Nemcsak Mester Tamás mondta neked az egyik adás alkalmával, hogy „husi” vagy, hanem még a kedvesed édesanyja is azt nyilatkozta egy interjúban: a fiam mindig a telt nőket szerette. Ezek a megjegyzések bármelyik nőnek kinyitnák a bicskát a zsebében, aki nem negyven kiló vasággyal együtt.
Világéletemben nagyon fontos volt számomra a külsőm, mióta pedig színpadon vagyok, különösen. Persze, ezek a megjegyzések rosszulesnek nekem, főleg hogy van is alapjuk, én is látom, hogy volna mitől megszabadulnom. A tehetségkutató alatt volt egy időszak, amikor mindenhonnan az csöpögött, hogy Tolvai Renátának fogynia kéne. Ráadásul köztudott, hogy a tévé kövérít, és a stylistok nem is mindig a számomra legelőnyösebb ruhát adták rám.
|
|
Eleinte ezekkel a dolgokkal magyaráztam önmagamnak, mi lehet a gond, de aztán beláttam, kár hazudni magamnak. Igenis le kell dobnom néhány kilót ahhoz, hogy minden szempontból tökéletesen hassak, amikor közönség elé lépek.
És akkor azóta diéta ezerrel?
Az életem egy nagy salátástállá vált. (nevet) Látod, most is Cézár-salit rágcsálok, miközben beszélgetünk. Szeretek enni, de részemről most nagyon tudatos elhatározás a fogyókúra. Ha nem volnék színpadon, ilyen szinten biztos nem foglalkoznék a dologgal, pláne hogy a párom, András mindig hangoztatja, úgy szeret, ahogy vagyok.
A Megasztár-házban már kapcsolatotok alakulásának idején kipróbálhattátok Andrással, milyen is együtt élni, hiszen szobatársak voltatok. Most mi a helyzet?
Egyelőre nem költözünk össze, a nyereménylakásomba a kiskutyámat viszem magammal. A szerelmemmel mindketten úgy érezzük, hagynunk kell egymásnak időt arra, hogy most végre természetes körülmények között is megismerhessük egymást. Nem kell egyből fejest ugrani valamibe csak azért, mert olyan jól mutatna egy újságcikkben.
 |
|
Kállay-Saunders Andrással: „… úgy szeret, ahogy vagyok” |
Rendkívül tudatosnak tűnsz, ahhoz képest, hogy alig fél éve kerültél a figyelem középpontjába.
Igyekszem odafigyelni, vigyázni magamra, és minden felkérést alaposan átgondolni. A Megasztár után nagyon sokat beszélgettem a korábbi győztes Rúzsa Magdival, aki bőven ellátott tanácsokkal az új életemet illetően. A legfontosabb, amiből nem engedek: szeretnék megmaradni annak a lánynak, aki voltam, s amikor hazamegyek a szüleimhez Nagyváradra, pontosan úgy élni, mint azelőtt. Egyelőre még furcsa, hogy amikor végigmegyek az utcán, vagy éppen vásárolok valahol, nincs ember, aki ne ismerne föl.
 |
| Fotó: Sanoma Archív/Schumy Csaba |
Tizenkilenc évesen egyedül a nagyvárosban. Annak idején én is átéltem mindezt, és tudom, hogy nem könnyű.
Tényleg nem az, és gyakran van honvágyam, de igazán sokat jelent, hogy nem egyedül állok a világban, hanem itt van nekem András és a családja, akik szintén nagy segítségemre vannak a beilleszkedésben. Így még egyszer sem tévedtem el Budapesten.
András szüleiről jut eszembe, hogy még a Megasztár végeztével is tettek olyan nyilatkozatot, hogy szerintük igazán az ő fiuk érdemelte volna meg a fődíjat. Nem érintett téged kínosan ez az őszinteség? Tekintve, hogy végül is te, azaz András kedvese nyertél?
Nem bánt, hiszen én is úgy gondolom, a tehetsége, a kiállása, az énekhangja alapján is ott lett volna a helye a fináléban, mellettem. Egyáltalán nem sajnáltam volna tőle, ha ő nyert volna helyettem. Nyilván az én szüleim hasonló helyzetben pontosan így éreznének, még akkor is, ha nagyon kedvelik Andrást. Annyira, hogy tulajdonképpen rá is bíztak. Írták neki sms-ben: Vigyázz Renire Budapesten!
