdetektől fogva elmondtam neki, hogy mivel foglalkozom, megpróbáltam neki elmagyarázni, hogy ez mivel jár. Amikor egy-egy fellépésre elindulok, akkor is elmondom neki: „Ez mami fellépőruhája. Azért van rajtam ilyen erős smink, mert így messziről is látnak az emberek, és így akár te is láthatod mamit a színpadon, messzebbről, a közönség soraiból is.
Milyen tanácsot tudnál adni a fiatal anyáknak?
Ó, istenem… Amikor egy családba csecsemő érkezik, annyi mindent meg kell tanulni, annyi izgalom vár az emberekre. Nem elég a kicsi gondozását megtanulni, de arra is rá kell jönnie az embernek, hogy miként ossza be az idejét, hogy legyen ideje a háziasszonyi feladatokra, családra és a barátokra. A legfontosabb, hogy az ember megtalálja ezt az egyensúlyt, hogy ne érezze folyamatosan nyomás alatt magát. Muszáj élvezni a pillanatokat, mert nagyon gyorsan felnőnek a gyerkőcök.
Családanya vagy, mégis sokan szexszimbólumnak tartanak. Milyen érzés ez?
Furcsa. Amikor visszatekintek az időben, van, hogy én is azt mondom, „Hű, itt hihetetlenül szexi voltam”. A zenei karrierem kezdetén azonban ezt nem igazán szerettem, mert azt szerettem volna, ha komoly zenészként tartanak számon, és nem a szexi csajként. Viszont mire a harmadik lemezem napvilágot látott, addigra ez már nem zavart. Szerintem korábban voltam zenész, mint szexszimbólum, és ez nekem pont elég.
 Rendeld meg Nelly Furtado új albumát! Kattints ide!
|
